Brit és európai politikusok is bírálták Cameront, amiért korlátozná a szabad munkavállalást az EU-ban, hogy kiszűrje a „segélyturistákat”.
Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter egyenesen Németország érdekeinek veszélyeztetésével vádolta a konzervatív párti brit miniszterelnököt. Steinmeier kijelentette, hogy az unión belüli szabad mozgásból Németországnak „óriási haszna” származik, és aki ezt az alapelvet megkérdőjelezi, az „kárt okoz Európának és kárt okoz Németországnak”. Hozzátette: a mozgásszabadság tagadhatatlanul része az európai integrációnak, nem lehet módosítani vagy újratárgyalni.
Paschal Donohoe ír Európa-ügyi miniszter hasonlóképp nyilatkozott a Financial Timesnak. Kijelentette: az emberek szabad mozgásának lehetősége az unión belül az EU „abszolút sarokköve”, integráns része annak az átfogó megállapodásnak, amely egyben tartja az uniót. Donohoe szerint számos problémát már most is lehet kezelni tagállami hatáskörben a Lisszaboni Szerződésben foglaltak alapján.
A Financial Times név nélkül idéz egy nyugat-európai EU-diplomatát is, aki szerint a Brüsszelben honos álláspont az, hogy az európai szabadságjogok gyengítése „szóba sem jöhet”. A diplomata szerint a nagy európai vívmányokat nem szabad feláldozni a populizmus oltárán.
Korábban elutasította az újraszabályozást követelő brit álláspontot Martin Schulz is. Az Európai Parlament német szociáldemokrata elnöke nemrégiben kijelentette, hogy az unión belüli szabad mozgás elvének érvényesítése az EU egyik legnagyobb sikere, és ugyanúgy nem képezi újratárgyalás alapját, mint ahogy az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának elve sem újratárgyalható.