A genderelmélet egy erőszakos, militáns kisebbség társadalomátalakító, politikai céljait szolgálja és kívánja alátámasztani.
Az elmúlt időszak gender-elmélet körüli vitái, az aggasztó aktuális klinikai és politikai jelenségek szükségessé teszik, hogy világosan és röviden summázzunk a társadalmi nemek elmélete, a gender-teória vonatkozásában.
A gender-elmélet mind filozófiai antropológiai, mind klinikai pszichiátriai perspektívából tekintve egy inkoherens, zavaros és kártékony ideológia.
Gyökerei a feminizmus negyedik hullámához nyúlnak, a végleges és az abszurditásba forduló egyenlőség-elv érvényesítését igyekszik megvalósítani. Az elméleti zavarosság egy példájaként említhető, hogy míg a nemi orientáció, azaz a homoszexualitás esetében a genderelmélet szélsőségesen és kizárólagosan biológiai oki hátteret állít, addig a transzneműséggel kapcsolatosan ismét hibásan, szélsőségesen szociális konstruktivista nézetrendszer mellett érvel. Azaz: eszerint a homoszexualitást csak biológiai-genetikai tényezők okozzák, míg a transzneműség esetében mindenki olyan identitású, aminek gondolja, érzi, mondja magát. Mindkét állítás hibás, könyvtárnyi szakirodalom cáfolja őket; a szexuális orientáció variációi és szexualitás patológiás torzulásai mögött a biológiai és a pszichológiai tényezők összjátéka áll, ahogy arra a régóta ismert biopszichoszociális elmélet rámutat.
A genderelmélet tévedései és ellentmondásai mögött azonban nemcsak elméletképzési és szakmai igénytelenség húzódik, hanem az LMBTQ+ kisebbség politikai érdekérvényesítésével kapcsolatos konkrét célok is pontosan azonosíthatók. A genderelmélet a „woke mozgalmakba” (BLM, MeToo) történő illeszkedése mentén
egy erőszakos, militáns kisebbség társadalomátalakító, politikai céljait szolgálja és kívánja alátámasztani.
Klinikai szempontból fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az a tény, hogy a nemátalakító műtétet kérők száma 1980 és 2015 között a hússzorosára nőtt, egyértelműen egyfajta pszichológiai epidémiára utal, a gender diszfória miatt kezelést kérők számának szignifikáns emelkedése mögött médiahatások és az LMBTQ+ propaganda erőszakossága azonosítható. Erre utal több tanulmány is, amelyek pontosan mutattak rá, hogy míg a transzgender identitás, azaz a gender diszfória, nemi identitászavar az esetek többségében kisgyermekkorban vagy a pubertás körül alakul ki, addig az újabb kutatások nagy számban azonosítottak olyan serdülőket, akik 15-16 éves korukban szinte egyik napról a másikra kezdték transzneműnek érezni magukat.
Ezen személyek a kutatások szerint valójában nem gender diszfóriás egyének, hanem a jelenség mögött más pszichiátriai betegségek, diszfunkcionális családi működés, szülőkkel való konfliktusos kapcsolat, internetfüggőség és az online transzgender tartalmakkal történt kvázi „megfertőződés” áll. Ezen jelenséget a szakirodalom legújabban ROGD-nak („rapid-onset gender dysphoria”, „hirtelen kialakuló gender diszfória”) nevezi, s fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az ezen fontos kutatásokat közzé tevő klinikusokat és lapszerkesztőket éles támadások érték az elmúlt években az LMBTQ+ lobbi propagandistái és a tudományos közélet egyes szereplőinek a részéről.
A gender-elmélet erőszakos ideológusai között olyan is van, mint a ködös posztmodern zsargonjáról régóta elhíresült Judith Butler, aki egyik későbbi munkájában lényegében – ha pontosan olvassuk – a genderelmélettel szemben kritikus hangok cenzúrázása, betiltása mellett foglal állást. Sajnálatos, hogy ezen gyakorlat a legutolsó időszakban hazánk egyik tudományos folyóirata, a Psychiatria Hungarica esetében is felütötte a fejét akkor, amikor egy, a gender-elméletet kritikusan megközelítő tudományos dolgozat elfogadhatatlan cenzúrázása esett meg. Fontos felhívni a szélesebb társadalmi közvélemény figyelmét az itt bemutatott veszélyes és kártékony folyamatokra, és ismételten nyomatékosan hangsúlyozni a címben summásan összefoglalt útmutatást.
A szerző pszichiáter, egyetemi tanár, az MTA doktora
Meg akarták ölni Kathleen Stock feminista filozófust, akit sokan transzellenesnek tekintenek. A Charlie Kirk elleni merénylet kapcsán ő maga számolt be arról, hogy a megöléséről és feldarabolásáról fantáziáltak.
A Magyar Szemle különszáma a kultúr- és politikai kereszténység kérdését járta körbe. A lapbemutatón a szerzők Orbán Viktor tusványosi szavaira is reagáltak.
„Amikor a barátnőm menstruál, szurkálom a f*szomat, hogy nekem is ugyanannyira fájjon.”
A német újságíró szerint a „gender-misszionáriusok” elfelejtették a többséget: 88 százalék heteroszexuális, 49 százalék családban él, mégis minden a kisebbségről szól.
Jim Simons az oktatástól a befektetési piacok csúcsáig menetelt, és ezzel nem csak saját magának hajtott hihetetlen hasznokat. Sebestyén Géza írása.
Ő volt az, aki felismerte, hogy a korábbi gazdasági erejétől megfosztott országban a kultúra szerepe felértékelődik.
Szép kis történelmi párhuzamot vezet le Ulf Kristersson, de az valahogy kimaradt belőle, hogy Ukrajna mit tett a Barátság vezetékkel.
A miniszerelnök szerint a nyár jól alakult kormánypártok számára, de senki nem dőlhet hátra.
