Azt is rögzítették, hogy a tranzitzónák területére lépő emberek számát korlátozzák, ami a HRW megállapítása szerint „azt jelenti, hogy migránsok és menedékkérők százai –köztük nők és gyermekek – rekednek a senki földjén”, ahol nagyon szegényes körülmények között várják a tranzitzónákba való bebocsátásukat. A HRW azt tapasztalta, hogy azokat a menedékkérőket és más migránsokat, akik a szabályok megkerülésével, a tranzitzónákon kívül próbálnak az ország területére lépni, „visszakényszerítik Szerbiába, gyakran erőszakos eszközöket alkalmazva, és figyelmen kívül hagyva, hogy védelemre szorulnak”.
Rendőrök, katonák vagy önbíráskodók az elkövetők?
A szervezet 41 menedékkérővel és migránssal, nem-kormányzati csoport tagjaival, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) munkatársaival, emberi jogi ügyvédekkel, aktivistákkal, továbbá a magyar Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal és a magyar rendőrség munkatársaival készített interjút. A megkérdezettek között volt három olyan férfi is, akit a tranzitzónákból fordítottak vissza Szerbiába, miután menedékkérelmüket érdemi vizsgálat nélkül utasították el, és nem hagytak elég időt arra, hogy előkészítsék fellebbezésüket. Meginterjúvoltak 12 olyan embert is, akit magyar területen vettek őrizetbe. Ők csoportokban, nőkkel és gyerekekkel együtt, szabályszerűtlenül próbáltak belépni az országba.