A világrend átírása multipolárissá – a Hszi-Putyin találkozó jelentőségéről

***

Oroszország és Kína a háború kezdete előtt néhány héttel, a pekingi téli olimpia nyitónapján stratégiai együttműködési megállapodást írtak alá, amelyben egy új világrend eljövetelét, az amerikai hegemónia meghaladását szorgalmazták.

Azóta Oroszország befolyási övezetében a diplomácia eszközrendszerén túllépve fegyverrel próbálta Ukrajna nyugati közeledését megakadályozni, Ukrajna megtörésével saját regionális érdekeit megvédeni, Kína pedig a Dél-kínai-tengeren hadgyakorlatokkal jelezte, hogy Tajvan ügyében kész katonai eszközökkel is fellépni.

amikor a Közel-Kelet két meghatározó, egymással rivalizáló és proxy-háborúkban egymást gyengítő államát, Iránt és Szaúd-Arábiát tárgyalóasztalhoz ültette, a felek a hét éve megszakadt államközi kapcsolatokat helyreállították.

Kína, Irán és Oroszország a héten közös haditengerészeti hadgyakorlatot hajt majd végre a napokban az Arab-tengeren, míg Kína hírszerzési források szerint Észak-Koreán keresztül fegyvereket juttat Oroszország számára az ukrajnai háborúhoz – ezt természetesen mindhárom állam tagadja. Ha George W. Bush lenne az elnök, és újra meg kellene határoznia a „gonosz tengelyének" államait (axis of evil), akkor nem lenne nehéz dolga, a Nyugat-ellenes szövetség létrejött.

Csak néhány fontosabb momentum a teljesség igénye nélkül arra, hogy milyen változások jellemzik a nemzetközi politika jelenlegi tektonikus mozgásait.

Putyin B terve

Az orosz elnök nincs könnyű helyzetben: a háború sem katonailag, sem politikailag nem a tervek szerint halad, az elhúzódó konfliktusban bár Oroszország hadi tartalékokkal bírhatja, hadseregét amortizálja, a szankciós politika következtében gazdasága gyengül, nyugati piacait elveszítette, a rezsim belső társadalmi bázisa a katonai trófeák elmaradásával és a romló életminőség következtében erodálódhat.

Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok és az általa vezetett NATO Ukrajna fegyverzeti segítésével nemcsak egy állam szuverenitási küzdelmét támogatja, hanem a harcok finanszírozásával nyíltan

A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsa beleilleszkedik ebben a folyamatba, és bár jelképes, ugyanakkor rendkívüli üzenetértéke, súlyos következménye van: innentől kezdve lehetetlen lesz a megegyezés Vlagyimir Putyinnal, hiszen egy körözött háborús bűnössel a Nyugat nem ülhet le tárgyalni. Az ICC döntése így magát a nyugati vezetőket hozta nehéz helyzetbe, a diplomáciai manőverek eszközrendszerét radikálisan szűkítette, míg az orosz elnököt egy drasztikus döntés felé lökte.

Putyin eddig is tudta, de az ICC végzéséből végleg megérthette: a Nyugattal nem lehet már megegyezés, így csak a B terv játszhat már, és ez a terv már fut egy ideje:

Kína az első számú partner, a BRICS-államok a második kör, a katonai pillér a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) lehet, a gazdasági pedig az Eurázsiai Gazdasági Unió (EEU).

Peking már dönthetett

Ahogy lapunk is többször írt róla, Kína nem foglalt egyértelmű állást az ukrajnai háború ügyében, szigorúan követve saját bel- és külpolitikai érdekeit. Az orosz agresszió első napjaiban kiállt Ukrajna szuverenitása mellett, de rögtön jelezte, hogy a konfliktus felelőse a Nyugat, a háborút a NATO felelőtlen keleti bővítési tervei provokálták ki. Kína nem akarta elveszteni sem ukrajnai, sem orosz piacait, kereskedő partnereit, de a háború elhúzódó volta ezt a lavírozó diplomáciát nem engedi meg: Hszi Csin-ping moszkvai látogatása egy elmozdulást, egy egyértelműbb állásfoglalást jelez.

Putyin elszigetelődésben lévő vezető, aki szövetségesek nélkül bajban van már, elvesztette nyugati piacait a keletire kell cserélje, Peking támogatása életmentő segítséget jelent most.

Kína nyomott áron fog orosz nyersolajat és földgázt kapni energiaéhes gazdasága számára, Oroszország a közeljövőben még erősebben fog függni Kínától, amely egy legyengült, de mégis meghatározó atomhatalomként nagyban tudja majd segíteni Peking globális nagyhatalmi ambícióit. Kérdés, hogy Kína milyen téren, meddig megy el Oroszország megsegítésében: kész-e fegyverekkel támogatni, vállalni a nyílt konfrontációt a Nyugattal? Szakértők ilyen bejelentést nem várnak, mert Peking pontosan látja, mennyire fájnak az orosz gazdaságnak a nyugati szankciók, így ha ő is ilyen büntető spirálba kerül, annak végzetes gazdasági következményei lehetnek, végső esetben akár a fegyverkezési projekt, a nagyhatalmi ábrándok meghiúsulása is.

Kína egy 12 pontos béketervvel állt elő az ukrajnai háború lezárására, ennek a kezdeményezésnek egyelőre nincs jelentős hatása, de ha Hszi elnök személye látogatása, a zárt ajtók mögött elhangzó ígéretet jelentős nyomást tudnak Putyinra gyakorolni, Peking számára az a forgatókönyv is kedvező lenne, ha Oroszország a kínai ajánlat alapján jelezné kompromisszumkészségét a háború befejezésére. Ez esetben a közel-keleti diplomáciai meglepetésbomba után

Az ukrajnai háború elhúzódásában is lehet olyan szcenárió, amely Kína geopolitikai stratégiájába még beleférne: bár szövetségese, Oroszország gyengül a harcokban, a NATO is, hiszen az Ukrajna számára nyújtandó folyamatos harcászati eszköz-átadással merülnek a nyugati védelmi szövetség tartalékai, a nyugati társadalmak türelme is lankad, így a csendes-óceáni térségben a közeljövőre időzített katonai konfliktusra már nem lesz készségük az áldozathozatalra.

Akárhogy is alakul a háború iránya, Hszi Csin-ping – aki harmadik elnöki ciklusát kezdte meg hazájában – világpolitikai tényezőként érkezett Moszkvába, telefonon beszélni fog Volodomir Zelenszkijjel, így a békeközvetítő szerepében mutatja meg magát a világnak, és ezzel már most elérte azt, amit évek óta követel államának:

mint az eddigi egypólusú világrend hegemónjának, az Egyesült Államoknak. Már ha van még egyáltalán egypólusú világrend. A sűrűsödő jelek szerint már nincs.

--

Nyitókép: Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin a kétoldalú megbeszéléseik után 2018. szeptember 11-én a vlagyivosztoki Keleti Gazdasági Fórumon   (forrás: SERGEI CHIRIKOV / POOL / AFP)