Győzhet-e Putyin? – Véres évfordulóra készülnek az oroszok

A következő hetekben Oroszország egy késő téli offenzívával próbál felülemelkedni a korábbi katonai kudarcain. Putyin foggal-körömmel küzd azért, hogy az országgal együtt magát is megkímélje a további megaláztatásoktól. Sikerülhet-e mindez? Megnyerheti-e Oroszország a háborút az ukránok hősies és egységes ellenállásával szemben? – kérdezi a Politico.

Hibák halmozása

Oroszország háborús terveit a kezdettől fogva téves ítéletek és hibás számítások jellemezték. Putyin és tábornokai alábecsülték az ukrán ellenállást, túlértékelték a saját haderejüket, és nem látták előre,

Kijev – bár a Kreml ezt tervezte, nem esett el napok alatt, Putyin hadserege tavaly nyáron és ősszel is kénytelen volt visszavonulni, Ukrajna pedig novemberre visszaszerezte az oroszok által az invázió első heteiben elfoglalt területek több mint felét. Oroszország egy költséges és elhúzódó, „klasszikus” háborúba kényszerült, amit az ország politikai-katonai vezetőinek egy része sem nézett jó szemmel.

Hónapok óta januárban győzött először az orosz haderő, amikor az ukránok kivonultak a kelet-ukrajnai Donyecki régióban található kis bányászvárosból, Szoledarból. A jelek szerint ezt egy újabb győzelem követi a Szoledartól mindössze hat mérföldre, délnyugatra lévő Bahmutnál. A házról házra folyó véres ütközetekben elért siker azonban csak szimbolikus, annak ellenére, hogy mindkét fél számára rengeteg veszteséggel járt. Taktikailag egyáltalán nem jelentős győzelmek ezek. Sőt, egyes nyugati tisztviselők szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök jobban járt volna, ha sokkal korábban visszavonja a csapatait Szoledarból, illetve most Bahmutból, hasonlóképpen, ahogy az oroszok – katonailag kilátástalannak ítélve a helyzetet – novemberben visszavonultak Herszonban.

Az Oroszország katonai szerencséjének egyszer s mindenkorra való megfordításában bízó Putyin a következő hetekben a mozgósított tartalékosokkal és a hadköteles férfiakkal feltöltött haderejére támaszkodva indít új, nagyszabású offenzívát – ukrán tisztviselők szerint még tavasz előtt.

Oleksii Reznikov ukrán védelmi miniszter az elmúlt napokban arra figyelmeztetett, hogy Oroszország akár 500 ezer tartalék katonát is állomásoztathat a megszállt Ukrajnában és a határok mentén,

Más ukrán tisztviselők ugyanakkor úgy vélik, hogy az offenzíva csak márciusban veszi kezdetét, de legalábbis a Leopard 2 és más nyugati harckocsik, valamint gyalogsági harcjárművek Ukrajnába érkezése előtt. Zelenszkij szombaton arra figyelmeztette az ukránokat, hogy az ország „egy olyan időszakba lép, amikor a megszállók egyre több erőt vetnek be a védelmünk megtörésére”.

Minden szem Donbaszon

Az oroszok figyelmének középpontjában valószínűleg a keleti Donbasz régió áll majd. Andrij Csernyak, az ukrán katonai hírszerzés tisztviselője a Kyiv Postnak elmondta: Putyin elrendelte, hogy a fegyveres erők március végéig foglalják el a Donyecket és Luhanszkot.
 „Megfigyeléseink szerint az orosz megszálló erők további támadócsoportokat, egységeket, fegyvereket és katonai felszereléseket telepítenek át keletre. Ukrajna katonai hírszerzése szerint Putyin parancsot adott Donyeck és Luhanszk régiók összes területének elfoglalására" – mondta Csernyak.

Más ukrán tisztviselők és nyugati katonai elemzők viszont azt gyanítják, hogy Oroszország közben egy cselt is bevet a figyelem elterelésére. Mint ismeretes, a tavalyi Ukrajna elleni, február 24-i inváziót egy orosz–fehérorosz közös hadgyakorlat előzte meg, az orosz erőket ennek ürügyén telepítették át Fehéroroszországba, ahonnan aztán Kijev ellen indultak. Az utóbbi időben több jel is arra utalt, hogy Fehéroroszország felől – a tavaly februári invázióhoz hasonlóan – újra orosz csapatok intézhetnének támadást Ukrajna, elsősorban a főváros, Kijev ellen. Ukrán védelmi tisztviselők becslése szerint jelenleg mindössze 12 000 orosz katona tartózkodik Fehéroroszországban, akik látszólag a fehérorosz hadsereggel közös kiképzést tartanak – ennyi ember azonban aligha elég bármire.

