Nem kérdés, ki rendeli a nótát
Aggregációs aggályok is felmerülnek? Úgy tűnik igen. Talabér Krisztián leszögezi: a Transparency egyáltalán nem(!) a korrupciót vizsgálja, hanem a korrupciós érzületet. Ráadásul ebben sem a közvélemény mérésére, hanem annak befolyásolására törekednek az NGO-nál, mivel nem az állampolgárok véleményét kérik ki az index elkészítésekor, hanem egy gondosan kiválogatott „szakértői” gárdát. „Az ilyesfajta nyilatkozatok is inkább a »vélemény« kategóriába esnek, a valós megállapításokra alkalmas tények mást mutatnak.”
A Nézőpont elemzője emlékeztet: szakértői konszenzus van arról, hogy a nagymértékű korrupció hosszú távon negatívan hat a gazdasági növekedésre és az állam adóbeszedési hatékonyságára, megrendíti a közbizalmat és rombolja a társadalmi normákat. Csakhogy „miközben évről évre romló tendenciát jelez a Transparency a magyar korrupció helyzetét illetően, az objektív mutatókban – a magyar gazdasági fejlődésben és az állam adóbeszedési hatékonyságában – éppen egy ellenkező irányú, pozitív trend mutatkozik meg.”
Ráadásul az NGO „függetlensége” is erősen megkérdőjelezhető azáltal,
hogy a szervezetet számos állami szereplő, nagyvállalat, alapítvány és egyéb piaci szereplő finanszírozza – teszi hozzá a szakértő, megjegyezve azt is: az idei kiadványuk első és második helyezettje, Dánia és Új-Zéland külügyminisztériuma is megtalálható a donorok között. „A jól ismert mondás látszólag itt is érvényes: az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt. És persze nem érdemes megfeledkezni a fődonorról, Soros György alapítványairól sem.”