Európát átveszik a radikálisok?

„A választók és politikusok között kialakult bizalmi törés teszi lehetővé a magukat a hagyományos politika világán kívül meghatározó eszmék és pártok immár mérhető előretörését. E pártok és csoportok, legyenek bal- vagy jobboldaliak, melyek tudatosan szakítanak a hagyományos politikában általánosan elfogadott politikai korrektséggel, és olyan a választókat valóban érintő ügyek képviseletét is felvállalják, melyek valamilyen okból kényelmetlenek a döntési helyzetben lévőknek (pl. bevándorlás, a multinacionális cégek befolyása, a politikusi korrupció, „kemény” környezetvédelem, a nemzeti érdek radikális képviselete, egy országrész függetlensége, a jövedelemkülönbségek vállalhatatlan mértéke, az „európai bürokrácia” kritikája, munkavégzéstől független alanyi jogon járó alapjövedelem stb.) könnyedén képesek utat találni a válaszokra mindig is váró választópolgárhoz. A bevett pártok pedig a címkézésen (ilyen vagy olyan szélsőség, populizmus stb.) illetve egyes, a legkevésbé veszélyesnek tartott pontok részleges átvételén és tematizálásán kívül nem sokat tudnak ezzel a helyzettel kezdeni.

Úgy tűnik, az európai politikai elit válaszúthoz érkezett – különösen döntő lesz ebből a szempontból a jövő évi európai parlamenti választás –, mert tisztán látszik, hogy ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak, az már a bevett politikai pártok hatalmi helyzetét veszélyezteti. Vagy megtanulnak az európai nagy pártok újra politizálni – a kifejezés klasszikus értelmében: a közösség ügyeivel foglalkozni és azokra ténylegesen válaszokat keresni – vagy szembe kell nézniük a politikai mező számukra több szempontból is végzetes átrendeződésével. A német liberális párt vezetői sem gondoltak valószínűleg arra soha, még legrosszabb álmaikban sem, hogy egyszer kieshetnek a szövetségi törvényhozásból."