A kormány szerint a mai fiatalság nem probléma, hanem lehetőség

Hargita megyében él a legtöbb székely szingli, valamint a magyar fiatalok siralmas nyelvtudásán, egyben munkaerő piaci esélyein sokat segítene, ha a mozikban és a televízióban a szinkronizáltak helyett feliratos filmeket vetítenének – mindössze ennyi konkrét információ derült ki a magyar ifjúságpolitika kerekasztal beszélgetésen Tusnádon, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem harmadik napján, amelyet a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének sátrában tartottak meg. A beszélgetésre a magyar ifjúságpolitika élharcosai ültek egy asztalhoz, hogy megvitassák a mai fiatal generációt, vagyis a tusványosi közönség zömét érintő legfontosabb kérdéseket.

Az asztalnál a kárpát-medencei húszas és harmincas generáció érdekeit képviselők közül Ágh Péter, a Fidelitas elnöke az általa vezetett szervezet ars poeticáját azzal a mondattal foglalta össze, hogy nekik kell megoldaniuk azokat a kérdéseket, amiket nem sikerült az előző évtizedekben. A politikus azt nem fejtette ki, hogy pontosan ki a mondat alanya, de beszámolt az elmúlt három év sikereiről: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumon belül létrejött az Új Nemzedék program, és már az Új Nemzedék Plusz is létezik, aminek keretein belül három milliárd forintot szánnak arra, hogy minden magyarországi megyében kiépítsenek egy működőképes hálózatot, ami a helyi fiatalokat segíti. 

„Minden egyes szakpolitikában igyekszünk a fiatalok sajátos igényeit megjeleníteni”, legyen szó iparról, vagy mezőgazdaságról, a kormány a fiatalokra az élet minden területén stratégiai ágazatként tekint – mondta el Ágh. Hozzátette: ennek már vannak eredményei, de konkrét eredményeket nem közölt. A Fidelitas kezdeményezésére hozták létre a Első munkahely garancia programot is, ami segített a pályakezdőknek az első munkahelyre bekerülni, illetve a sikerszéria részét képezi az is, hogy több alkalommal is le tudtak ülni egyeztetni a kárpát-medencei ifjúsági szervezetekkel, akikkel képesek voltak közös témákat találni. Többek között ekkor született meg az a riadólánc kezdeményezés, hogy a megfelelő jogi, kommunikációs fórumokon tudjanak föllépni a magyarokat ért támadások ellen – fejtette ki. 

Batizán Attila, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület elnöke szintén hisz az kárpát-medencei fiatalok egységében, a határon inneni és határon túli egyeztetés jelentőségében. A szervezet legfőbb célkitűzésének azt tekinti, hogy megtanítsák a fiatalokat egyszerre függőlegesen és vízszintesen kommunikálni, vagyis fölfele, Isten felé, és egymás felé is. Az Erdélyi Református Egyházkerület minden évben elkülönít erre egy bizonyos pénzösszeget, „mert az egyháznak van elképzelése a fiatalokkal kapcsolatban”. Az egyház ifjúságpolitikájáról ezen túl ismét semmi lényegi információval nem gazdagodtunk, viszont Batizán elítélte azokat a sztereotípiákat, melyek szerint a fiatalok azt gondolják, hogy az egyház életében csak bizonyos életkor fölött lehet részt venni. Elmondta még: az sem igaz, hogy „a lelkész hét közben láthatatlan, vasárnap érthetetlen„. „Az ifjúság a jövő egyháza, most már az ifjúság is a társadalom és az egyház részét képezi!” – emelte ki Batizán. 

Gaál Gergely, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség ügyvezető elnöke elmondása szerint a külföldön élő magyar fiatalok hazacsábításáért küzd. Ennek egyik eszköze Gyere haza programjuk, amiről Gaál konkrétumokat nem mondott, de kifejtette, hogy szuper, fontos és hasznos. Az egyesület azt is részben a saját felelősségének érzi, hogy a nyugati civilizációkat, köztük a Kárpár-medencei magyarságot visszatérítsék eredeti, tiszta, keresztény gyökereihez: „a keresztény civilizáció érdekeit meg kell őrizni, és meg kell jeleníteni a politikai életben”. Gaál szerint lényeges, hogy a fiatalok elmenjenek szavazni: az IKSZ-nek nem tetszik, hogy a korosztály nem foglalkozik a közélettel. Éppen ezért meghirdették a Szólj bele a közéletbe kampányt, amelyről részleteket az IKSZ elnöke azonban nem mondott, csak annyit: minden lehetséges eszközzel küzdenek azért, hogy ne menjenek külföldre a magyar fiatalok, és versenyképesek legyenek a hazai piacon. 

