„Izrael 3.0.” – kicsoda Naftali Bennett?

Véget ért Benjamin Netanjahu 12 éves kormányzása Izraelben, az új miniszterelnök a vallásos-nemzeti Naftali Bennett lett, aki Jair Lapiddal, a Jes Atid centrista párt elnökével kötött rotációs megállapodás értelmében két évre kapta meg a miniszterelnöki széket. De kicsoda Naftali Bennett, és mire lehet számítani tőle?

A milliárdos nemzeti-jobboldali

Izrael 13. miniszterelnöke 49 éves politikus, családi gyökereit tekintve Bennett Haifában született Amerikából bevándorolt szülők gyermekeként, akik pedig nagyrészt lengyel-zsidó felmenőkkel rendelkeznek. Bennett Izrael második valaha volt legfiatalabb miniszterelnöke lesz, az első ugyanis Netanjahu volt, aki először 46 évesen lett kormányfő 1996-ban. Szolgált az izraeli hadsereg elit egységeiben, többször is vett részt éles bevetésben. Ezt követően New Yorkban szoftverfejlesztőnek állt, nyilvános életrajza szerint 1999-ben hozta létre a Cyota céget, amit 2005-ben 145 millió dollárért, vagyis 41 milliárd forintért adott el. 

2006-ban kezdte politikai karrierjét,

Később több koalíciós kormányban is kapott tárcát Netanjahu alatt, korábban diaszpóra-ügyekért felelős miniszter volt 2013 és '19 között, továbbá oktatási miniszter 2015 és 2019, majd védelmi miniszter 2019 és 2020 között. 2012 és '18 között a jobboldali vallásos Bajit Jehudi pártot vezette, majd létrehozta az Új Jobboldalt 2018-ban, mely jelenleg a Jobbra pártszövetség egyetlen tagja. 

Világnézetét tekintve Bennett vallásos-nemzeti: ő az első izraeli miniszterelnök, aki követi a zsidó tradíció modern ortodox értelmezését, a sajtó szerint az „első kipás miniszterelnök", továbbá négy gyermek apja. Pragmatikus politika és vallásos – de nem nagyon vallásos – nézetek, high-tech múlt, telepes-párti álláspont, de ő maga nem telepes – egyesek szerint Bennett maga „Izrael 3.0.”. 

Méltatás és kritika

Mostani miniszterelnökké avanzsálása nem csak méltatást hozott Netanjahu ellenfeleitől, de jobb- és baloldalról is sok kritikát eredményezett.

aki korábban megígérte, hogy nem ül le egy kormányba a baloldallal és az arabokkal. Ráadásul az idén tavaszi országgyűlési választásokon mindössze 7 mandátumot szerzett a 120 fős izraeli parlamentben, a Kneszetben, a mostani bizalmi szavazáson pedig pengevékony eredménnyel jutott át (egy arab képviselő tartózkodott, így 60:59 arányban kapott bizalmat). Felmérések azt mutatják, hogy a gyors irányváltás miatt sok híve elfordult tőle. 

Nézeteiről hosszas interjút adott idén februárban a Times of Israelnek, jellemzően angolul. Az interjúban elsősorban arra koncentrált, hogy ő nemzeti, de nem megosztó politikus, a fő programja szociális jellegű, s hogy Netanjahunak távoznia kell. „Akik dolgoznak, annak előnyös lesz (a kormányzásom). Sokkal több pénz marad a zsebükben”. Bennett akkor azt mondta, ezzel kívánja megállítani a kivándorlást és növelni a zsidó bevándorlást. 

A nemzetközi baloldal pedig azért kritikus vele szemben, mert

Nem támogatja a palesztin állam létrehozását, védelmi miniszterként pedig vezető Hamász-tagokat öletett meg Gázában, elve volt, hogy a terrorista szervezet minél több vezetőjét likvidálni kell. Máskor pedig a gázai határon az éles lőszer használata mellett emelt szót.

Ez ugyan a nemzeti szuverenitás híveinek szemszögéből nem különösebben problémás, de természetesen a Hamásszal békülékenyebb hangot megütő orgánumok vagy NGO-k környékén kritikát vált ki. Talán ez is lehet az oka annak, hogy a palesztinok nem sok változást várnak az új kormánytól.

Arról, hogy Bennett kormánya alatt várhatók-e változások a Kelet-Európával való külkapcsolatok terén, korábbi cikkünkben írtunk.

Nyitókép: Abir Sultan/Pool via REUTERS