Kínai keringő érdekes időkben – így játszmázik Peking az ukrajnai háborúban

Maráczi Tamás írása a Mandiner hetilapban

Nem jött jól, de nem is jöhetett teljesen váratlanul Kínának tavaly februárban a villámháborúnak induló orosz katonai agresszió Ukrajna ellen. Három héttel a támadás előtt, a pekingi téli olimpia megnyitójának napján Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök stratégiai együttműködési megállapodást kötött, amelyben kihívást intéztek a régi, amerikai hegemóniájú, egypólusú világrend ellen. Ezután az orosz hadsereg nem szavakkal, de tettekkel megváltoztatta a kelet-európai status quót, a 2014-es krími annexió után másodszor, még brutálisabb módon.

Kínát nehéz helyzetbe hozta már az oroszok 2008-as grúziai és 2014-es ukrajnai hadművelete is, de a 2022-es támadás kifejezetten kellemetlen volt számára. A diplomáciai zavart a neutralitás pozíciójának elfoglalásával oldotta meg:

a háborút a NATO felelőtlen keleti bővítési tervei provokálták ki, ezt követően pedig következetesen bírálta az Oroszországra kivetett nyugati szankciókat.

Peking álláspontja nem volt meglepő, hiszen ez saját bel- és külpolitikai érdekeit tükrözte.

Egyrészt ki kellett állnia az államok szuverenitásának és területi integritásának védelme mellett, hiszen ha nem tenné, Tajvan állami függetlenségének, illetve a tibeti, hszincsiangi szeparatista mozgalmaknak az ügye azonnal momentumra lelne.

Másrészt az orosz beavatkozást az orosz lakosságú ukrán területen nem ítélhette el, hiszen az számára előnyös precedenst teremthet saját esetleges későbbi manőveréhez, Tajvan bekebelezéséhez.

Kellemetlen volt a múlt tavaszra előállt helyzet Kínának azért is, mert mind Oroszország, mind Ukrajna fontos partnere volt. Moszkva lett Peking első számú stratégiai szövetségese az amerikai dominancia megrendítésében, emellett a kínaiak az oroszoktól energiahordozókat, kulcsfontosságú termékeket, fegyvereket vásároltak, az ukránoktól mezőgazdasági termékeket és hadiipari eszközöket szereztek be, az ukrán vasúti és kikötői infrastruktúrát pedig arra használhatták, hogy áruikat gyorsan és olcsón Európába szállíthassák.

az orosz háborús vereség és egy nyugatbarát kormányzat hatalomra kerülése pedig súlyos stratégiai veszteséget jelentene neki. A keleti óriás diplomáciai manőverezése tehát nem egyszerű mutatvány, hiszen úgy kell ápolnia a számára prioritást jelentő orosz kapcsolatot, hogy emiatt ne veszítse el ukrajnai piacait, és úgy kell konfrontálódnia a nyugati hatalmakkal, hogy azzal ne kockáztassa a kereskedelme és gazdasága számára meghatározó nyugati piacokat.

A háborús helyzet a diplomáciai többismeretlenes egyenlet mellett váratlanul előnyös lehetőségeket is hozott Kínának. A nyugati gázpiacok lezárultával az oroszok sürgősen keletre irányították át energetikai kereskedelmüket, megnövekedett kapacitással szállítanak és fognak szállítani nyersolajat és földgázt az erőforráséhes Kínába – természetesen nyomott áron, hiszen Kína diktálhatja a feltételeket. A szövetséges Oroszország össze­omlása rontaná Peking nagyhatalmi ambícióit, a gyengülése viszont óriási lehetőséget jelent neki, hogy az orosz erőforrásokat a kínai érdekek érvényesítésére csatornázza be.

mivel az amerikai erőforrások és figyelem egy részét az orosz fenyegetés köti le Európa keleti felében. Az amerikai stratégiai figyelem fókusza természetesen Kínán marad, ő a nagy geopolitikai kihívó, a globális versenytárs, de amíg az Egyesült Államok és az általa vezetett NATO az ukrán ügy végigvitele mellett kötelezi el magát, Peking készülődik, fegyverkezik, apró gazdasági, diplomáciai, katonai lépésekkel fordul rá stratégiai terveinek végrehajtására.

