Ez az a 7 könyv, amit érdemes elolvasni karácsonykor

Fehér Béla – Gálffy Zsuzsanna: Kakastaréj

| Győrffy Ákos |

A gasztronómia reneszánszát éljük? Vagy talán pontosabb, ha azt írjuk, hogy a gasztronómia mintha kezdené megtalálni a helyét a magyar kultúrában. Vannak ígéretes kezdeményezések, nemzetközileg jegyzett éttermek (már nem csak a fővárosban), divat lett abból, hogy helyi alapanyagokból készüljenek jó minőségű ételek. Mindez üdvözlendő, mégis mindmáig a levegőben lóg néhány kérdés: hogyan függ össze mindez a magyar konyhával? Egyáltalán mit jelent az, hogy magyar konyha? Van-e élet a halászlén és a gulyáson túl? Fontos kérdések ezek, és nem csak gasztronómiai szempontból. A magyar konyhát hajlamosak vagyunk a világ legjobbjai között emlegetni, ám az egyes ételek eredetéről, kultúrtörténeti hátteréről szinte semmit nem tudunk. Ezt a nyomasztó hiányérzetet próbálja enyhíteni Fehér Béla író és Gálffy Zsuzsanna történész-levéltáros közös kötete, a már a külsejében is csoda szép Kakastaréj. Fehér Béla már korábban is foglalkozott a témával, Ede a levesben címmel 2011-ben jelent meg – Cserna­-Szabó Andrással közös – hasonló tematikájú kötete. Ez az új könyv mégis más. Gazdagabb, árnyaltabb és átfogóbb képet ad a magyar konyha kultúrtörténetéről, pazar illusztrációkkal a lacikonyhától a mangalicáig, a Jókai-bablevestől a mostohán kezelt főzelékekig, a halpaprikástól a dödölléig. Szó szerint húsba vágóan fontos munka került ki a szerzőpáros műhelyéből, amelyet nemcsak gasztro­őrülteknek ajánlunk, hanem minden olyan olvasónak is, akit érdekel a magyar konyha sokszor regénybe illő múltja.

(Kortárs, 2022)

***

Joszif Brodszkij: Karácsonyi versek

| Leimeiszter Barnabás | 

Az 1940-ben született, 1996-ban meghalt Joszif Brodszkij a modern orosz líra egyik legkiválóbb és legnemesebb alakja volt, esszéistának is elsőrangú (érdemes beszerezni Gyűjtőknek való című kötetét, amelyben leningrádi gyermek- és ifjúkora emlékein keresztül világítja meg a totalitárius rendszer működését). A nagy Anna Ahmatova indította el őt pályáján, akinél nyomorultabb költősors keveseknek adatott a tragédiákban mégoly gazdag huszadik században, és a javíthatatlanul individualista, többször elmegyógyintézetbe zárt vagy éppen sarkkörön túli kényszermunkára ítélt Brodszkij sem számíthatott volna méltóbb életre, ha a szovjet hatóságok nem döntenek úgy, mindenkinek jobb lesz, ha kipenderítik őt az országból. Odakint persze egy nem kevésbé tragikus emberi helyzet várt rá, egy másik huszadik századi egzisztenciális toposz: a haza, a szeretett emberek, a múlt elvesztésének, az „univerzális száműzöttségnek” a tapasztalata, még ha a nyugati irodalmi élet megbecsülése és az elismerések – köztük a Nobel-díj – hosszú sora némiképp ellensúlyozhatta is ezt. Mindezek az élmények és témák át-­átsejlenek az emigráció előtt és után írt Karácsonyi versek formailag klasszikus, de izgalmasan modern gondolatiságú és képvilágú darabjain, amelyeket Soproni András ültetett át remekül magyarra. A Megváltó születésének csodáját évről évre újrafogalmazó versek mellett olyan meghatározó Brodszkij-darabok kaptak helyet a kétnyelvű, illusztrált kötetben, mint az Anno Domini, amit Baka István fordításában már ismerhettünk, vagy éppen csodálatos Velence-verse, a Laguna. És emlékezetes az emigrálása előtti utolsó karácsonyon írt verse, az 1971. december 24. is, amelyben az ateista-anyagias szovjet valóságban helyezi el a betlehemi csillagot: „Üres űr. S ekkor fény tör elő / puszta gondolatára – sehonnan. / S ha Heródesben nő az erő, / a csodának segít akaratlan. / Ez a furcsa rugó löki meg / a karácsonyi gépezetet.”

