Bennett végső soron vesztesként fog bevonulni a köztudatba,
aki tehetséges, sokra hivatott nemzeti-jobboldali politikusként nem a nemzet, hanem saját egyéni érdekét tartotta szem előtt. Egy évre élvezhette a miniszteri széket – a baloldallal és az arabokkal való lepaktálás árán, első miniszterelnökként, aki ténylegesen koalíciós társi posztra emelt egy arab pártot –, majd saját legszorosabb harcostársai mondtak róla lesújtó ítéletet.
Ami most következik: választások, minden bizonnyal ősszel, addig pedig Jair Lapid ügyvezető miniszterelnöksége (az ő külpolitikai nézeteiről pedig itt írtunk). S persze még bármi történhet, de egy június eleji felmérés azt mutatta, hogy ha akkor lettek volna a választások, Benjamin Netanjahu Likud pártja jönne ki győztesen – de ez a jövő zenéje.