Vang Ji, a Kínai Kommunista Párt Központi Külügyi Bizottságának igazgatója februári európai körútjának és legfőképpen a Müncheni biztonságpolitikai konferencián mondott beszédének mozzanatai jól kirajzolták, mi Kína taktikai szándéka: felhívni az európai államok figyelmét az amerikai geopolitikai játszmák veszélyességére, ezzel távolságtartásra, óvatosságra inteni az EU-t, illetve lehetőleg éket verni a transzatlanti tábor felei közé. Ebben természetesen benne van az is, hogy Kínát zavarja, ahogy a háború az eddig Amerikával vitában álló európai NATO-tagállamokat hirtelen összerántotta.

megfogalmazta igényét arra, hogy a végső rendezésnél az ő szava is döntő legyen. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai közül ezzel Kína lett az egyetlen állam, amely a béke nevében lép fel – ez hamar látványos presztízst teremt, a közeljövő geopolitikai játszmáihoz pedig hatásos beugrónak ígérkezik.

A nagy kérdés ezek után az, hogy Kína mennyire tud kimaradni az ukrajnai háborúból: fog-e lőszert, fegyvert szállítani az oroszoknak, ahogy a nyugati államok tették Ukrajna esetében? Nyíltan kevésbé várható ez, hiszen a fő kínai tervekhez, a távol-keleti színtéren óhajtott változásokhoz nagy erőkkel zajlik a kínai haderő fejlesztése, az ehhez szükséges gazdasági stabilitást pedig Peking nem fogja kockára tenni fegyverszállítással. Az amerikai kereskedelmi minisztérium tavaly kétszer szankciókkal sújtott öt kínai vállalatot, amiért az orosz hadseregnek szállított; ha Kína ezt felvállalja, az azonnal nyugati gazdasági büntető­intézkedéseket váltana ki.

A gyanúsítások mögött az áll, hogy kínai cégek olyan drónokat és félvezetőket adtak el oroszoknak, amelyeket mind a civil, mind a katonai szektorban hasznosítani lehet, így burkoltan már szállítanak az orosz hadseregnek. A kínai kormányzat ezt az amerikai vádat többször határozottan visszautasította. Annak azonban semmilyen akadálya nincs, hogy a kettős hasznosítású technológiákat közvetve, harmadik országon – Észak-Koreán vagy Iránon – keresztül eljuttassa Oroszországhoz. Arcvesztés nélkül.

A játszma dimenzióit mutatja, hogy miközben zajlik a vádak és cáfolatok küzdelme, Kína az Egyesült Államok egyik katonai bázisa fölé küld egy kémlégballont, világosan megüzenve, hogy a korábbi biztonsági szabályok már nem érvényesek. Kína – és Oroszország – egy új világrend eljövetelén dolgozik, ki ilyen, ki olyan eszközökkel. Peking egy „semleges” pozícióban építi nemzetközi tekintélyét, békeközvetítőként lép fel, ellenpontozva az Egyesült Államokat és európai szövetségeseit, akiket Ukrajna fegyverszállítójaként a háborús feszültség generálójának mutat be.

nagy kérdés azonban, hogy a katonai konfliktus elhúzódásával, esetleges eszkalációjával, a geopolitikai helyzet bármilyen módosulásával mekkora tere marad majd ennek a taktikai játéknak, s mikor jön el a színvallás kényszere.

Nyitókép: A 42. kínai flotta katonái integetnek a tömegnek a dél-afrikai Richards-öböl kikötőjében február 19-én. Kína a Dél-afrikai Köztársasággal és Oroszországgal tartott közös hadgyakorlatot
Forrás: AFP / XINHUA / MA YUBIN