Feltárul az Árpád-kor – új kötet született a korai magyar történelemről!

Korszakalkotó kötettel jelentkezett a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia. Az Árpádok országa tavalyi székesfehérvári Királyok és Szentek kiállításhoz készült katalógusból kinőtt csodálatos tanulmánykötet a 9–13. századi magyar történelem minden lényegesre kitérő, legfrissebb kutatási eredményeket tartalmazó, kivételes szintézise – káprázatos képanyaggal és katalógussal, a tudományosság szempontjai alapján megírva. A tanulmányait a korszak kiemelkedő kutatói írták.

Az Árpádok országáról Ritoók Ágnes és Simonyi Erika régész-szakmuzeológusokkal, a kötet szerkesztőivel beszélgettünk.

***

Melyek voltak a kötet fő céljai, vállalásai, és sikerült-e megvalósítani ezeket?

R.Á.: Egy olyan korszakról beszélünk, amelyről az emberek többségének, különösen a fiataloknak, nincsen biztos tárgyi tudása. Szép nagy ország volt Magyarország, és voltak az Árpádok is – körülbelül ennyi, esetleg még egy évszám.

Ezért minden szerzőnket arra kértünk, hogy lehetőleg szakzsargontól mentesen, röviden foglalja össze azt a témát, aminek a bemutatására felkértük, hogy a szöveg egy érdeklődő laikus számára is emészthető legyen. Ugyanez volt a kérés a címszavak íróihoz, azokhoz, akik az egyes tárgyakat, tárgyegyütteseket leírták. A könyv sikere mutatja, hogy ezek a vállalások sikerültek: január utolsó hetére, nagyjából egy hónap alatt elfogytak az első kiadás példányai.  

S.E.: Fontos hangsúlyozni, hogy teljes keresztmetszetet szerettünk volna adni az Árpádok országáról, nem csupán pár ismertebb királyt bemutatni. Az előszót jegyző Zsoldos Attila fogalmazta meg ezt a legjobban:

ami átvezeti az egész korszakon az olvasóját.

Mennyit tesz hozzá a bőséges képanyag a vállalkozás sikeréhez? Hogyan gondolkodtak az illusztrálással kapcsolatban?

R.Á.: Úgy, hogy lehetőleg minden tárgyról legyen fotó, ami szerepelt a kiállításon. Összeállt egy tárgylista, megkeresésekkel a gyűjtemények felé, mivel eleve országos üggyé akartuk tenni a folyamatot. Ma már képi kultúrában élünk: ezt a középkori világot így vizuálisan is meg kellett jelenítenünk, ami elengedhetetlen volt a sikerhez.

S.E.: A korszak ikonikus tárgyainak a legmagasabb szintű megjelenítése kiemelt szempont volt: jó minőségű fotókon láthatjuk a koronázási palástot, a szent koronát. Ugyanakkor újat is szerettünk volna mondani erről az időszakról, meg akartuk mutatni az olvasóknak, mennyi új eredmény született az elmúlt húsz évben, főként a régészetnek köszönhetően. Célzottan megkerestük meg a vidéki intézményeket az új ásatási eredményeikkel kapcsolatban, így több olyan tárgyat láthatunk a kötetben, amelynek ez az első közlése. A siker talán abban is rejlik, hogy sok kiegészítő, figyelemfelkeltő keretes írással igyekeztünk olvasmányosabbá, befogadhatóbbá tenni a leírtakat. Például egy-egy ásatás részletesebb bemutatásával vagy egy kiemelt tárgy háttérsztorijának összefoglalásával. A tárgyakat olyan kontextusba helyeztük,

Politika-, hely- és egyháztörténet, régészeti háttér, fegyverek, várak, pénz, építészet, nemzetiségek – átfogó képet kapunk a 9−13. századról. Hogyan nézett ki ennek a kiállításnak és magának a kötetnek a tervezése, szervezése?

