A négy uniós alapszabadság miatt is kétséges az Air France jövője

A 2004-ben egyesült Air France-KLM holdingcsoport sokkal magasabb árfekvéssel dolgozik, mint a  „fapados” európai légitársaságok (Ryanair, EasyJet). Ezek az olcsóbb társaságok – élve az EU adta szabadságokkal – több, de kisebb méretű irodát és repülést kiszolgáló infrastruktúra-hálózatot tartanak fenn Európa több államában. Az EU erre lehetőséget biztosít, amit a fapadosok ki is használnak. A fapadosok ugyanis olcsóbb városok olcsóbb repülőterein üzemeltetik központjaikat, míg az Air France-KLM értelemszerűen párizsi székhelyű légitársaság. Ezért a cég a magasabb árak ellenére sem tud nyereségesen működni, ráadásul a kisebb légitársaságok egyre népszerűbbek az utasok körében.

Az Air France-KLM a nagyobb profittal kecsegtető keletre tartó járatokat tekintve az Emirates Airline-al és a Qatar Airways-zel sem tudja felvenni a versenyt utasszám, célállomás és repülőgép-állomány terén sem. Az Air France-KLM helyzetét súlyosbítja az is, hogy a légitársaság nemcsak a Charles de Gaulle nemzetközi reptér használatáért fizet borsos árat, hanem európai szinten is kimagasló munkáltató által fizetett béradót köteles befizetni a francia államkasszába.

Az unió alapelveinek számító letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadsága olyan versenyhelyzetet teremt a térségben, amely képes arra, hogy a nem fejlődő, nem rugalmas cégeket hamar maga alá gyűrje. A Bloomberg szerzői szerint egy innovatív reformfolyamattal és az új elnök-vezérigazgatóval, a frissen kinevezett Ben Smith-szel még van esélye a francia-holland légitársaságnak visszakapcsolódni az európai légiforgalmi versenybe.