„Lángba borulhat az egész Közel-Kelet” – az izraeli történész kőkeményen bírálta Netanjahu „igazságügyi puccsát”; hazánk is szóba került, nem is egyszer.
Intellektuálisan is izgalmas, esszészerű véleménycikket közölt a The Guardian Jonathan Freedland veterán újságíró tollából, aki alapvetően az északír és a palesztin probléma meg(nem)oldásait hasonlította össze.
A szerző ugyanis úgy véli: míg az északír helyzetre nagyjából megtalálták a megoldást 25 évvel ezelőtt – ekkor írták alá a Nagypénteki Egyezményt, pontosan 1998. április 10-én, elviekben szavatolva a békét az Ír-szigeten –, addig
Pedig a lehetőség ott volt, véli Freedland: Bill Clinton amerikai elnök bábáskodott mindkét tárgyalás fölött, azonban az izraeli-palesztin megegyezés kútba esett, jött a második intifáda és „a megszállás 56 éve”, ami nemcsak a palesztinoknak, de az izraelieknek is rossz.
Ezen a helyzeten rontana tovább a szerző szerint Benjamin Netanjahu igazságügyi reformja, amiről korábban lapunk is beszámolt.
A szerző szerint a miniszterelnök ezzel „veszélybe sodorná, ha nem egyenesen tönkretenné” az izraeli demokráciát, hiszen „kiherélné” a legfelsőbb bíróságot. Úgy véli, Izrael a tönk szélére került, amikor Netanjahu menesztette saját védelmi miniszterét, aki az igazságszolgáltatási „reformok” (idézőjel az eredetiből – a szerk.) szüneteltetését kérte, mire százezrek özönlöttek az utcára, még a kormányzó Likudból is számosan tiltakoztak.
Végül Netanjahu elállt a cselekvéstől, de Freedland szerint a tervtől nem, éppen csak arról van szó, hogy okosabban, darabonként valósítja meg elképzeléseit; közben félelmetes gesztust tett koalíciós partnerei irányába azzal, hogy biztonsági minisztere, a szerző szerint
Izrael pedig 75 évvel ezelőtti alapítása óta az egyik legnagyobb fenyegetéssel néz szembe: egy korlátlan hatalommal bíró kormány rémével, ami elmozdulhat a teokrácia – vagyis vallási diktatúra – irányába, esetleg annektálhatja Ciszjordániát úgy, hogy végtére is nem ad semmilyen jogot, sem állampolgárságot az ott élő milliónyi palesztinnak.
„Hiába mondjuk, hogy a választók legközelebb egyszerűen kirúghatják Netanjahut – ha bármikor megváltoztathatja a választási szabályokat, nemzetbiztonsági veszélyre hivatkozva kitilthat pártokat. Ezért kerültek az izraeliek az utcára: megértik, hogy a diktatúrát csak akkor lehet megállítani, amikor éppen megalakul. Ha vársz, már késő” – vélekedik.
S itt jön be a képbe Yuval Noah Harari bestseller történész, akivel Freedland nemrég interjút készített: Harari úgy véli, hogy bár egyesek szerint Netanjahu változtatásai Izraelt Törökországgá vagy Magyarországgá változtatnák, a helyzet sokkal rosszabb lenne: „Magyarország továbbra is az Európai Unió tagja.
Magyarország nem tartja emberek millióit megszállás alatt. Magyarországnak nincs atomfegyvere. Magyarországnak nincs több százezer, expanziós tervvel rendelkező vallási fanatikusa.
Ha nem állítjuk meg az antidemokratikus puccsot Izraelben, az egész Közel-Kelet lángokba borulhat” – vélte a történész.
Freedland pedig leszögezi: ha a Nagypénteki Egyezményhez hasonló megállapodás létrejött volna az izraeliek és a palesztinok között, ma nem lenne ekkora a baj, sőt: ha akkor véget ért volna a megszállás, ha szembeszálltak volna a ciszjordániai zsidó telepesekkel, s ha most két állam élne egymás mellett… – sorolja a lehetőségeket. Ugyanakkor még mindig nem késő tanulni a belfasti ügyekből.
Freedland pedig úgy gondolja, megtalálta a fő különbséget: az amerikai írek óriási szerepét abban, hogy Clinton kénytelen volt foglalkozni Észak-Írországgal. A zsidó diaszpóra is utcára vonult Netanjahu ellen szerte a világ nagyvárosaiban, de ennél „sokkal, de sokkal többet kell tennie”.
Nyitókép: JACK GUEZ / AFP
Gulyás Virág Havy Boozall szíriai újságírónővel beszélgetett a Közel-Kelet politikai bonyolultságáról, a propaganda hatásáról és a mesterséges intelligencia szerepéről az információ terjesztésében.
Egykor pária volt a Fehér Házban, most vadászgépeket kaphat Amerikától.
Győztek a béke erői, van remény.
A sikerén most Benjamin Netanjahu sorsa múlik.
Izrael minisztere képtelenségnek tartja, hogy New York-ot a 9/11 eseményei után egy muszlim irányítsa.
Fürst György, Terézváros volt szocialista alpolgármestere jogerős börtönbüntetése elől menekült Izraelbe.
Matthew O'Brien lapunknak adott interjúban mesélt az egyre erősödő iszlamista-marxista szövetségről, és arról miért lett divatos Amerikát utálni.
„A tapasztalat azt mutatja, hogy amíg nem Krisztus ül azon a trónon, addig nincs harmónia az életünkben.” A Regnum Christi missziósával jártuk körül Krisztus Király ünnepét. Interjúnk.