A fiatal politikusok közül Gulyás Tibor, Magyar Ifjúsági Konferencia elnöke maradt mindvégig a legtitokzatosabb: az általa vezetett szervezetté bővült rendezvényről mindössze annyi derült ki, hogy 1999-ben hozták létre, év közben állandó bizottsággal működik, nemes ügyeket tűz ki a zászlajára és minden régiót érdekeit igyekszik figyelembe venni. A Konferanciát két éve vezető Gulyás elégedett és nyugodt, ugyanis az ifjúsági szervezetek szerinte jól teljesítenek: folyamatosan nyomják a megfelelő gombot, és kommunikálják fölfele, hogy mi a problémájuk. „Az állam próbál lehetőségeihez mérten mindenhova csepegtetni, csak már olyan sok a probléma, hogy ebből nem veszünk észre semmit” – emelte ki. 

Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt frissen megalakult ifjúsági partnerszervezetének elnöke mindvégig arról beszélt, hogyan veszik ki a részüket Néppárt autonómiatüntetéseinek szervezéséből, és hogyan mozgósítják csapataikat a tiltakozó rendezvényekre. Egyelőre a szervezetépítés elején járnak, de már most nagyon sokrétű a tevékenységük, azonban jelenleg az autonómia kivívásával vannak elfoglalva. Így még mielőtt elkezdenének tanácsokat adni az erdélyi fiatal vállalkozóknak azzal kapcsolatban, hogy mibe érdemes pénzt fektetni, a fiataloknak alá kellene írniuk azt az aláírás gyűjtő ívet, ami az autonómiát követeli. Tőke még arra is szeretné a korosztályt buzdítani, hogy vegyenek részt az ifjúsági szervezetek áldásos tevékenységében, „mert itt megtanulhatják például azt, hogyan kell az emberekkel bánni”.

Szabó József, az erdélyi fiatalokat tömörítő ernyőszervezet, az Ifjúsági Értekezlet vezetője szintén az életben maradáshoz elengedhetetlen bölcsességekkel és az erdélyi fiatalokat érintő meglátásokkal látott el bennünket: rendkívül fontos a család, a családalapítás, mert ez a jövő és a megmaradás záloga, de mindehhez „a húszas és a harmincas éveikben járóknak Erdélyben munkahelyre, lakásra és biztonságra van szükségük”. Mindezek zálogaként, erőskezű, jól kiképzett emberek kellenek a helyi önkormányzatokba. „Ma sok fiatal polgármester az adott település adottságait tartja szem előtt.” – ismertette a helyi viszonyokat Szabó. Szerinte ezen túl az is nagyon lényeges, hogy legyenek a fiataloknak példaképeik. 

Utolsó megszólalóként Majzik Balázs, az EMMI Gyermek és Ifjúsági Osztály osztályvezetője bejelentette, hogy az államtitkárság és a kormány próbál a fiatalokra nem problémaként, hanem lehetőségként tekinteni. Az EMMI-nek ezért mindezzel kapcsolatban vannak elképzelései, tervei, erőforrásai, folyamatai, kutatásai, és rendszerei. Majzik ezekről túl sokat nem beszélt, de azt elmondta, hogy nagyon sok volt a megvalósíthatatlan pénznyelő ifjúsági program 2010 előtt. Szerencsére az Új Nemzedék program képes végre a fiatalokat hatékonyan megszólítani – mondta, de ennek eredményeire szintén nem tért ki. 

Inkább tudományos, szakmai kérdésekről kezdett beszélni: egy mostanában készült kutatásra hívta föl a figyelmet, ami a kárpát-medencei fiatalok dolgait hivatott feltérképezni. Ennek eredményeként született a Magyarország 20-20 című tanulmánykötet, amit a beszélgetés folyamán ugyan fölmutatott, de az interneten keresve már nem találni a nyomait. Majzik megemlített egy programot is, amely 3500 fiatalnak nyújtott ingyenes tanfolyamot a sikeres vállalkozáshoz, 1500-an pedig 3 millió forint támogatást kaptak az államtól induló vállalkozásukhoz. Az osztályvezető a középosztályban látja a lehetőséget, amit az EMMI operatív programokkal igyekszik megerősíteni: most készült el az a hét éves költségvetési program, aminek az a célja, hogy minden fiatal a nyertese legyen. 

Összegezve a fiatal politikusok gondolatait, és kiindulva abból, hogy a beszélgetés során fejben készített szóstatisztikám élén a probléma áll, úgy tűnik elég messze vagyunk attól, hogy a mai húszas, harmincas generáció bármilyen határon innen vagy túli törekvésnek és érdekérvényesítési folyamatnak a győztese legyen. Az pedig különösen furcsán hat, hogy miután ifjúságpolitikusaink másfél órán keresztül azt sulykolták belénk: „politizáljatok”, „csatlakozzatok”, „tevékenykedjetek”, a beszélgetés végeztével az egyik ifjúsági szervezet részéről sem kerülnek elő névjegyek, flyerek, ismertető kiadványok, nem hangzanak el facebook oldalak, vagy honlapcímek, sehol egy e-mailcím, telefonszám, elérhetőség. Ne legyen igazam, amikor a beszélgetésről távozva úgy érzem, messze még a „Mi időnk”.