Az 1492-es év vége átalakította és radikálisan újraformálta az addig ismert világ képét. Kolumbusz Kristóf őszre elérte Amerika (vagyis az amerikai kontinens) partjait, és nem volt megállás: októberben már a Karib-szigeteken szállt partra, újabb és újabb területeket fedezett fel. Ugyan három hajóval indult neki Spanyolhonból az ismeretlennek, ám december végére csupán két hajója maradt: a Niña és a zászlóshajó, a Santa María, melynek Kolumbusz volt a kapitánya. A zászlóshajó aztán december 24-én zátonyra futott.
A történet úgy szól, hogy Kolumbusz első felfedezőútján egy kabinos fiút hagyott a hajó kormányánál: a fiatal srác nem vette észre, hogy az áramlatok lágyan zátonyra sodorják a Santa Mariát, és megfeneklik. Mivel Kolumbusz nem tudta kiszabadítani a hajót, tovább utazott az egyetlen épen maradt közlekedési eszközével (Niña), a Santa Maria deszkáiból pedig erődöt épített a hátrahagyott legénység. Ezt La Navidadnak,
azaz Karácsonynak nevezték el, és az első európai gyarmatnak számít az Újvilágban.
Karácsonyi fegyverszünet az első világháborúban
Az emberi történelem emlékezetes pillanata volt 1914 karácsonya, amikor a csatatéren spontán ünnepi tűzszünet kezdődött. December 24-én német, brit és francia csapatok tömegei tették le a fegyvert a belgiumi csatatéren: a fegyverszünetet állítólag a németek kezdeményezték, akik karácsonyfával, gyertyákkal díszítették lövészárkaikat, és a „Csendes éj”-t énekelték. A brit csapatok is dallal válaszoltak. A fáradt harcosok végül kimerészkedtek a „senki földjére” – a lövészárkokat elválasztó területre, ami mind a kézifegyverek, mind a tüzérség tüzének ki volt téve –, hogy üdvözöljék egymást és kezet rázzanak.