Peking a háború kapcsán az ellenfelek és riválisok reakciói alapján határozza majd meg geopolitikai stratégiáját. A terv a régi: nagyhatalmi pozíció kialakítása egy új világrendben.
Maráczi Tamás írása a Mandiner hetilapban
Jöjjön először a nagy kérdés: tudott-e Peking Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrajnai háborús tervéről?
Kétféle elemzői értékelés létezik. Az egyik szerint nem, és a háború kifejezetten kellemetlen helyzetbe hozta Kínát, ugyanis Ukrajna fontos kereskedelmi partnere, mezőgazdasági termékeket és hadiipari eszközöket szerez be tőle, illetve ukrajnai vasúti és kikötői infrastrukturális beruházásokban érdekelt, hogy áruit gyorsan és olcsón tudja Európába szállítani.
A másik elmélet szerint viszont – a nyugati hírszerzési információk is ezt támasztják alá – Peking tudott a készülődő offenzíváról,
Az olimpia megnyitója előtt, február 4-én találkozott a kínai és az orosz elnök Pekingben. Stratégiai együttműködési megállapodást kötöttek, egy új világrend megalapozását jelentették be. A közös ellenfél, az Egyesült Államok dominanciájára épülő világrend ellen intéztek kihívást; de talán még ennél is figyelmeztetőbb jel volt, hogy Kína elfogadta Oroszország biztonsági aggodalmait, elítélte a NATO keleti bővítését, és ezzel első ízben egyértelműen az oroszok mellett tette le a voksát egy, a Nyugat biztonságát érintő ügyben. Az orosz álláspont nyílt kínai támogatása még úgy is új fejlemény volt, hogy az amerikaiak vezette nyugati katonai szövetség a csendes-óceáni térségben a kínai ambíciók gátja is.
Az ukrajnai konfliktus kapcsán tett nyilvános kínai reakciókat végignézve az látható, hogy
álláspontjában csak apró módosításokat hajtott végre. A kormányzat a háború kirobbanása előtt folyamatosan a minszki megállapodások végrehajtásában látta a konfliktus megoldását, amikor viszont Putyin február 21-ei beszédében – amelyben bejelentette a két ukrajnai szakadár terület államkénti elismerését – ezt az opciót lesöpörte az asztalról, Kína nem ítélte el az orosz lépést, és három nappal később a támadást sem. Ehelyett neutrális hangvétellel a háború eszkalálódásának megelőzésére szólította fel a feleket.
Vang Ji kínai külügyminiszer és más hivatalosságok megszólalásaiban azért megjelent egy árnyalat: a területi integritás, a szuverenitás és az államhatárok tiszteletben tartását hangsúlyozták. Nem véletlenül. „A katonai külpolitikai doktrínának hetven éve része a be nem avatkozás, a szuverenitás és a területi integritás elve. Éppen ezeken a területeken finomodott a kínaiak Oroszországgal kapcsolatos álláspontja: Ukrajna területi integritása, szuverenitása szerintük nem sérülhet. Ennek oka, hogy Kínának is van több olyan területe, amelynek az országhoz való tartozását meg lehet kérdőjelezni: Tibet, Hszincsiang, Belső-Mongólia” – fejti ki lapunknak Matura Tamás Kína-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.
tehát: ha az államhatárok megváltoztathatók, akkor az akár az ő rovására is megtörténhet. Mégis, Peking az orosz támadást nem, az arra adott nyugati reakciót, a Moszkvára kivetett gazdasági szankciók bevezetését viszont egyértelműen elítélte.
Kína bizonyosan csak saját kőkemény érdekei alapján fog lépni. Amerika ellenpontozásában szövetségese Oroszország, ezért nem érdeke a gazdasági összeomlása, azonban Moszkva gyengülése akár lehetőségeket is rejthet számára. Orosz államcsőd esetén a Kreml csakis a kínai pénzügyi mentőövre számíthatna, de vajon erre készen állna-e Peking?
„Nem zárnám ki ezt a lehetőséget, hiszen Kína így jó pozíciókat szerezhetne Oroszországban, olcsón vásárolhatna vállalatokat, energiaforrásokat, olajmezőket. Érdekalapon, pragmatikusan erre a kínaiak akár hajlandók is lehetnek, de ez attól is függ, hogy az Egyesült Államok miként értékelne egy ilyen segítséget, esetleg ugyanolyan szankciókkal fenyegetheti meg Kínát, mint amilyeneket Oroszország ellen alkalmaz” – vélekedik Matura Tamás.
