Az amerikai Kongresszus demokrata tagjai performansszal készültek, amelyben az orlandói melegbárban történt lövöldözés kapcsán a fegyvertartás korlátozását követelték. A szónok pedig nem volt más, mint John Lewis a georgiai képviselő, aki az amerikai emberjogi mozgalom egyik vezetője volt.
„Mit tesz most a kongresszus? Azt ami helyes? Emberek százait és ezreit vesztettük el, gyermekeket, csecsemőket, apákat, anyákat, testvéreket. És mit tett ez a testület? Semmit. Befogtuk a füleinket, nem figyeltünk az ártatlanok vérére és a nemzetre. Hol van a szíve ennek a testületnek? Hol a mi lelkünk? Hol az erkölcsös vezetés? Ennyit ér a bátorságunk? (...)
Tényleg vakok vagyunk? Látunk egyáltalán? Mennyi anyának, mennyi apának kell könnyeznie vagy elkeserednie, amíg végre teszünk valamit? Arra választottak bennünket, hogy vezessünk. Nekünk a fényszórónak kell lennünk, nem pedig a hátsó lámpának. Nem dughatjuk többé homokba a fejünket. A halálos lövöldözések, a tömegmészárlások egyre gyakoribbá váltak. (...)
Az amerikai nép lépéseket vár. Megvan a bátorságunk?! Van annyi bátorságunk, hogy legalább megelőlegezzük a fegyveres erőszak megszűnését Amerikában? Nem várhatunk tovább, nem lehetünk többé türelemmel. Azért jöttünk ide hogy most cselekedjünk! Nem a jövő hónapban. Nem jövőre. Hanem most. Ma. Túl sokáig maradtunk csöndben. Eljön az idő, amikor mondani kell valamit, amikor egy kis zajt kell csapni. Amikor meg kell mozdulni. Ez az az idő! Most kell cselekedni! Nem leszünk csendben többé. A csönd ideje lejárt.”