Megkérdeztük olvasóinkat Biden végzetes döntéséről: egyértelmű választ kaptunk!
Az amerikaik után a britek és a franciák is megengedték az ukránoknak, hogy Oroszországot támadjak nagy hatékonyságú fegyverekkel.
Elsősorban szemtanúk és helyszíni szemle alapján az ENSZ jelentéstevői szörnyű bűncselekményeket tártak fel: civilek kivégzése, nemi erőszak négy és nyolcvanhárom éves kor között(!), kínzások, brutális verések és fosztogatás jellemezte az orosz katonák egy részét, miközben ukránok orosz katonákat lőttek le. Brutális részletek a jelentésben.
Nagy port vert fel az OHCHR, az ENSZ emberi jogi felügyelőszervezetének friss jelentése az ukrajnai helyzetről, amelyben felsorolják az ukránok által elkövetett háborús bűncselekményeket, és felróják az ukrán hatóságoknak is, hogy civilek között, például iskolában berendezkedve harcoltak az oroszokkal.
A jelentés fókuszában azonban az oroszok által elkövetett atrocitások állnak, a dokumentum pedig meglehetősen kegyetlen bűncselekményeket listáz, elsősorban a civilekkel szemben elkövetett atrocitások tekintetében.
A vizsgálatot elvégző Független Nemzetközi Bizottság 191 személyes vagy távoli interjút készített 110 nővel és 81 férfivel, valamint megszemlélte a pusztítások, gyilkosságok, kínzások helyszínét, számos dokumentumot és jelentést feldolgozott, fókuszban a Kijev, Csernyihiv, Harkov és Szumi régiókban 2022. februárjában és márciusában történtek álltak. Fontos adalék, hogy, mint írják, „a Bizottság munkája minden aspektusában áldozatközpontú megközelítést alkalmaz”, valamint azokat az eseteket foglalja magában a jelentés, amelyeknél „ellenőrzött információk alapján egy tárgyilagos és közönséges körültekintő megfigyelőnek „ésszerű oka van arra következtetni”, hogy a tények a leírtak szerint történtek”. Emellett nagyra értékeli, hogy az ukrán kormány együttműködő volt a Bizottsággal, az orosz viszont nem (ergo az oroszok jelentései nincsenek benne).
Ennek ellenére a jelentés szót ejt arról, hogy mindkét fél – tehát az ukrán is – eltérő mértékben ugyan, de
A Bizottság figyelembe vette ezt a körülményt az oroszok által megölt civil lakosság kapcsán – ugyanakkor megállapította, hogy a támadások jóval nagyobb körben történtek.
A jelentés szerint az oroszok is kvázi élő pajzsként használták a lakosságot, csökkentendő a (vissza)támadások valószínűségét, harcállásaik közelében maradásra kényszerítve a polgári lakosságot, katonai járműveket helyeztek el házak közé, és az emberek hátsó udvaraiból lőttek az ukrán állásokra, iskolaépületből mértek csapást az ukránokra, közben civileket tartottak bezárva.
A Bizottság szerint azonban az ukránok, különösen az ellenségeskedés első szakaszában, ugyancsak nem választották el a civileket a katonáktól, ami a civileket veszélyeztette; Csernyihiv városában például kiírták két iskola falára, hogy „gyerekek”, és humanitárius segélyt osztogattak az ukrán katonák, miközben egyébként a védelmi erők főhadiszállását építették fel az iskolában – majd jött az orosz légicsapás, ahol katonák és civilek is meghaltak és megsebesültek.
A jelentés szerint
Néhány példa:
Ugyanakkor számos olyan esetet is dokumentáltak, amelyeknél az orosz fegyveres erők rálőttek a polgári lakosságra fényes nappal, akik felismerhetően (ruházat, gépjármű) fegyvertelen civilek voltak, ami háborús bűncselekmény. A jelentés nem tér ki arra, hogy egyébként a civil lakosság – az ukrán kormány biztatására vagy egyszerűen saját intuícióból – maga is szembeszállt az oroszokkal, vagyis a fent felsorolt esetek között számos ilyen is szerepelhet.
Ugyanakkor az is biztosnak tűnik, hogy ezek többsége nem ilyen.
Például:
Számos történet szól az ezekhez képest eltörpülő bűncselekményekről: ellopott telefonokról, alkoholról, ékszerekről, számítástechnikai eszközökről, háztartási gépekről, az orosz katonák gyakran tűntek részegeknek. Megjegyzendő, hogy a jelentés szerint is egyes katonák segítettek civileken, szökésükben, orvosi ellátásukban vagy éppen megvédték őket erőszakos társaiktól.
A kivégzések között szerepeltek az ukránok is (foglyokat lőttek le, sebesítettek meg és kínoztak meg – erről itt számoltunk be), de az oroszok teszik ki a zömöt.
