Ezen rendeletek aktuális alkalmazásával akar gazdagodni a szlovák állam? A politikumnak ideje volna megnyitni a párbeszédet ennek a helyzetnek a megoldására. A magyar fél ezt megtette a legutóbbi Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság ülésén. Akkor is ha engem, a Bizottság magyar társelnökeként ezen az ülésen ért néhány komoly meglepetés és csalódás.
A szlovák Nemzeti Földalap vezetőinek az eljárása, miszerint ha akarják, alkalmazzák a Dekrétumokat, ha akarják nem, újabb kérdést vet fel: hogyan lehetséges, hogy az EU-ban, a 21. században egy hatályos törvény alkalmazása az eljáró hatóság vagy személy szubjektív belátásától függ?
Ideje volna emlékezni egy másik „Beneš-vitézkedésre” is. Ugyanis 1945 júniusában Sztálinnal aláírta azt a paktumot, mely szerint Kárpátalját Csehszlovákia átengedi a Szovjetuniónak. Ez utóbbinak geopolitikai és katonapolitikai célja volt, hogy betegye lábát a Kárpát-medencébe. Erről sok tanulmány született, melyekből kiderül, hogy erre a paktumra a többi győztes nagyhatalom nem adta áldását. Így, Csehszlovákia lett az egyedüli II. világháborút a győztes oldalon végző ország, mely területvesztéssel fejezte be a háborút. Ez lett a kisebbségben immár Ukrajnában élő magyarok, szlovákok, románok, ruszinok tragédiája is. Senki sem gondolta volna, hogy ma a kárpátaljai nemzetiségek még visszasírják a szovjet kisebbségi törvényeket.
Mindezt elszenvedik egy olyan ország polgáraiként, mely sürgősen, felgyorsított eljárással készül az EU-hoz csatlakozni.
A Kelet-Közép-Európában élő nemzetek összefogásra vannak ítélve, ha sikeresen akarjuk megválaszolni a jelen kor kihívásait. Egyedül nem megy. Egyenként nem leszünk sikeresek. Az összefogáshoz pedig szükséges a kölcsönös tisztelet. Ebbe nem fér bele bármelyik nemzet legyőzöttként történő kezelése.