Újabb uniós menlevél a bevándorlóknak

„Az Európai Bíróság a napokban hozott ítéletével ismét tovább bővítette az Unióba történő bevándorlás lehetőségeit, talán mondani sem kell: a tagállamok önvédelmi lehetőségeinek rovására.

Nem könnyű, de tanulságos tevékenység az Európai Bíróság munkálkodását nyomon követni. S minél tovább böngész az ember, annál jobban meg tud erősödni benne a meggyőződés, hogy komolyan újra kell gondolni az Európai Unió, benne a Bíróság hatásköreit.

Ez az érzés fokozódik az EuB egyik új ítélete láttán is: józan ésszel természetes dolognak tűnik ugyanis, hogy mindenki azt enged be a házába, akit jónak lát – akit ismer, akivel kapcsolatban nem tart attól, hogy ott randalírozni fog vagy nem tudja őt később útjára bocsátani, úgy általában, akinek a belépésével és ott tartózkodásával komfortosnak érzi magát. Mutatis mutandis azt gondolhatnánk logikusnak, hogy nincs ez másként az államok szintjén sem: észszerűnek tűnik, hogy minden szuverén maga mondhatja meg, hogy kit szeretne a területén látni, s kikkel szeretne együttélni.

Bármiféle tartalmi értékítéletet megelőzően ennek a komfortnak vannak bizonyos formai szempontjai – különösebb hezitálás nélkül is elvárhatónak tűnik, hogy egy bevándorló ne akarja megtéveszteni az idegenrendészeti hatóságokat, illetve biztosan tudjon a saját megélhetéséről (ha nem is saját erejéből, de közeli hozzátartozói révén) gondoskodni. Eddig a józan ész.

Az Európai Bíróság nem így gondolja. A közelmúltban meghozott ítéletében ugyanis az uniós joggal ellentétesnek találta, hogy Magyarország egy tartózkodási engedélyért folyamodó bevándorlótól megkövetelje, hogy ez a személy bizonyítsa, hogy azok a pénzügyi eszközök, amelyeket megélhetése forrásaként megjelölt – az ő jövedelemét vagy vagyonát képezik-e, továbbá azokat milyen jogcímen szerezte meg, s végül, hogy e pénzeszközökkel valóban sajátjaként tud rendelkezni (s azokat más nem tudja elvonni tőle, s így nem fog nincstelenként az ország területén fog maradni)

Ha túl gyorsan felocsúdtunk volna első megdöbbenésünkből, az Európai Bíróság, mintegy a saját erejét nyomatékosítandó, bevitt még egy ütést. Kimondta ugyanis, hogy – az uniós jog elsőbbségének elvére tekintettel – mindez akkor is így van, ha e követelmények egy olyan tagállami legfelső bíróság kívánalmai, amelyek egyébként az országon belül kötelező precedens jelleggel rendelkeznek. Azaz az említett előírásokat még a tagállami legfelsőbb bíróságok sem támaszthatnak a bevándorlókkal szemben.”

Nyitókép forrása: ludovika.hu

***