(Helikon, 2021)

***

Tibor Fischer: Így urald a világot

| Győrffy Ákos |

Tibor Fischer magyar származású angol író, legalábbis ezt lehet olvasni róla az önéletrajzában. Mindez valami olyasmit jelent, hogy szülei, akik sportolók voltak, 1956-ban hagyták el Magyarországot, és Angliában telepedtek le. Tibor Fischer már Angliában született 1959-ben. Újság­írónak tanult, majd a rendszerváltás környékén, 1988–1990-ben a The Daily Telegraph budapesti tudósítójaként dolgozott. 1992-ben jelent meg első regénye, az Under the Frog (magyarul 1994-ben adták ki a kissé pajkosabb A béka segge alatt címmel), s ez a regénye felkerült az egyik legrangosabb angolszász irodalmi kitüntetés, a Booker-díj rövid listájára. Ez rangos elismerés, magyar írók közül eddig csak Krasznahorkai László részesült benne 2015-ben. Tibor Fischernek viszonylag régen, 2014-ben jelent meg utoljára könyve magyarul, így ez az új kötete egyfajta ismerkedés lehet mindazoknak, akik eddig még nem olvasták a műveit. A szerzőre már korábban is jellemző volt az irónia és a sajátos humor, egészen különleges, nyelvi leleményekkel gazdagon átszőtt hangot alkotott magának. Most sincs ez másként, az Így urald a világot szintén ezeken a nyelvi regisztereken játszik. A regény vérbeli szatíra, amelynek főhőse egy Baxter Stone nevű dokumentumfilmes és producer, aki a szakmájában elszenvedett sorozatos kudarcai ellenére még mindig bízik abban, hogy egyszer rámosolyog a szerencse. Egy új filmsorozaton gondolkodik, amely majd elhozza számára a világhírt. S hogy milyen rögös út vezet az áhított hírnévig, ezt meséli el ez az élvezetesen megírt, a világ elé görbe tükröt tartó regény.

(MCC Press, 2022)

***

Szijj Ferenc: Ritka események 

| Győrffy Ákos |

Szijj Ferenc költészete immár több mint három évtizedes múltra tekint vissza. Első kötete, A lassú élet titka 1990-ben jelent meg, s ez a karakteres, senki máséval össze nem téveszthető hang azóta is bírja szusszal, sőt. Szijjnak azóta tizenkét kötete jelent meg, köztük egy mesekönyv (Szuromberek királyfi), egy novelláskötet (A hurok belseje) és egy regény is (Növényolimpia). De Szijj alapvetően mindig költő volt, akkor is, ha épp prózát írt. Abszurd, sokszor meghökkentő világához olyan nyelvet talált, amely mindig is kilógott a kortárs költészet fősodrából.

Legújabb kötete, a Ritka események még az erős életmű tekintetében is kiemelkedőre sikeredett. A könyv alapélménye egy svájci hegyi faluban eltöltött időszakból táplálkozik, de konkrétan az a hely persze sehol nem bukkan fel benne. A táj atmoszférája, az ott élők figurái univerzális színezetet kapnak a versekben. Az abszurdhoz való vonzódás megmaradt, de ez a verseken átívelő abszurditás egyre kevésbé tűnik különösnek. Világunk köznapi valósága egyre inkább közelít ahhoz, amit boldogabb időkben még abszurdnak és szürreálisnak tartottunk, s ez a közelítés Szijj könyvének fő témája. Egy külvilágtól elzárt közösség lakói mesélnek a könyvben, s mindaz, amiről mesélnek, ismerős lehet az olvasónak, bármilyen különös dolgok történnek is némelyikükkel. Szijj világában bármi megtörténhet. Egyszerre tragikus és humoros itt minden, de rajtunk áll, hogy végül sírunk vagy nevetünk ezeken a tömören csillogó verseken.

(Magvető, 2022)

***

Bíró László: Osztatlan szívvel

| Weisz Teodóra | 

„Laci, te olyan problémátlan ember vagy, hogy na!” – mondta neki kispapként az elöljárója. Bíró László katolikus püspököt, az életútinterjú-mélységű beszélgetőkötet alanyát papi pályafutása során aztán nem kerülték el a problémák. Talán legközismertebb megbízatása a püspöki kar családügyi bizottságának elnöki tisztsége volt, s e szerepében nehézségekkel küzdő házas­párok sokaságának nyújtott támaszt, lelki vezetést évtizedeken át.

„Semmi máz, semmi hókuszpókusz. Egyszerűség, közvetlenség, kifogyhatatlan derű és józan, tiszta gondolatok” – írja Karikó Éva, az interjúkötet készítője a püspökről, és kiemeli, milyen felszabadító élményt jelentett neki a Bíró Lászlóval folytatott beszélgetéssorozat. Valóban, könnyedséget, a kimódoltság teljes hiányát érezhetjük a köteten, azt, hogy ezzel a pappal szemben ülve bármit meg lehet kérdezni. Szóba is kerülnek a hívőket és nem hívőket leginkább foglalkoztató kérdések az egyház válságtüneteiről, de a legfőbb hangsúlyt a püspök „szűkebb szakterülete”, ahogy a könyv alcíme is utal rá, a hit, a szerelem és a hitvestársi szeretet témái kapják.

