A film Szépvölgyi Aliz A humánum nevében című önéletrajzi regényén keresztül mutatja be az elmeszociális intézményekben élők sorsát. Aliz maga is a hírhedt szentgotthárdi intézményben raboskodott évekig. Művelt, egyedülálló nő volt, aki nem érezte jól magát a gyárban, ahol dolgozott – sem pedig a korban, amelyben élt. 1969-ben erős nyomásra szociális otthoni elhelyezését kérelmezte, átmeneti időre. Vállalata erre a Zalaapátiban működtetett elmeszociális otthonba utalta, ahonnan nem térhetett vissza, évekig állt kezelés alatt előbb itt, majd Szentgotthárdon.
Szerencsére azonban ekkoriban dolgozott az intézetben az „embermentő” szakember, Kiss-Vámosi József doktor, neki és feleségének sikerült megmenteniük Alizt.