Belebukik-e Erdoğan a törökországi földrengésbe?

Borzasztóan rosszkor jött Recep Tayyip Erdoğan török elnöknek a múlt heti török-szír földrengés, amely Kahramanmaraş tartomány körül Törökország számos déli régiójában okozott óriási pusztítást, és mára több tízezer helyi életét követelte.

Törökország épp csak elkezdett kimászni a gödör aljáról – az infláció tavaly novemberben 85 százalékon tetőzött, és éves alapon mostanra is csak 58 százalékra sikerült leszorítani. Ez a pénzromlás globálisan is kiemelkedő mértékű, és egyáltalán nem indokolja sem az energiaárak, sem az alapanyagárak, sem az élelmiszerárak globális emelkedése – egy az egyben annak köszönhető, hogy a török elnök a közgazdaságtan elemi igazságaival szembemenve nem engedi, hogy a török jegybank kamatot emeljen. Ez a gazdasági turbulencia a török elnök és pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) eleve jelentősen erodálta, s erre rakódik rá most a földrengés.

Az ehhez hasonló természeti katasztrófáknak a regnáló politikai erő számára alapvetően kétféle kimenetele lehet.

– de bele is bukhat, ha bebizonyosodik, hogy a károk súlyosságában, a mentés lassúságában felelősséget visel. Erdoğan esetében még nem dőlt el, melyik forgatókönyv valósulhat meg – de az ellenében tavaly februárban összefogott hatpárti szivárványkoalíció mindent megtesz utóbbi érdekében.

Baljós történelmi előjelek

Bár a múlt hetihez hasonló erősségű földrengés Törökországban 1939 óta nem történt, egy jelentős földmozgás az Isztambulhoz közeli Izmitből kiindulva 1999-ben is megrázta az ország északnyugati részét. Bülent Ecevit akkori kormányát ez a földrengés jelentősen gyengítette, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Erdoğan a 2002-es választáson átvehesse a hatalmat.

Ezt igyekszik megismételni a mostani ellenzék. Az elnök 30-33 százalék közé mért pártjának legfőbb kihívója, a 23-26 százalékon álló Köztársasági Néppárt (CHP) vezetője, Kemal Kılıçdaroğlu a rengések óta folyamatosan az elnök és a kormány felelősségét hangsúlyozza: „Kudarcot vallottak ebben, ahogy minden más ügyben is, képtelenek irányítani az államot” – nyilatkozta Kılıçdaroğlu. „Ha van felelőse ennek a folyamatnak, az Erdoğan. Ez az a kormánypárt, amely az országot 20 év alatt nem készítette fel egy földrengésre.”

Az ellenzék vádjai

Az ellenzék alapvetően három irányból fogalmaz meg kritikákat Erdoğan irányába: egyrészt azt mondják, a kormányzása alatt óriási építkezéseket folytató elnök szándékosan kifejezetten lazán vette a földrengésbiztonsági szabályokat; másrészt azzal vádolják, hogy az ország földrengésbiztossá tételére beszedett pénzeket másra használta; harmadrészt pedig úgy vélik, az Erdoğan alatt végbement centralizáció, a parlamentárisról elnökire váltó rendszer akadályozta a mentést.

A legsúlyosabb – egyben leginkább bizonyítható – vád egyértelműen az első. Törökország gyors és látványos épülése Erdoğan népszerűségének egyik legfontosabb forrása volt, s az elnök kifejezetten büszke volt arra, hogy az építőipar felfuttatása érdekében lazított az építésbiztonsági szabályokon. 2018-ban úgynevezett építésiengedély-amnesztiát hirdetett az elnök, melynek keretében legalizálta az építési engedély nélkül, az engedélyezettől eltérő módon, vagy nem a megfelelő övezetben épült ingatlanokat. 2019-es kampánya során mind a legsúlyosabban érintett Kahramanmaraş, mind a szintén jelentős károkat elszenvedett Hatay tartományban elbüszkélkedett azzal, hogy hány helyinek segített az amnesztia megoldani az ingatlanproblémáját – Kahramanmaraş esetében 144 ezer, Hatay esetében 205 ezer lakosról beszélt.

Most, amikor becslések egymillió körülre teszik a rengések által hajléktalanná tett lakosok számát,

E kritika tekintetében ugyanakkor a kormány sem tétlenkedik, 131 szabálytalan építkezéseket folytató gyanúsított került a hatóságok látókörébe – egyikük, a Hatay tartománybeli Antakyában összeomlott tizenkétemeletes lakóház építésének fővállalkozója egy Montenegróba tartó repülőre szállt volna fel éppen az új isztambuli repülőtéren, mikor nyakon csípték.

