Izrael három és fél év alatt az ötödik választás előtt áll. Az arabok nélkül nem lesz baloldali kormány, de Netanjahu koalíciója is billeg, eközben előretört a szélsőjobb. Mi folyik a Szentföldön?
Mint emlékezetes, Naftali Bennett jobboldali-vallásos miniszterelnök idén június végén lemondott, miután nem tudta irányítani nyolcpárti koalíciós kormányát, mely a vallásos jobboldaltól a szélsőbalon át az arabokig foglalt magába pártokat. Ezt követően az izraeli parlament, a Kneszet feloszlatta magát, az ügyvezető miniszterelnök a centrista Jair Lapid lett, és
A Likud élén továbbra is a volt jobboldali miniszterelnök, Benjamin Netanjahu áll, Lapid pedig centrista pártját, a Jes Atidot vezeti – kezdi felsorolását a Jerusalem Post.
A több párt terén annyi változás történt, hogy Beni Ganc védelmi miniszter Kék-Fehér pártja egyesült Gideon Szá'ár igazságügyi miniszter Új Remény pártjával. Ezután bevették Gadi Eizenkot volt vezérkari főnököt és Matan Kahana volt Jamina-tagot és vallásügyi minisztert, létrehozva az új Nemzeti Egység pártját.
Bennett volt miniszterelnök pártja, a Jamina lényegében megszűnt létezni, hiszen Bennett nem indul a választáson, jobbkeze, Ajelet Saked pedig a Zsidó Otthon párt élére került, melyet még ő és Bennett 2018-ban hagyott el. (Érdekesség, hogy három párt élén is magyar-zsidó származású politikus áll: a jelenlegi ügyvezető miniszterelnök, Lapid, de magyar felmenőkkel rendelkezik Ganc és a Munkapártot vezető Merav Michaeli is).
A szélsőségek terén: a szélsőbaloldali Merec élén vezetőváltás történt, miután Nican Horovic egészségügyi miniszter távozott a párt éléről, új vezetőjük Zehava Galon. A szélsőjobboldalon az Ocma Jehudit (Itamar Ben-Gvir pártja) és a Noam párt egyesültek, és közösen indulnak a Vallásos Cionistákkal (Becalel Szmotrics pártja).
míg szeptember elején 10-11 mandátumra mérték őket, most már 15 széket jósolnak nekik – ha nem mérik őket alul.
Az izraeli-arab pártok, melyek 2020-ben még együtt indultak és 15 mandátumot nyertek, majd kettéváltak, most tovább szakadtak: most már hárman vannak, a Hádás-Tá'ál, a Rá'ám és a Bálád.
A főbb kampánytémák a magas megélhetési költségek, s talán nem meglepő, hogy
továbbá az ingatlanadó mértékét is csökkentenék. A Jes Atid is kampányol a gazdaság versenyképességének növelésével, de ők közben a nemek közötti egyenlőség és a klímavédelem ügyeit is kiemelik, pl. 2050-re elérnék a szén-dioxid-semlegesítés Izraelben, és létrehoznának egy klímavédelmi tanácsot.
Mivel a szélsőjobboldal fontos tényező, az ő követeléseiket is érdemes felsorolni: ezek többek között az igazságügyi rendszer megreformálása, halálbüntetés a terroristáknak, immunitás a szolgálatban terroristákat lelövő izraeli katonáknak, vagy éppen a terrorizmust nyilvánosan támogatók deportálása.
De persze a szélsőbal sem marad el meredek követelések terén, a Merec affirmatív akció keretében vonná be az arabokat az izraeli közéletbe és
Az idén márciusi terrorhullám után a biztonság is fontos kérdés, a Likud szerint a Rá'ám párt kormánykoalícióba való emelése buzdította fel a terroristákat, míg a kormány a szélsőjobboldal retorikáját okolja. Szintúgy előkerül a Libanonnal kötött friss szerződés, melyet Lapid történelmi sikernek, a Likud pedig a terroristákkal való megalkuvásnak nevez.
A legfrissebb felmérések relatíve stabil Likud-győzelmet mutatnak, mintegy 30-31 székkel, mögötte szorosan a Lapid által vezetett Jes Atid centrista párt jön, 25-27 székkel.