Bucha története már bejárta a világsajtót, hátrakötözött kezű, agyonlőtt vagy elvágott torkú emberek holttesteiről, de másik 16 településen is volt példa hasonlóra, főként katonakorú férfiak, de két nő és egy 14 éves fiú is volt az áldozatok között. A vád ellenük általában az ukrán erőkkel való együttműködés volt a szemtanúk beszámolása szerint.
Az áldozatok nagy része túlélte az orosz fogvatartást, azonban ennek körülményei messzemenőleg jogsértőek, számos esetben pedig embertelenek voltak, zömmel, de nem kizárólag katonakorú férfiakat fogtak el, de nőket, gyerekeket és időseket is fogva tartottak például iskolai alagsorban, iparcsarnokban, vasútállomáson, esetleg fémpincékben. Sokszor víz és élelem, fűtés és szellőzés nélkül, túlzsúfoltan tartottak fogva embereket.
Ebből a legsúlyosabb Yahidne faluban, Csernyihiv régióban történt, ahol iskolai alagsorba zártak az oroszok 365 civilt, köztük 70 gyereket, akiket lelövéssel fenyegettek és lövöldözéssel ijesztgettek, elvették a telefonjaikat, és akkora helyre zsúfolták őket, hogy „néhányan hetekig kénytelenek voltak állni vagy székeken aludni”, világítás, szellőzés és vécé nélkül, ahová csak engedéllyel mehettek ki.
Szól a jelentés az Oroszországba való deportálásokról is, sokan tűntek el a megszállt területekről, és még ennyit sem tudni róluk.
A kínzásokról is sok beszámolót gyűjtött össze a Bizottság. Eszerint hosszú, napokig tartó kihallgatások voltak, kombinálva kínzásokkal, nemi erőszakkal, megfélemlítéssel, az áldozatokat az ukrán hadsereggel való együttműködéssel, szabotázzsal vádolták,
A szovjet időkből ismerős módszerek között felbukkantak eltört kezek, megkötözve, bekötött szemmel ütlegelés, árammal való sokkolás, kivégzéssel fenyegetés, meztelenre vetkőztetés akár egymás előtt. Volt akit arra kényszerítettek, hogy miközben meztelenül verték, mert korábban ukránul beszélt, és azt kellett kiabálnia, hogy „dicsőség Oroszországnak!”. Volt, akit járásképtelenre vertek. (a Bizottság megemlíti a fogságba esett orosz katonák megkínzását és kivégzését is az ukránok által, de megjegyzi, hogy – legalábbis az ukrán főügyész tájékoztatása szerint – mindkét ügyben büntetőeljárást indított).
Egyes orosz katonák a jelentés szerint nemi erőszakot is elkövettek, az áldozatok életkora 4 és 80 év közötti, és nem kizárólag nők. Néhány történet egészen hátborzongató
márciusban két orosz katona bement egy otthonba, többször megerőszakoltak egy 22 éves nőt, erőszakot követtek el férjén, majd a párt is szexuális együttlétre kényszerítettek, végül
Egy másik esetben egy feleségét védő férfit lőttek agyon, majd a nőt és a segítségére siető másik nőt a bázisukra hurcolták és megerőszakolták. Ugyanígy járt egy 50 éves nő, akinek egy katona szintén előbb halálosan megsebesítette a férjét, majd egy üres házba hurcolta, hogy megerőszakolja, míg egysége oda nem értek és el nem vitte a katonát. Egy 56 éves nő házába három orosz katona tört be, kettő erőszakolta, míg a harmadik önkielégítést végzett közben; férjét eközben megkínozták, majd kivégezték. Cserhinyiv régióban – amíg parancsnoka nem ért a helyszínre – egy orosz katona hároméves kisfia szeme láttára próbált erőszakot tenni annak édesanyján.
Tinédzser lányok ugyancsak akadtak az áldozatok között, de az idős asszonyok sem voltak biztonságban,
A gyermek áldozatokkal külön fejezetben foglalkozik a jelentés, sokan hunytak el a bombázások következtében, tinédzser fiúk közül többek pedig kivégzés áldozatai lettek.
A jelentés néhány szubjektív eleme az áldozatok hozzátartozóinak visszaemlékezése.
Egy Kijev környékén kivégzett férfi édesanyja elmondta, „éjszaka még mindig felébredek, állok a sötétben és sikoltozok, hívom a fiam, és sírok a fájdalomtól”. A nemi erőszak áldozatait kezelő pszichológus pedig arról beszélt: „minden áldozat, akivel együtt dolgozom, önmagát hibáztatja, amiért az elkövetők észrevették és megerőszakolták”.