A nagy kérdés ezek után az, hogy Kína mennyire tud kimaradni az ukrajnai háborúból: fog-e lőszert, fegyvert szállítani az oroszoknak, ahogy a nyugati államok tették Ukrajna esetében? Nyíltan kevésbé várható ez, hiszen a fő kínai tervekhez, a távol-keleti színtéren óhajtott változásokhoz nagy erőkkel zajlik a kínai haderő fejlesztése, az ehhez szükséges gazdasági stabilitást pedig Peking nem fogja kockára tenni fegyverszállítással. Az amerikai kereskedelmi minisztérium tavaly kétszer szankciókkal sújtott öt kínai vállalatot, amiért az orosz hadseregnek szállított; ha Kína ezt felvállalja, az azonnal nyugati gazdasági büntetőintézkedéseket váltana ki.
Az amerikai kormányzat az utóbbi hetekben mégis azzal vádolta Pekinget, hogy fű alatt mégiscsak segítséget készül adni az oroszoknak.
A gyanúsítások mögött az áll, hogy kínai cégek olyan drónokat és félvezetőket adtak el oroszoknak, amelyeket mind a civil, mind a katonai szektorban hasznosítani lehet, így burkoltan már szállítanak az orosz hadseregnek. A kínai kormányzat ezt az amerikai vádat többször határozottan visszautasította. Annak azonban semmilyen akadálya nincs, hogy a kettős hasznosítású technológiákat közvetve, harmadik országon – Észak-Koreán vagy Iránon – keresztül eljuttassa Oroszországhoz. Arcvesztés nélkül.
A játszma dimenzióit mutatja, hogy miközben zajlik a vádak és cáfolatok küzdelme, Kína az Egyesült Államok egyik katonai bázisa fölé küld egy kémlégballont, világosan megüzenve, hogy a korábbi biztonsági szabályok már nem érvényesek. Kína – és Oroszország – egy új világrend eljövetelén dolgozik, ki ilyen, ki olyan eszközökkel. Peking egy „semleges” pozícióban építi nemzetközi tekintélyét, békeközvetítőként lép fel, ellenpontozva az Egyesült Államokat és európai szövetségeseit, akiket Ukrajna fegyverszállítójaként a háborús feszültség generálójának mutat be.
Kína a háború első évében sikeresen hajtotta végre a diplomáciai manővert,