De persze Izraelben az alacsony bejutási küszöb miatt minden a koalícióképességről szól.
A vallásos pártoknak (Egységes Tóra Judaizmus és Sász) stabilan 14 széket jósolnak, a szélsőjobbnak 14-15 széket. Egy pozitívabb forgatókönyv szerint is tehát pont 60 képviselője lenne a Netanjahu személyét támogató jobboldali-vallásos tömbnek, ami egy fő híján kevés a kormányalakításhoz a 120 fős Kneszetben. A Zsidó Haza pártot egyelőre bejutási küszöb alá mérik, de ha bejutna, Saked pártja nem zárta ki az együttműködést a volt miniszterelnökkel:
ez kényelmes többséghez juttatná Netanjahut.
Ha Saked nem jut be, még akkor is találhatnak egy a kórusból kiéneklő ellenzéki képviselőt, noha ez ingatag kormányhoz vezetne.
A túloldalon nehezebb a helyzet, hiszen a Jes Atidnak jósolt – pozitív esetben – 27 szék mellett a a baloldali Munkapárttal és a Mereccel, illetve a Nemzeti Egységpárttal együtt is csak 47 székük lenne. Lehetséges csatlakozó az Izrael az Otthonunk párt, mely az oroszajkú bevándorlókat képviseli, és mely elutasítja az együttműködést minden vallásos párttal (tehát Netanjahu oldalán sem fognak felbukkani), de nekik is csak 5-6 széket jósolnak, ez még így is csak 53.
de a Hádás-Tá’ál párttal a teljes jobboldalon kívül a Nemzeti Egységpárt és az Izrael az Otthonunk párt is elutasítja az együttműködést, minek utána ez az arab párt az izraeli „megszállás" végével, a telepek felszámolásával és Kelet-Jeruzsálem palesztin fővárossá tételével kampányol. Így csak a Rá’ám marad, mely párt már a korábbi egységkormányban is erősen zsarolta Bennettet, illetve a Bálád, melyet bejutási küszöb alá mérnek.
Persze ha ez össze is jönne, az újabb szivárványkoalíció ismét nagyon instabil lenne, mint Bennett alatt is, az egyetlen összekötő kapocs az lenne, hogy elutasítják Netanjahu személyét.
és Izrael ismét választások elé néz, a hatodikra négy év alatt. Lapid maradna a miniszterelnök, a jelenlegi ügyvezető kormány folytatná tevékenységét jövő évi költségvetés nélkül, és az ország ismét patthelyzetben senyvedne – jegyzi meg a Jerusalem Post.
Fotó: Mandiner archív
Minden eddiginél frissebb és részletgazdagabb adatokkal teli gimnáziumi rangsorral jelentkezik az MCC az Oktatási Hivatallal együttműködve. Mitől jó egy iskola? Hol van egy gimnázium lelke? S miért hősök a pedagógusok? Többek között erre igyekeztek választ adni a MCC-OH Országos Gimnáziumi Rangsora kiadvány sajtótájékoztatóján.
Mráz Ágoston Sámuel arra is felhívta a figyelmet, hogy pozitív gazdasági hatása van Magyarországra annak, ha sikerül békét, tűzszünetet vagy a konfliktust kompromisszummal lezáró tárgyalási eredményt elérni a tervezett tárgyaláson.
Bármennyire is nehezen fogadják el, és bármennyire is próbálják hátráltatni.
Már az se számít, honnan, csak minél több fegyver legyen minél gyorsabban.
Alice Weidel exkluzív interjút adott lapunknak, amelyben hangsúlyozta: 2026-ban a szuverenitás és az Ursula von der Leyentől való függés közt kell választanunk.
A vizit figyelmeztetésnek is tekinthető. A zsidó állam és a Hamász közös felelőssége a gázai béke.
Szerintem el is várják a dühödt hívei, hogy naponta hülyét csináljon belőlük.
A bukott politikus azzal riogat, hogy Csehország már nem fogja olyan mértékben támogatni Ukrajnát, mint eddig.
