Mi a csudát akar a templomokban az LMBTQ-lobbi?!

Hol vannak már azok az idők, amikor jókat nevettünk az Őrült nők ketrecén, vagy a Rocky Horror Picture Show-n. A két 1970-es évekbeli filmben az a közös, hogy főszereplőik női ruhákba bújt férfiak, akik különböző kalamajkákba keverednek. A maguk korában ezek az alkotások polgárpukkasztónak hatottak, de akkoriban a néző tudta, hogy ilyen figurákkal azért nem találkozik majd fényes nappal az utcán.

Most, pár évtizeddel később hatalmasat fordult velünk a világ; úgy tűnik, a 2020-as koronavírus-járvány okozta bezártság és a lelki világunkat folyamatosan felzaklató ukrajnai háború egyeseket nemhogy jobb belátásra térített volna, hanem sokkal inkább még a maradék eszüket is elvette.

A minap szembejött velem egy érdekes videó a Facebookon. A felvételen az látható, ahogy egy nagydarab, női ruhákba bújt, fekete bőrű, magát vélhetően transzneműnek beállító egyén dübörgő zenére végigvonul egy templom padsorai közt. A produkció nyilvánvalóan elnyerte a helyszínen lévő hívek tetszését, mert tapssal fogadták Istennek ezt az eltévedt bárányát.

Hogy miért mondom, hogy eltévedt? Vegyük csak sorra: idézzünk fel kronológiai sorrendben pár bibliai történést! Maga az Ószövetség úgy kezdődik, hogy az Édenkertbe az Úr Ádámot és Évát teremtette. Egy nőt és egy férfit, akik – mivel sem világháló, sem tévé nem volt akkortájt – megbékélték a saját nemiségükkel, manapság divatos szóval élve cisznőnek és ciszférfinak vallották magukat.

Ugorjunk egyet, túl az almán és a kígyón, no meg a bűnbeesésen! Folytassuk a kalandozást Szodomában és Gomorában. Abban a két városban, amelynek történetét Mózes könyve tárja elénk ugyancsak az Ószövetségben. Mint ismert, e két települést az Úr kénköves és tüzes esővel pusztította el, mert lakóik olyan „fertelmes” bűnöket követtek el, amelyek kiváltották a haragját. Az azonos neműek közötti orgiák és az állatokkal való közösülés csak pár tétel volt ezen a lajstromon.

Mivel nem vagyok teológus, nem szeretnék mély és messzemenő következtetéseket levonni, csak szerettem volna hozni pár példát arra, hogy a túlzott emberi szabadosság és a normáktól való eltérés súlyos következményeire már a Szentírás is felhívta a figyelmet.

S bár jól tudjuk, hogy a templom minden időkben menedékként szolgált, nem biztos, hogy teret kellene adnia olyan eszméknek, amelyek a keresztény erkölcsökkel ellentétesek. Az még elfogadható, hogy egy transzvesztita előadó meggyónja bűneit, de egy mise alatt ne hirdethesse a woke elfajzott „igéjét”. Azt pedig végképp ne feledjük, hogy Jézus sem tűrte meg Isten házában az oda nem illő személyeket és tevékenységeket. A kufárokat is kiűzte a templomból portékáikkal együtt. Talán nekünk is érdemes lenne ezt a bibliai mozzanatot szem előtt tartanunk.

Baráti beszélgetések során már többször megjegyeztem, hogy a személyes olvasatomban az a legnagyobb probléma, hogy a drag queenek és a különböző nemi kisebbségek tagjai „feljöttek a felszínre” a korábbi rejtett lokálokból, földalatti lebujokból. Illetve az, hogy szélsőségességet hordozó jelenlétüket „normálisként” próbálják eladni. Pedig ezeknek az embereknek nem rivaldafény kellene, hanem pszichológus vagy pszichiáter segítsége.

A woke hirdetőinek is ideje lenne végre belátniuk: azzal, hogy céltáblára helyezik ezeket az ilyen-olyan krízisben vagy zavarban szenvedőket, csak még nagyobb bajt okoznak nekik.

Az említett videót alább tekinthetik meg:

Nyitókép: Képernyőfotó