– mutat rá elemzésében Michael Kofman, az orosz fegyveres erők amerikai szakértője, a washingtoni Center for a New American Security munkatársa is. A nyugati utánpótlási vonalak elvágására vagy a rivnei atomerőmű elfoglalására irányuló művelet szerinte jobban kivitelezhető lehetne, ám ehhez sokkal nagyobb haderőre volna szükség, mint amekkorát Oroszország jelenleg Fehéroroszországban telepített.

Az azonban, hogy Donbasz térségében lévő 600 kilométer hosszú frontvonalon pontosan hova tervezik a fő támadásokat, még nem világos. Nyugati katonai elemzők úgy vélik, hogy az orosz haderő elsődleges célja néhány kulcsfontosságú dél-donyecki falu és város, a Luhanszkban Kreminna és Liman, valamint Zaporizzsja elfoglalása. 

A luhanszki régió kormányzója, Szerhij Haidai úgy véli, hogy a helyi lakosok oroszok általi kiutasításának célja az esetleges ukrán kémek és az ukrán tüzérség számára felderítő munkát végző helyiek eltávolítása. „Aktív orosz csapatok áthelyezése zajlik a régióba, határozottan készülnek valamire a keleti fronton” – mondta újságíróknak.

A néhány napja lemondott ukrán védelmi miniszter, Olekszij  Reznikov közben arra számít, hogy az orosz offenzíva egyszerre érkezik keletről és délről – a déli Zaporizzsjából, valamint a Donyeckből és Luhanszkból. A vezérkar múlt heti sajtótájékoztatója szerint a fő offenzíva előtt az orosz erők öt pontot teszteltek a front mentén. Csapataik a frontvonal különböző részein csoportosulnak át, és támadásokat hajtanak végre Kupianszk közelében a Harkovi régióban, valamint Liman, Bahmut, Avdiivka és Novopavlivka közelében Kelet-Donyeckben.

Egy a háromhoz

Az orosz katonai áttörés csak akkor sikerülhet, ha az orosz hadsereg valóban képes volt az elmúlt időszakban javítani a hibákat. Az eddigi katonai hadműveleteiket a rosszul szervezett és akadozó logisztikai háttér mellett a a gyalogság, a páncélosok, a tüzérség és a légi támogatás összehangolásának kudarca is hátráltatta. Valerij Geraszimov védelmi vezérkari főnököt januárban nevezték ki az orosz erők ukrajnai parancsnokává, ezzel kapcsolatban az orosz védelmi minisztérium kiemelte:

Michael Kofman úgy értékeli, a logisztikai problémákat nagyrészt sikerült megoldani jelentős és az eddiginél sokkal okosabb átszervezéssel. Oroszország számára azon rengeteg múlik azon, hogy Geraszimovnak mennyire sikerült ilyen rövid idő alatt felduzzasztott hadseregét kiképeznie a kombinált fegyveres hadviselésre. Kofman szerint az ukrán erők számára az volna a legjobb, ha még most legyengítenék az orosz hadsereget, majd tavasszal átvennék a kezdeményezést.

A háborúbarát orosz katonai bloggerek közben további mozgósítást szorgalmaznak. Az egykori orosz hírszerző tiszt és félkatonai parancsnok, Igor Girkin, aki kulcsszerepet játszott a Krím annektálásában, majd a Donbaszban, további behívások szükségességére hívja fel a figyelmet az Ukrajna legyőzéséhez szükséges túlerő megteremtése érdekében. 

Nyugati katonai elemzők azt gyanítják,

Vagyis Geraszimov tábornoknak valóban sokkal több emberre lesz szüksége, ha el akarja érni a katonai sikerhez vélhetően szükséges három az egyhez arányt.

Mások szerint Oroszországnak már most megvan az elegendő embere és ereje a „sokkoló győzelmekhez”. Richard Kemp, a brit hadsereg volt gyalogsági parancsnoka nagy orosz győzelmet jósol a következő hetekben. Ha az oroszok jelentősen tudják növelni a területi előnyüket a Donbaszban, valószínűbb, hogy Ukrajna nyugati szövetségesein is megnő a nyomás a tárgyalásra. Ha viszont a Nyugat továbbra sem enged, Putyint a saját óvatossága még akkor is hátráltathatja a végső győzelemhez vezető úton.

„Putyin tétova háborús döntéshozatala azt mutatja, hogy hajlandó elkerülni azokat a kockázatos döntéseket, amelyek fenyegethetik uralmát vagy nemzetközi eszkalációhoz vezethetnek. Annak ellenére, hogy maximalista és irreális célja: Ukrajna teljes meghódítása nem változott, valószínűleg további kockázatokat kell vállalnia a siker érdekében” – áll a Háborúkutató Intézet elemzésében.

Nyitókép: Vlagyimir Putyin és védelmi minisztere, Szergej Sojgu seregszemlén. Fotó: Yuri KADOBNOV / AFP