Baerbock néni jó feminista akart lenni – úgyhogy gyorsan be is hozott Németországba pár száz radikális iszlamistát

Pedig ő csak jót akart. Annalena Baerbock nőtársával, Nancy Faeser belügyminiszterrel együtt úgy képzelte el, hogy havonta körülbelül 1000 „különösen védelemre szoruló” afgán jogvédőt és egyéb értelmiségit, illetve veszélyeztetett nőt és LMBTQI+ személyt szállítanak családtagjaikkal együtt Németországba, a táliboktól biztos távolságra – csak hát ki gondolta volna, hogy a programban való részvételre suttyomban iszlamisták is bejelentkeznek. De nem is csak úgy módjával, be-beszivárogva: a pakisztáni német nagykövet becslése szerint a tavaly év végén indult projekt keretében nagyjából 50 százalékban nem ám üldözött bírók és ügyészek települnek át a német állam költségén Európába,

Történt ugyanis, hogy a programban részt vevő afgánok kiválasztását a német kormány egy laza mozdulattal átengedte különféle (tételesen fel nem sorolt, részben titokban közreműködő) nem kormányzati szervezeteknek, köztük a Nagy Filantróp által támogatott orbánfób „Pro Asyl”-nak és a Mission Lifeline nevű, alapvetően a Földközi-tengeren működő NGO-nak – utóbbi épp most hirdetett meg két vonatkozó állást, amelyekre bármely, a német mellett dari vagy pastu nyelven jól beszélő nembináris, nő vagy férfi jelentkezhet (ebben a sorrendben), aki kvázi-hatóságként szeretne kérelmeket előkészíteni és feldolgozni.

Az egyik (meg nem nevezett) közreműködő szervezet mindenesetre 700 állítólagos afganisztáni jogász veszélyeztetettségéről állított ki gyanúsan egyforma igazolásokat – vannak köztük férfiak, akik akár tíz családtaggal együtt készülnek Németországba, nők, akik annyira nyugatorientált jogvédők, hogy még a személyazonosításhoz sem hajlandók felfedni burkával fedett arcukat, de akad tálib kapcsolatokkal rendelkező molla is; informátorok konkrétan is beszámoltak arról, hogy az igazolásokat pénzért adják-veszik. A nagykövet ezért február végén már kétségbeesetten sürgetett azonnali lépéseket, amit a konzervatív-liberális Cicero meg is szellőztetett; így már csupán egy hónapot kellett várni, hogy a zöld külügyminisztérium – 1000 további afgán (köztük a becslések alapján akár 500 illetéktelen csaló) beutaztatása után – most „néhány napra” felfüggessze az egész programot. Nagyjából egyébként azzal egyidejűleg, hogy a baden-württembergi (CDU-t preferáló) Ludwigsburg mellett lakosok és környezetvédők együttesen tiltakoztak egy újabb, bő ezerfős befogadóközpont megépítése ellen, amelyhez a zöld külpolitika kedvéért 22 hektáron betonoznák le a települések közötti, szabadidős és mezőgazdasági célokra használt zöldfolyosót (ez kábé a Városliget egynegyedének felel meg).

Mindez már önmagában kellően szürreális lehetne Európa vezető állama részéről, de vannak ott ám pikánsabb részletek is. Egy 2014 óta Németországban megtűrt afgán férfi a program keretében azzal kereste meg a német hatóságokat, hogy 14 éves kisöccse, Mohammad, akinek szeme a bombázások alatt megsebesült, teljes kiszolgáltatottságban, papírok nélkül tengődik Pakisztánban és nem jut gyógyszerekhez. Klasszikusan az a típusú történet, amilyet egy átlagos budapesti járókelő is kétkedve szokott hallgatni a mégoly szerencsétlen koldustól; a német külügyminisztérium azonban nem ilyen rút cinikus, hanem rögvest indítványozta a vízum kibocsátását. Igen ám, de a pakisztáni követségről odaszóltak, hogy

továbbá frissen mosott márkás nyugati cuccokban jár, semmi nyoma semmiféle szemsérülésnek és hajléktalanságnak, emellett pakisztáni akcentussal beszél, és nagyjából 17 és 20 körülinek néz ki. Amire a jogállami külügyminisztérium a következőképpen reagált: lárifári, tessék kiadni neki azt a vízumot. (A kérelmező rendben le is rótta érte a díjat, hamis bankjegyekkel.)

Durva egyszeri eset lenne, ha egyszeri lenne – beszámolók szerint azonban a külügyminisztérium a nem kormányzati szervezetekkel közösen folyamatosan szutyongatja a követségeket, hogy gyorsan és „nagyvonalúan” dolgozzák fel a vízumkérelmeket.

Allah növessze hosszúra az iszlámábádi német nagykövet szakállát, aki ennek ellenére máig sem volt hajlandó végrehajtani a kormányzati utasítást: ha eggyel kevésbé vinné ezt a magyaros tempót, és kicsit is képzettebb lenne ideológiailag, a furfangos kicsi Mohammadka már valamely német településen szokna bele az all-inclusive ellátásba (esetleg tanulva a német nyelvet, hogy jövőre már ő is elbírálhassa az újabb jövevények kérelmeit),

Azzal nincs különösebb baj, hogy a teljesen átgondolatlan program sértheti a német nők és lányok érdekeit és biztonságát – meg lett mondva a választóknak, hogy mindegy, mit gondolnak külügyminiszterük tevékenységéről. Az viszont kérdéses, mennyiben felel meg a feminista külpolitika elveinek és céljainak, hogy a leszbikus jogvédőkkel egy gépen utaztatnak be – árukapcsolással – iszlám szélsőségeseket. Mázli, hogy 62 éves fehér férfiként legalább az illetékes nagykövet igyekszik megvédeni a német feministáktól a kiszolgáltatott afgán nőket.

(Nyitókép: Bodo Schackow/AFP)

***