A független uniós szerv szerdán Bécsben kiadott közleménye O'Flahertyt idézve arra is rá kívánt mutatni, hogy minden egyes hátrányos megkülönböztetéssel és gyűlöleti cselekménnyel sérül a szociális kohézió, és olyan egyenlőtlenségek születnek, amelyek „nemzedékekre vetnek árnyékot azzal, hogy táplálják az elidegenítést, amely végső soron pusztító következményekkel járhat”.
Az európai uniós kisebbségekről és megkülönböztetésről szóló második tanulmány (EU-MIDIS II) kiemeli, hogy a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni jogvédelem biztosításához speciális és erősebb, hatékony szankciókkal társuló intézkedésekre van szükség.
A jelentés szerint uniós átlagban az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetések 88 százalékát, a gyűlölet motiválta zaklatások 90 százalékát és a gyűlölet motiválta erőszakos esetek 72 százalékát nem jelentették be, és az áldozatok „sokkal nagyobb fokú megszólítására van szükség” ahhoz, hogy jelenteni merjék az incidenseket. Mindeközben a bűnüldöző és az egyenlőséggel foglalkozó szerveknek megfelelő eszközökre van szükségük ahhoz, hogy a bejelentett problémákat hatékonyan tudják kezelni.
A felmérésből kiderül, hogy a válaszadók 38 százalékát érte hátrányos megkülönböztetés az elmúlt öt évben Európában: ez különösen az észak-afrikaiakat (45 százalék), a romákat (41 százalék) és a Szaharától délre fekvő országokból származó afrikaiakat (39 százalék) érintette. A hátrányos megkülönböztetés a munkakereséssel összefüggésben volt a legnagyobb (29 százalék).