S.E.: Először a kiállítás kurátorai, ez esetben mi ketten és Kiss Etele művészettörténész kollégánk megalkottuk a koncepciót: miről fog szólni a tárlat, mi az üzenete, milyen nagy tematikus egységekből áll majd. Ezt követően felöltöztettük a víziót. A tárgylista eleve már a kigondolt témáknak megfelelően kezdett alakulni, aztán egy nagy nyomozás kezdődött. Mentünk utána: ástak itt, ástak ott, mi az, ami kiállítható. Nagyon fontos kiemelni, hogy Kiss Etele nélkül ez a projekt nem valósulhatott volna meg, az ő áldozatos gyűjtőmunkájának köszönhető, hogy az egyházi szervezetéről, a korszak hétköznapi életét meghatározó liturgiai háttérről is színes képet rajzolhatott a kötet.

R.Á.: Ez egy vadászat! Amikor összeállt a tárgylista, az alapján kialakult a pontosabb, élesített tematika: megszületett, hogy miről fog beszélni a kötet és a kiállítás.

S.E.: Mindeközben, párhuzamosan a tárgyak vadászatával, készült a katalógus is: az új tárgyakat le kellett írni, a régiek leírását meg frissíteni.

A tanulmányok íróit is ezzel a munkával párhuzamosan, a szaporodó kiállítási anyagok, a formálódó, pontosodó tematika alapján kértük fel. Nagyon komplex munka volt, nem hagyományos szerkesztői feladat, sok apró mozaikból kellett összerakni az egész képet.

Az Újszászon talált 11. századi arany Krisztus-test (korpusz) a Szent István kori ábrázolások hagyományait követi (Fotó: MNM)

III. Béla első felesége, Antiochiai Anna királyné gyűrűjének gránátkövébe egy lanton játszó szirént véstek (Fotó: MNM)

Mint ismert, Kásler Miklós bele kívánt szólni a gyakorlatilag kész kötet tartalmába. Hogyan valósulhatott meg végül, ha csúszással is, az eredeti koncepció?

R.Á.: Ez a Nemzeti Múzeum jelenlegi vezetésének, L. Simon Lászlónak köszönhető. Ő, látván, hogy ebben mennyi munka van, és micsoda szerzőgárda sorakozott fel, kezdettől támogatott minket, és szándékában állt a kötetet megjelentetni. A kérdés az volt, hogy mikor. Közben partnerré szegődött az MTA is, a kiváló középkoros kutató, Zsoldos Attila személyében.

S.E.: L. Simon László támogatása mellett arra is nagy szükség volt, hogy a világlátásban és politikai preferenciában különböző szerzők tisztán a szakmai tisztesség alapján, egy emberként álltak ki egymás mellett, visszavonták a tanulmányaikat, így a Magyarságkutató Intézet gyakorlatilag nem tudta azt megjelentetni.

Miért nem szerepel az archeogenetika felől közelítő tanulmány a könyvben? 

R.Á.: Mert a kiállításra épül. DNS-láncokat nem lehet kiállítani. Ráadásul ez egy olyan téma, ami még nem letisztult. A tanulmányokban azért persze előkerül a genetika szerepe.

Melyek a tanulmányok legfontosabb, újszerű megállapításai a honfoglalásról és az azt megelőző évtizedekről? A korszak a tudományos viták kereszttüzében áll.

R.Á.: Minden szerző jó értelemben vett szintézisre törekedett, ezek nem vitairatok. Az éles szemű olvasó azért észre fogja venni, hogy számos ellentmondás feszül a különböző írások különböző megállapításai között: Előkerülnek tehát a rivális elméletek, de alapvetően mindenki igyekezett összefoglalni azt, amit ma tudunk. Utalnak az újabb kutatási eredményekre, de nem vetik el teljesen a régieket sem.

Azt szeretnénk megmutatni és bizonyítani az olvasónak, hogy nincsenek lezárt kérdések, ő is hozzá tudja tenni a magáét.

