„Drámai adat érkezett, ennél rosszabb helyre már nem is kerülhetett volna Magyarország”, „A magyarok a legboldogtalanabb emberek” – záporoznak az Ipsos nemzetközi boldogságfelmérése nyomán a főcímek, ami praktikus, mert pont volt még egy kis hely a sorban a többi motivációs üzenet mellett (úgymint „Nagyon fojtogató Magyarországon élni”, illetve „Itt mindenki gyűlölködik”, azaz még az is, aki ezt panaszolja). Vásárhelyi Mária, az MTA szociológusa sietve rá is mutat: Magyarország többek között azért „a legboldogtalanabb ország”, mert „állandó félelemben és fenyegetettségben felnőni csak boldogtalansághoz vezethet”.
Mármost eleve ott kezdődik, hogy az Ipsos összesen 32 országot vizsgált a 195-ből (Magyarország esetében 500 fős mintán), ráadásul aki eltalál az apróbetűs részig, az azt is megtudhatja, hogy a felmérés 15 (nem európai) ország esetében nem tekinthető reprezentatívnak; a mintát ugyanis az átlagnál képzettebb, urbánusabb és/vagy tehetősebb polgárok alkották. Úgy azért könnyű megvernünk boldogtalanságban az indiaiakat, ha náluk a sudrák és a dalitok nem is állhattak rajthoz.
Kellemetlen tény továbbá, hogy az Ipsos rangsorát Kína vezeti: náluk bezzeg a válaszadók 91 százaléka boldog – erre varrjon gombot Vásárhelyi Mária. Az első tízbe Európából egyedül Hollandia került be,
egy százalékponttal lemaradva a saríát alkalmazó Szaúd-Arábia mögött.
A részletes adatok szerint a kínaiak és a hollandok pontosan egyformán elégedettek a szólásszabadságukkal és az életkörülményeikkel (86-86 százalék); ellenben a hollandoknak nem egész fele vélekedik pozitívan országának politikai és társadalmi helyzetéről, míg a kínaiaknál e tekintetben is 83 százalékos a boldogság.
Két lehetőség van: vagy az Ipsos felmérése kezelendő súlyos fenntartásokkal, vagy pedig
nem hanyagolni kellene a keleti nyitást, hanem meghosszabbítani Hejlungcsiangig.
Érdekesség, hogy az Ipsos ugyanezen felmérése 2011 decemberében még azt mutatta, hogy a magyarok mindössze 43 százaléka boldog, azóta viszont konstans 50 százalék körüli az eredmény (a dél-amerikai országok esetében évente 20-25 százalékpontot ugrál a hangulat fel és le, a vizsgált nyugat-európai országoknál pedig egyértelmű romló tendencia rajzolódik ki – Németország 76 százalékos boldogságszintről indulva tart most 67-nél, Belgium 80-ról jutott 68 százalékra, de ugye nem süllyednek). Vajon a Vásárhelyi-tézis alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy az elmúlt 12 évben csökkent mifelénk a félelem és a fenyegetettség? Logikus is: folyamatosan öregednek ki az Ipsos által mért korosztályból a csengőfrász alatt felnőttek, és lépnek helyükbe a 2006 után születettek.