Bíró László egész életében másokat segített, szolgálatukra élt, most éppen súlyos betegségből lábadozik, de ahogy Karikó Éva fogalmaz, „sok szenvedést, veszteséget megérve mégis a »via caritatis«, a szeretet, a derű, a hit útján tud járni”. Egy hivatásában kiteljesedett, hitében megerősödött, boldog ember néz ránk a kötetből.

(Szent István Társulat, 2022)

***

Bagdy Emőke: Az eltűnt remény nyomában

| Weisz Teodóra | 

Ha meg kellene tippelnem, mi Bagdy Emőke kedvenc idézete a Bibliából, biztosan azt mondanám, hogy a „Ne féljetek!” felszólítás, ami a leg­gyakoribb tanács a Szentírásban. Nem tudom, így van-e valóban, mindenesetre a pszichológiatudomány professor emeritája sok-sok könyvben tanít élet­igenlésre, biztat életbátorságra, akarja átadni élethitét olvasóinak.

Legújabb kötete, Az eltűnt remény nyomában folytatja a sort. Az antológia írásai a krízisről krízisre vándorló ember mindennapjaira reflektálnak, az életműből célzottan válogatva a szuny­nyadó erőforrásokat mozgósító írásokat. A kulcsszó, ahogy a könyvcím is utal rá, egy másik fontos bibliai fogalom: a remény. Bagdy Emőke minden sorá­ból árad a meggyőződés, hogy a remény ha olykor eltűnni látszik is, nem veszhet el, mert „mély és öntudatlan belső parancsként, mintegy életerőként működik” az emberben. A remény és a gyógyulás összefüggésében esik szó a könyvben a legnehezebb élethelyzetekről, a kapcsolati problémákról, a depresszió útvesztőiről, az agresszió és az erőszak jelenségéről.

Az életet meg kell élni a maga teljességében, tanít Bagdy Emőke, nem elég a puszta fennmaradásra törekedni. Jelen kell lenni a saját életünkben, segítséget nyújtva és elfogadva egymástól, kapcsolatainkat gondozva és közösségekben gondolkodva. „Azt kívánom kedves Olvasómnak – írja zárszavában a szerző –, hogy gondolkodjék el saját élete célján, értelmén, feladatán, jövőjén, küldetésén, rendeltetésén, és ne feledkezzen el az ünnepekről, ünneplésről, hogy az összetartozás egységélménye mozgásban tartsa lelkében az élni akarást, a reménységet.”

(Kulcslyuk, 2022)

***

Katona Anikó – Borus Judit: Art Deco Budapest – Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938)

| Kéri Gáspár |

Miközben a nyugati világ minden erejével igyekezett átlépni a nagy háború traumáján, a vizuális kultúra egy egészen különleges, a földkerekség egészére kiterjedő, máig nagyon szerethető polgári világstílussal ajándékozta meg az emberiséget. Ez volt az art déco, mely az építészettől és a minden­napi tárgykultúrától az alkalmazott művészeteken át a hétköznapi öltözködésig meghatározta a két háború közötti időszakot. Magyarország sem maradt ki az art déco meneteléséből, amit épületek, bútorok, berendezési tárgyak és a kollektív tudatban ma is könnyen felidézhető, látványos és dekoratív plakátok fémjeleznek. A Magyar Nemzeti Galéria idén nagyszabású kiállítással emlékezett meg a stílus magyarországi jelenlétéről és jelentőségéről, a tárlatot elegáns katalógus kísérte, s minderről lapunk online felülete is beszámolt (Így mulattunk mi – magyar aranykor a két háború között). Egy reprezentatív album a hozzá kapcsolódó kiállítás bezártával önálló életre kel, hogy izgalmas és látványos képanyagával tetszetős tárgyként és hasznos olvasmányként boldogítsa tulajdonosát. Az Art deco Budapest katalógussal sincs ez másképp: művészettörténészek, történészek, építészet-, divat- és filmtörténészek értő tanulmányain keresztül, gazdag reprodukciók és tárgyfotók, valamint korabeli fotográ­fiák segítségével tárul fel az 1920–1930-as évek életigenlő és hedonista, a jövőbe optimista hittel tekintő hazai vizuális világa. A katalógus magyar és angol nyelven egyaránt megvásárolható.

(Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, 2022)