Kijev mindenesetre 300 tankot kért a tervezett tavaszi hadműveleteihez, ráadásul modern harceszközöket. Szakértők szerint mind az orosz, mind az ukrán hadsereg februárban – ahogy az idő megengedi – nagyszabású hadműveletekre készül; a nyárihoz hasonló sikeres ukrán ellentámadáshoz harci járművek kellenek, mégpedig az orosz harcászati előnyt kompenzálandó modern, nagy lőtávolságú, nagy hatóerejű, páncélozott harckocsikra.
Az ukrán kérést a nyugati katonai vezetők túlzónak ítélték. A francia, a brit és a lengyel döntés azonban előremutat arra, hogy a Nyugat észleli: áttörő fegyverzetbeli támogatás nélkül a harci eszközök és az élőerő terén is fölényben lévő orosz hadseregtől nehéz lesz az általuk elfoglalt ukrán területeket visszafoglalni.
Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő a Mandiner Világrend című műsor szerdai adásában a háború megnyeréséhez az eddigi nyugati felajánlásokat kevésnek ítélte. Mint fogalmazott, „az amerikaiak 50 darab Bradley harckocsit küldtek, a németek adtak egy zászlóaljnyi Marder harckocsit, a franciák pedig egy harmadik zászlóaljnyi AMX-10 RC-t – ez összesen egy nehézpáncélos dandár, márpedig az 1500 kilométer hosszú arcvonalon a sikerekhez 5-10 dandárra lenne szükség”.
Ennek ismeretében látható, hogy a szombaton felajánlott 12 darab brit Challenger 2, illetve a 14 darab Leopard 2 tank ugyan fajsúlyos és valódi jelentőségű katonai segítségnyújtás, ugyanakkor a britek szerint „game-changing” harckocsik csak akkor tudnak majd áttörést, a játszma eldöntését jelenteni a gyengébb fejlesztésű orosz tankokkal szemben, ha majd ötször-hatszor ennyit hajlandók szállítani Ukrajna számára.
Az viszont már az a kapacitás, amelynek hiánya már a felajánló államok saját védelmi képességeit veszélyeztetné.