És akkor még nem beszéltünk az évszázad korrupciós botrányáról, amelynek során az Európai Parlament egyik alelnöke, Eva Kaili kénytelen volt luxusbörtönbe vonulni, és amíg kihisztizte onnan magát, számtalan baloldali politikustársa bukott bele a Kataron kívül a világ minden tájáról érkező kenőpénzek áradatába. Gurulós bőröndben, ládafiában, ágyneműtartóban halmozódtak az eurómilliók, és milyen érdekes, senki nem tudta, hogyan került hozzá a rengeteg bankó.
De számtalan kedvezményes repülőút, az önmagát ellenőrző, és tevékenységében hibát nem találó közlekedési biztos, aki a kényelemért cserébe jogtalan előnyöket biztosított bizonyos légitársaságoknak, a külön erre a célra nyitott terembe alig férő ajándéktárgyak tömkelege mind-mind azt bizonyítja, hogy az Európai Unió többségét alkotó nemzetközi baloldal kilóra eladta magát, velejéig korrupt, idegen zsoldban, idegen érdekek mentén hozza meg politikai döntéseit.
Ha ehhez még hozzá vesszük a Soros-féle hálózatokba tagozódott számtalan politikus, bíró és bürokrata ténykedését, teljesen nyilvánvaló, hogy nem elszigetelt jelenségekről van szó, hanem ez a működés lényege. Annak az érdekei érvényesülnek, aki több pénzt vagy egyéb juttatást ad. Vagyis az Európai Unióban valóban rendszerszintű a korrupció. Nevezhetik ezt eufemisztikus módon lobbizásnak, akkor is Európa népeinek elárulása, az európai érdekek kiárusítása zajlik ép ésszel felfoghatatlan mértékben. (...)