A kritika élét ugyanakkor valamelyest tompítja, hogy az ellenzék már-már a nevetségességbe hajlóan túltolja azt – Törökország legtekintélyesebb ellenzéki lapja, a Cumhuriyet például nemrég malasztteljes portrét jelentetett meg Ökkeş Elmasoğluról, a Hatay tartománybeli Erzin polgármesteréről, akinek városában senki nem halt meg a földrengés következményeként, mert az ellenzéki polgármester állítólag üldözte az illegális építkezéseket. Apró probléma ugyanakkor, hogy Erzin egy harmincötezres kisváros magasházak nélkül, halálos tömegbaleseteket ugyanakkor jellemzően úgy okoz a földrengés, hogy nagyobb épületek, társasházak változnak általa romhalmazzá. Emellett

– Törökország legnépszerűbb politikusa, a Karácsony Gergellyel is gyakran mutatkozó Ekrem İmamoğlu isztambuli polgármester például csökkentette a város földrengésbiztonsági költségvetését, és alatta is akadálytalanul folyik a túlnépesedett város minden zegének-zugának beépítése.

Hol van a pénz?

A második kritika az, hogy az Erdoğan-kormány nem földrengésbiztonságra költötte az ebből a célból beszedett különadókat, köztük azt a nemrég megemelt adót sem, amelyet a telefonszolgáltatók, tévé- és rádiócsatornák fizetnek ebből a célból. A POLITICO értesülései szerint a természeti katasztrófákra való felkészülésre szánt pénzből a kormány hozzá közeli üzletemberekkel építtetett autópályákat – de ez természetesen nem ellenőrizhető információ, hiszen a kormány nem számolt el ezekkel a pénzekkel.

A harmadik vád nehezen számszerűsíthető, a híradások rossz utakról és szervezetlen mentésről szólnak. Az elnök ebből annyit ismert el, hogy „bár épp a világ legnagyobb kereső és mentőcsapata a miénk, igaz az, hogy a keresési folyamat nem halad olyan gyorsan, mint szeretnénk”. Összességében ugyanakkor kevésbé a saját felelősségét, mint inkább sorscsapást lát a földrengésben: „Mindig történtek ilyen dolgok, ez a sors tervének része” – nyilatkozta az elnök. Erdoğan ugyanakkor bejelentette, hogy minden érintett családnak körülbelül 500 eurós támogatást folyósítanak, egy éven belül építenek nekik szociális lakhatást, és addig is fizetik a lakbérüket, ha nem kívánnak sátorban lakni.

Politikai földrengés

A politikai helyzet tehát rendkívül izgalmas: a gazdasági válság nyilvánvaló félrekezelése évtizedek óta nem látott lehetőséget nyit meg a török ellenzék számára. Erdoğan a földrengés megfelelő kezelésével felszámolhatja a gazdasági hibái által létrehozott kockázatot – vagy elszúrhatja ismét.

A verseny nem kicsi: a legutóbbi közvélemény-kutatások a PolitPro közvélemény-kutatási átlaga szerint ugyan 33 százalékkal továbbra is a legnépszerűbb pártnak mérik a kormányzó AKP-t, koalíciós partnerét, a Nacionalista Mozgalompártot (MHP) pedig 6,8 százalékra taksálják – ugyanakkor jóformán mindenki más felsorakozott ellenük: a 25,5 százalékos CHP, a 14,8 százalékos Jó Párt (İYİ), valamint a 2,2 százalékos Demokráciáért és Haladásért Párt (DEVA), kiegészülve számos kiábrándult AKP-s minipártjaival. A 9,8 százalékos, kurdbarát baloldali Népi Demokratikus Párt (HDP) egyelőre egyedül indul, őket a kurd stigma miatt nem veszik be az ellenzéki összefogásba. Így a földrengés előtt is két 40 százalék körüli tömb vetélkedett egymással, ha pedig az elszúrt gazdaságpolitika után a földrengés kapcsán is sikerül hibákat ráégetni Erdoğanra, az már az AKP-s választóknak is sok lehet – pláne úgy, hogy a katasztrófa leginkább az elnököt erősen támogató területeket sújtott.

Eltolhatják a választást?

A Foreign Policy is felhívja a figyelmet: elképzelhető, hogy a földrengés sújtotta területeken fizikailag nem lesznek adottak a választás lebonyolításának feltételei, így a májusban esedékes elnök- és parlamenti választásokat elhalaszthatják. A Reutersnek név nélkül nyilatkozva egy kormányzati tisztviselő is felvetette ennek lehetőségét, hiszen már most három hónapra veszélyhelyzetet jelentettek be, és a földrengés érintette a török népesség 15, a GDP 10 százalékát.

hiszen több idejük lehet arra, hogy egy sikeres újjáépítéssel újból megcsillogtassák kormányzási képességeiket. Ez ugyanakkor alkotmányos szempontból nem lenne könnyű manőver: az alkotmány szerint normál esetben legfeljebb egy hónappal lehet eltolni a választásokat, ezalól egyedül az képez kivételt, ha háborús veszélyhelyzet van az országban. A földrengés miatt már kihirdetett veszélyhelyzet tehát erre önmagában még nem ad jogalapot.

Nyitókép: MTI/EPA/Török elnöki hivatal sajtóirodája