Közelebb került-e a béke Hszi elnök moszkvai vizitjével?

***

Hszi Csin-ping háromnapos moszkvai látogatása szerdán befejeződött, a felek a vizitet eredményesnek, politikai ellenfeleik gyümölcstelennek minősítették.

A tények: Kína és Oroszország egyezményt írt alá a gazdasági együttműködés, valamint az orosz-kínai stratégiai partnerség megerősítéséről; megállapodást kötött egy új gázvezeték megépítéséről, amely Szibérián és Mongólián keresztül szállít majd orosz földgázt Kínába;

veszélyesnek ítélte az Ausztrália, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok között nemrég megkötött, az atommeghajtású tengeralattjárók telepítéséről szóló Aukus-egyezményt; és fenyegetésnek nevezte a NATO növekvő katonai jelenlétét az ázsiai térségben.

Mi lesz az ukrajnai háborúval?

A kínai elnök az erősebb szövetségesként érkezett az orosz fővárosba: Oroszország nemzetközi elszigetelődésben van, miután a nemzetközi közösség nagy része agresszor államnak tartja, illetve a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin ellen. Oroszország túlzott gyengülése nem érdeke Kínának, hiszen nagyhatalmi ambícióinak eléréséhez első számú szövetségese, jelenlegi enyhe gyengülése viszont már most érzékelhető előnyökkel jár Kína számára: Moszkva ráutalt helyzetében kedvező feltételek mellett szállít energiahordozókat Kínának.

Kína pedig beelőzi saját békekezdeményezésével az Egyesült Államokat – ez lehetett a háromnapos vizit instant politikai nyeresége a tárgyalófelek számára.

A közös háborúértelmezési narratíva meg is íratott Moszkvában: a kínai béketerv jó alapul szolgálhat egy közeljövőben megszületendő békemegállapodáshoz, ugyanakkor a Nyugat és Ukrajna nem áll még készen erre. Kína ezzel beállt az orosz értelmezés mögé, annak ellenére, hogy Hszi elnök a közös sajtótájékoztatón újra hangsúlyozta:

A háború első éves évfordulóján nyilvánosságra hozott kínai 12 pont általános elveket fogalmaz meg az államok szuverenitásáról, biztonsági igényeiről, az eszkaláció megelőzéséről és a párbeszéd szükségességéről, de az ukrajnai konfliktusra vonatkozó konkrét rendezési programot nem kínál. Ukrajna és a nyugati hatalmak problémásnak tartják, hogy Kína úgy lép fel béketeremtőként, hogy pontjai között nem szerepel, hogy ki az agresszor, ahogy az sem, hogy a béke feltétele az, hogy a szuverenitás-sértőnek ki kell vonulnia a sértett állam területéről.

A kínai-orosz közös nyilatkozat azonban még a 12 pontnál is erélytelenebb állásfoglalást tartalmaz: hangsúlyosan az államok biztonsági érdekeit emeli ki, nem a szuverenitásuk tiszteletét, nincs szó benne a tűzszünetről, a háború helyett pedig a „válság” szót használja az ukrajnai konfliktus jellemzésére.

Ukrán és nyugati reakciók

Ukrajna kőbe vésett előfeltétele bármilyen béketárgyaláshoz, hogy az orosz katonák hagyják el a megszállt ukrán területeket. Antony Blinken amerikai külügyminiszter a Hszi-Putyin-találkozóra reagálva leszögezte: nem lehet orosz kivonulás nélkül tűzszünetet kötni, mert az zöld jelzést adna a megszállt területek orosz területté történő „ratifikálására”.

A másik nyugati aggodalom, hogy Kína a nyugati szankciókkal kacérkodva fegyvereket kezd szállítani Oroszország számára. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár brüsszeli sajtótájékoztatóján elmondta: nincs bizonyítékuk arra, hogy ez már megtörtént volna, de

A Hszi-Putyin találkozó váratlan párhuzamos eseménye lett, hogy miközben Oroszország kínai vezetőt, ezzel egy időben Ukrajna egy másik távol-keleti hatalom, Japán miniszterelnökét fogadta. Kisida Fumio nyílt állásfoglalása egy katonai konfliktusban a japán külpolitikai váltás egyértelmű jele – Japán „békealkotmánya” értelmében évtizedeken keresztül tartózkodott az ilyen megnyilvánulásoktól, a mostani lépés, illetve az új japán katonai doktrína és fegyverkezés azt jelzi, Tokió közvetlen fenyegetésnek érzi két hatalmas szomszédja, Oroszország és Kína stratégiai együttműködését. (Erről a katonapolitikai váltásról részletesebben itt olvashat.)

Japán és még inkább a nyugati államok aggodalma azzal kapcsolatban, hogy

a moszkvai közös nyilatkozat szövege szerint ez nem katonai szövetség, és nem is politikai blokk, az együttműködés nem irányul harmadik ország ellen.

Ugyanakkor Oroszország és Kína 2022. február elején stratégiai együttműködési megállapodást írt alá, amelyben egy új világrend eljövetelét, az amerikai hegemónia meghaladását üdvözölték. Közeledésük egyértelmű jele annak, hogy egypólusú világrend megbontásán, Amerika ellensúlyaként egy eurázsiai erőközpont létrehozásán dolgoznak.

Kína a domináns állam, Oroszország a segítő. Kína egy diplomáciai mestervágással néhány hete a megszakadt kapcsolatok újrafelvételére tudta bírni a szunnita Szaúd-Arábiát és a síita Iránt, ezzel a Közel-Kelet békeközvetítőjeként lépett fel, a müncheni biztonságpolitikai konferencián a kínai diplomáciai vezetője, Vang Ji Amerika és az európai államok ellentétére próbált játszani beszédében, az ukrajnai konfliktusban pedig Peking saját béketervvel próbál kezdeményező lenni –

meddig kész elmenni a Nyugat Ukrajna védelmében, hiszen az lakmuszpapír arra, meddig fog majd elmenni Tajvan védelmében, közben pedig békít. Zajlik a főpróba a távol-keleti status quo megkóstolása előtt – ez a Nyugat félelme. Minden jel szerint rövidtávon meglátjuk, hogy van-e alapjuk ezeknek a félelmeknek.

--

--

Nyitókép: Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin koccintása a moszkvai Kremlben tartott díszvacsorán március 21-én   (forrás: Pavel Byrkin / SPUTNIK / AFP)