Bahmut, a modern vérszivattyú – ezért ölik egymást az oroszok és ukránok

Írta: Somkuti Bálint hadtörténész, biztonságpolitikai szakértő

1916 februárjában már másfél éve tartott az eredetileg hathetesre tervezett világháború. Erich von Falkenhayn német vezérkari főnök ekkor egy olyan katonai célpontot jelölt ki a német erőfeszítések céljául, amely elfoglalása több szempontból is közelebb hozhatta a háború végét.

Falkenhayn tudta, hogy a franciák nem adhatják fel a Verdun által őrzött Meuse völgyét, sőt a Párizs felé vezető útvonalakat és a belga front utánpótlását biztosító állásokat. A német célkitűzés szerint a támadás eredményeképpen az erőd visszafoglalására indított francia erőfeszítések során elszenvedett veszteségek kivéreztetik a francia hadsereget, és az anyagcsata eredménye annak összeomlása lesz. A tíz hónapig dübörgő hadjárat végül az oldalanként elvesztett 150 ezer halott és 600 ezer sebesült ellenére sem járt tartós eredménnyel, mivel a némethez hasonló francia tüzérségi koncentráció miatt a német veszteségek is megközelítették a franciákét.

A holdbéli tájjá változott környezetet ábrázoló képek, a lövészárkok és a szinte folyamatos tüzérségi tűz az első világháború pusztításának szimbólumaivá váltak.

A 2020-ban még 73 ezer fős lakosú, kelet-ukrajnai Bahmut porig rombolt épületeit látva

De más miatt is megáll az összehasonlítás. Ugyanis az elsősorban az orosz Wagner csoport zsoldosai által ostromolt területen lényegében május óta folynak harcok, így mindkét fél a valós katonai értékénél nagyobb jelentőséget tulajdonít a területnek.

A februári, első próbálkozás kudarca után átcsoportosított orosz erők az áprilisban megindult támadás során elsősorban erre a területre, Donbaszra összpontosítottak. Már akkor kérdéseket vetett fel, hogy egy bekerítés helyett miért a legjobban védett területen támadnak frontálisan.

A 2014 óta tartó konfliktus során ugyanis az ukrán fegyveres erők jelentős mértékben megerősítették a szakadár köztársaságok ukrán kézen maradt területeit,

Az I. világháborús állásrendszerekhez hasonlóan lövészárkokból, sokszor acéllemezekkel megerősített fedezékekből és támpontokból álló vonalaknak a városok voltak a legerősebb pontjai. Liszicsanszk és Szeverodonyeck volt az első, amelyek elvesztése után az orosz támadás a Bahmut-Szoledar nevével összekötött második védelmi vonalat érte. Mögöttük már csak Konsztantinovka és Kramatorszk harmadik vonala áll, elvesztésük nemcsak szimbolikus jelentőségű lenne, hanem feltárulna a sztyeppe – azaz a nehezen védhető hatalmas nyílt területek is – a támadók előtt.

Külön érdekessége a Bahmutért folyó harcoknak, hogy az orosz vezetés is szemlátomást kiemelt figyelmet szentel neki. Ukrán részről természetesen érthető az „egy lépést sem hátra” felfogás. Azonban az egyetlen terület, amire nem volt hatással a nyári nagy orosz visszavonulás, az ez a régió volt.

olyannyira, hogy augusztusban az ukrán vezérkar is elismerte, hogy súlyos harcok folynak a területen, míg szinte mindenhol máshol az orosz csapatok általános visszavonulásban voltak. A frontvonalak megmerevedése ellenére is tovább folyt a zsoldosok lassú előrenyomulása, sőt a hírek szerint a Herszonból kivont ejtőernyős elit alakulatok is a térségbe érkeztek, így októberre már a Sky News is úgy fogalmazott, hogy közel lehet a város eleste.

December elejére már egyértelművé vált, hogy mi az orosz szándék, ahogy egyre több Bahmut és Szoledar környéki faluban lángoltak fel a harcok. Bár keveset tudni arról, hova kerültek a beérkező mobikok (mozgósított tartalékosok), úgy tűnik

Mivel folyamatban lévő hadműveletekről lehetetlen pontos információkat kapni, olyan közvetett jelek utalnak csak a harcok súlyosságára, mint hogy Zelenszkij elnök röviddel amerikai utazása előtt személyesen Bahmutba látogatott, illetve ugyanaznap az ukrán vezérkari főnök Zaluzsnij tábornok videóüzenetben kérte a politikai vezetést dezertálás és a katonai fegyelem megsértése miatt kiszabott büntetések szigorítását. Ami biztos támpontot adhat, azok a hivatalos nyilatkozatok, amelyek egyes települések vissza- vagy elfoglalásáról szólnak, bár ezeket is érdemes fenntartásokkal kezelni.

Az ilyen típusú küzdelmekben (is) a tüzérség játssza a főszerepet. A kiépített állások leküzdésében, a korszerűtlen orosz tüzérség is jelentős sikereket tud elérni, így elképzelhető, hogy valósak a súlyos ukrán veszteségekről szóló hírek.

A nyár óta a sajtóban keringő nyugati/európai tüzérségi lőszerhiány, valamint a szovjet eredetű technika lassú elfogyása miatt kérdéses, milyen szinten tudja ezt viszonozni az ukrán haderő.

Mindazonáltal jól mutatja két, Telegramon megjelent hír, hogy

Információk szerint december végére orosz oldalon is akadozott a tüzérségi lőszerek folyamatos ellátása. Az egyikben az eddig elég megbízhatónak bizonyult ’Dva majora’ (a.m. két őrnagy) nevű forrás ír a drónok és HIMARS-rakéták lőtávolságába telepített tüzérségi lerakatokról, amelyek folyamatosan kiemelt célpontjai az ukrán rakétatámadásoknak, így rendszeres elvesztésük hozzájárulhat a fennakadásokhoz. Egy másik felvételen két wagneres szidja egy régi MT-12-es 100 milliméteres páncéltörő ágyú mellett a Wagner tulajdonosával közismerten rossz viszonyban álló Geraszimov vezérkari főnököt a lőszerhiány miatt.

Összefoglalva a fentieket: a részleges orosz mozgósítás bejelentése óta folyik a találgatás, hol lesznek bevetve a bevonultatottak, és erre legalább részben megkaptuk a választ.

Úgy tűnik mindkét fél eltökélt birtoklásukkal kapcsolatban. Az igazi kérdés azonban továbbra is az, hogy az ott zajló küzdelmek milyen hosszú távú hatással járnak. Közelebb hozzák, valamelyik hadsereg összeomlását, vagy csak egy újabb véres fejezet lesznek az elhúzódó orosz-ukrán háborúban.

Nyitókép: bahmuti utcakép december 21-én (Sameer Al-DOUMY / AFP)