Részben Demkó szerint az, hogy a Nyugat még mindig nem Oroszország, így van némi szabadságuk, illetve felelősségük a jelentéstevőknek, nem a diktált narratívát kell igazolniuk. Vagyis nem feltétlenül érdekalapon állnak, megvan a lehetőségük az objektivitásra törekvésre. Másrészt az sem kizárható, hogy ezekkel a – nem túl nagy körben terített – jelentésekkel, amikor egy amerikai szervezet bemutatja a valóság egyes elemeit, Washington valamelyest „fogja” is szövetségesét, ha például Kijevben nem úgy csinálnak valamit, ahogyan az az amerikai tanács szerint elvárható lenne. A sajtó egy részének, illetve a hasonló jelentések médiareprezentációjának is megvan a maga üzenete, ennél jóval direktebb módon. „A The New York Times sokszor működik ilyen üzenőfalként, amely lehozta például a Dugin-gyilkosság kapcsán is, hogy valószínűleg az ukránok álltak mögötte – ez tekinthető figyelmeztetésnek is” – fogalmaz a szakértő, aki szerint ez is közrejátszhat. Vagy a kettő keveréke: ha az Egyesült Államok elvárja a szövetségesétől, hogy például emberijogi ügyek terén érjen el egy bizonyos szintet, vagy
egyéb, katonai, politikai, vagy gazdasági téren van kívánalma, odahathat az ukrán szennyes kiteregetésével.
„Szövevényes játékok vannak, amelyeknek a töredékét sem látjuk, ebből látható, hogy az ukránoknak nincs teljesen biankó csekkje”, még ha a nyugati sajtóháttér igen erős is. Közben az amerikaiak tisztában vannak azzal, hogy ez a háború jóval bonyolultabb annál, mint az átlagos nyugati felvilágosult olvasó képzel erről, noha, fontos kiemelni, „ezt a kört egyértelműen Oroszország kezdte el”.
Ami a rettenetes háborús bűncselekményeket illeti, Demkó szerint biztos, hogy nagyon durva atrocitások előfordultak, nyilván felülreprezentált az orosz atrocitások száma, de az biztos, hogy volt rengeteg kegyetlenkedés, sokszor attól is függött, milyen orosz alakulat került éppen milyen területre: „nem arról van szó, hogy általános orosz politika lett volna ez, hanem bizonyos alakulatoknak a fegyelmezhetősége, pszichés-morális állapota gyengébb volt, vagy egyszerűen szabadrablás volt” – mutat rá.
„És vannak esetek, ahol nem lehet megállapítani százszázalékosan, hogy mi történt, ami a jelentésben is olvasható, azonban a média is egyértelmű következtetéseket von le” – fogalmaz Demkó, aki hozzáteszi: „Az is egyértelmű, hogy a halottak egy része az ukrán bevonulás után esett áldozatául az atrocitásoknak”, ami értelemszerűen nem menti az orosz kegyetlenkedéseket.