A nyugati szankciók miatt Oroszország gáz- és olajexportja elvesztheti európai felvevőpiacát, így felértékelődhet az ázsiai nagyhatalom piaca: a kínaiak jobb áron kaphatnak majd energiahordozókat az oroszoktól. Nemrég harminc évre meghosszabbított gázszállítási szerződés van érvényben a felek között,
A gazdasági támogatás tehát életszerű. Az a kérdés, hogy Kína esetleg fegyverzettel is támogatná az orosz hadsereget, már élesebb. A Corvinus oktatója ezt nem tartja valószínűnek, mert Kína számára túl kockázatos, nyugati szankciókkal fenyegető elköteleződés lenne. „A kínai külpolitikai és katonai doktrína része, hogy Peking nem köt katonai szövetségeket. Márpedig egy ilyen konfliktusban fegyverszállítást vállalni Oroszországnak olyan szintű elköteleződés, amilyet Kína nem vállalhat fel. Ez az Egyesült Államoknak újabb lehetőséget adna arra, hogy egy globális koalíciót építsen ki Kínával szemben, és akár gazdasági szankciókat léptessen életbe” – hangsúlyozza Matura.
Joe Biden amerikai elnök világosan jelezte kínai kollégájának, hogy ez esetben súlyos gazdasági büntetőintézkedésekkel számolhat.
Hszi Csin-ping elnök azonban csak odáig jutott el, hogy joviálisan párbeszédre szólítsa föl a feleket.
„Ez a konfliktus Kínának csak rövid távon fájdalmas, például az olajár megemelkedése miatt, hosszú távon azonban szinte csak jól jöhet ki belőle – mondja a szakértő. – Ha Oroszország megrendül, akkor egyre jobban Kínától fog függni a gazdasága, és ennélfogva az egész orosz politika is. Másrészt gyengülhet a konfliktusban Kína nagy ellenfele, a Nyugat is. Így Pekingnek nem érdeke egyértelműen állást foglalni, sem belesodródni a konfliktusba. Az érdeke az, hogy a kivárásra játsszon.”
Kivárás várható már csak azért is, mert 2022 választási év: Hszi Csin-ping idén meg akarja kezdeni harmadik államfői-pártfőtitkári ciklusát, így mindent el fog követni, hogy az őszi pártkongresszusig a belpolitikai feszültségek mellé ne nyisson második frontot.
Az oroszokkal kötött stratégiai együttműködési megállapodás nagy célja,
A kínai hadiipari fejlesztések pedig csak úgy folytatódhatnak ebben az ütemben, ha a helyi gazdaság dübörög. A gazdasági növekedés fenntartása azonban nem lesz könnyű feladat, ha az elhúzódó ukrajnai háború miatt a világgazdaság megtorpan. Az új világrend kialakítására Vlagyimir Putyin tett egy merész lépést a háborúval, de a Nyugat összezárása és a NATO megerősítésének tervei azt jelzik, hogy ez a geopolitikai kötélhúzás hosszú játszma lesz.
Kína most nem kockáztathat – kivár, hogy Oroszország és a Nyugat új hidegháborús konfliktusában a nevető harmadik lehessen.
Kína, 2049
Hszi Csin-ping őszi újraválasztása esetén Kína borítékolhatóan minden erővel további világhatalmi ambíciói megvalósításán fog dolgozni. „2019 óta Hszi azt mondja, országa kész arra, hogy az eddig tagadott kínai modellt vagy pekingi konszenzust más országokban is bevezessék – vagyis olyan államokban, ahol a gazdaságot fejleszteni akarják, de a nyugati politikai elveket nem akarják magukévá tenni. Hszi azt is kijelentette, hogy 2049-re, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának századik évfordulójára az ország visszatér a világpolitika középpontjába” – mondja lapunknak Matura Tamás.
Nyitóképen: Oroszlánszobor a pekingi Tiltott Városban, a császárok egykori lakhelyén. Fotó: Shutterstock
„Szeretném, ha Kína segítene Oroszország kapcsán” – mondta volt Donald Trump Hszi elnökkel való tárgyalása előtt. Én is szeretném, csak ahhoz bizalom kellene. Kohán Mátyás írása.
Putyin megbízottja optimista hangnemben nyilatkozott.
A BBC szerint az amerikai elnök az ukrajnai háború lezárásához remél támogatást Pekingből.
Ezt a települést kétszer is elfoglalták már az oroszok, nagyban nehezíti az előrenyomulásukat, ha ukrán kézen marad.
A budapesti békecsúcs is meg fog valósulni.
Ez az amerikai elnök második ciklusának első hivatalos útja a Távol-Keleti régióban.
Elképesztő teljesítményt nyújt!
A miniszterelnök országjárása berobbantotta a kampányt, Magyar Péter pedig idegesen reagált – bejegyzése a kétségbeesés mintapéldája.
