Donáth Anna a most szombati kongresszuson, átható jövőelemzésébe ízlésesen beleszőtte stílusfordulatként a saját kisfiát, mondván, ránézett a kicsinyére, hogy milyen jövője lesz szegénykének vajon. Hiszen egy egész ország lett szorongó az Orbán-kormány tizenkét évétől, nőtt az elszegényedés is, nagy demokráciahiány közepette. Szerinte ide egy őszintévé váló Momentum kell, amely önkritikát gyakorol, hiszen az utóbbi választáskor előre vette saját érdekei helyett az ellenzéki egységet. Szerinte az pártjának (ne feledjük: azt még Gelencsér vezeti!) szakítania kell a régi fajta ellenzékiséggel, amelynek lényege, hogy mindenben ellentettjét mondják annak, amit az Orbán-kormány csinál.
A bátor őszinteséget ígérő Donáth látásmódja: elég abból, hogy az ellenzékiek közül némelyek populizmusban túllicitálnák a miniszterelnököt. Igen, ebben a kiszólásban
a Demokratikus Koalíciót csipkedte meg, de bátorsága sem akadályozta meg abban, hogy egész beszéde során viszafojtsa a „Gyurcsány” vagy a „DK” szavak kimondását.
Iskoláslányos hanghordozásával eljutott a főszónok, jövőelemző „egy emberséges Magyarország” követelményéhez, de azt is ígérte – hogy izé… nem ígér semmi lényegeset. „Nem ígérem, hogy holnapra megforgatjuk a világot, nem ígérem, hogy leváltjuk az Orbán-kormányt.” Őszinteségi rohammal elegy jövőelemzéséből annyit lehetett összerakni, hogy az Orbán-korszak meghatározhatatlan időpontban magától fog egyszer összeomlani, „mint a Horthy- a Rákosi- vagy a Kádár-rendszer”. Ezért a Momentumnak készen kell állnia, hogy mikorra megbukik a rezsim, rendelkezésre álljon a válságból való kivezetés módszere, de úgy, hogy semmi valótlant ne ígérjenek az embereknek.
„Itt állok, másként nem tehetek” – vonatkoztatta magára a lutheránus lelkész (és volt MSZP-képviselő) immár nem plakátfantom, hanem húsvér leánya, Donáth Anna Luther Márton szavait, aki valaha kiszögezte tételeit a wittenbergi templom ajtajára. Hogy miért nem tehet másként, azt nem bontotta ki. Mindenesetre