hogy a választási matematikát kihasználva kimaxolja az ellenzéki érzelmű választók támogatását, az egy-egy elleni indulás választási lélektanát.
Választási fő témának pedig az elnöki rendszerrel szemben a régi parlamenti rendszer visszaállítását tűzték a zászlajukra, módszernek pedig a kompromisszum és a konzultációk útját az autoriter, felülről szervezett, központi irányítással szemben.
Ezzel az egyértelmű politikai iránnyal próbálják meg aktivizálni az Erdogan-rezsim ellenfeleit és az abból kiábrándultakat.
Ez utóbbiból pedig az elmúlt egy hónap során elég sok lett: a február 6-i pusztító erejű földrengések 11 dél- és délkelet-törökországi tartományban 50 ezer ember életét oltották ki, illetve tették az életben maradók életkörülményeit lehetetlenné. A török lakosság egyhetedének a hétköznapjait érinti a katasztrófa, a török hatóságok elégtelen fellépése csak tetézte a bajt, nem beszélve az ijesztő mértékű pénzromlásról – a kormány iránti elégedetlenség jelentősen megerősödött.
Ez a két hónap múlva esedékes összevont választások előtt mindenképpen rossz ómen Erdogan elnök számára, van is kisebb idegesség a kormánypárt berkeiben.