Az avar továbbélés kérdése például mindig is problematikus volt. A régi iskola szerint az avarok teljesen kihaltak a Kárpát-medencében a honfoglalás idejére – ezt ma már senki nem gondolja. Tovább éltek. De hogy ennek a továbbélésnek milyen formái voltak, milyen területi kiterjedéssel, hogy milyen kulturális jellegzetességei voltak a 9. századi avarságnak, és milyen hatással volt ez a hagyaték a magyarokra, ez vitatott. Nagy kérdés a honfoglalás ideje is. Vannak olyan elképzelések, miszerint a magyarok már egy nemzedékkel a honfoglalás hivatalos dátuma előtt jelen voltak a Kárpát-medencében.

A 11−13. századdal ugyanez a helyzet?

S.E.: Igen. Nem lehet lezárni egy korszakot sem. Még ezzel az alapvetően forrásszegény időszakkal kapcsolatban is újabb és újabb lehetőségek, szempontok merülnek fel, és ez így természetes. Az elmúlt években a régészeti kutatásoknak köszönhetően számos új eredmény született például a tatárjárással kapcsolatban, amely árnyalja az egykorú forrásokból megismert képet az országot sújtó mongol invázióról. A források, oklevelek újraértelmezésének köszönhetően pedig az egyes uralkodóink tevékenységét értékelték újra a történészek. Fontos, hogy ezek az eredmények is eljussanak a nagyközönséghez.

Úgy tűnik, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a korszak, különösen a honfoglalás, de a 11−13. század iránt is. Milyen érzés ez kutatóként?

R.Á.: Mi csak örülünk neki. A kérdés az, hogyan tudjuk ezt az érdeklődést kielégíteni. Lehet nagyon látványosan, meg nem annyira látványosan. Például sokszor emlegetik a médiumokban a homályos jelentéstartalmú, nagyságra és ősiségre utaló archiregnum kifejezést, aminek a pontos értelmezése az egyik tanulmányban olvasható is. Tudni kell, hogy Magyarország az Árpád-korban valóban nagyon jelentős királyság volt, de ennek a korszaknak ugyanúgy megvoltak az árnyoldalai is. Nem szuperhősök ültek a trónon, volt tolerancia és intolerancia, nagy királyaink véres kézzel verték le a lázadásokat. Alkoholista királyainkról sem esik sok szó, pedig erre is van példa.

Ez a mi felelősségünk, hogy kutassunk és kérdezzünk. Közelebb kell hoznunk a mindennapokat.

S.E.: Szükség van a mítoszokra is. Ezekről is beszélni kell, részei a történetnek. De nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy a mítoszokat valóságként tárgyaljuk.

Lesz folytatás bármilyen formában?

R.Á.: Vannak elképzeléseink. A nagy kiállítások előkészítése három-négy év, és három év múlva azért lesz egy elég jelentős évforduló.

Mohács?

R.Á.: Igen. Tettünk javaslatot, aztán meglátjuk. Már egy sorozat terve is fölmerült a könyv sikerén felbuzdulva, nem feltétlenül évfordulókhoz kötve: egy kiállítás és egy hasonló minőségű kötet minden esetben.

A szerkesztők: Simonyi Erika és Ritoók Ágnes 

Milyen további terveik vannak a kötet után?

S.E.: Az Árpádok országa, ahogy említettük egy hónap alatt elfogyott, ez mutatja igazán, hogy mekkora igény van a nagyközönség számára is befogadható, sok képpel illusztrált összefoglaló munkákra. A nagy érdeklődés miatt a kötetet újranyomjuk, február második felétől ismét kapható lesz, és terveink szerint a nagyobb könyvesboltokban is megvásárolható  majd. Ebben az évben a legfontosabb feladatunk,

Szándékosan nem Árpád-kort mondtam, hiszen az egy francia vagy angol laikus számára semmit nem mond. A kötet angolul éppen ezért kissé átdolgozva jelenik majd meg, hogy azok a fogalmak, amelyek egy magyar olvasó számára egyértelműek és érthetők, ne legyenek értelemzavarók egy külföldi számára. Reméljük, hogy az angol verzióval a külföldi érdeklődőket is sikerrel kalauzoljuk majd az Árpádok országában.

Nyitókép: A 11. század második felében dúló testvérháborúk miatt rejthették el a nyitrai vár közelében a Bizáncban készült ún. Monomakhosz koronát. (Fotó: MNM)