Polcz Alaine messze túl ment a józan ész keretein,
mert megértette, hogy igazán és ténylegesen segíteni csak akkor lehet másokon, ha az ember átlépi a határokat.
Ő átlépte, egész életműve ennek a határátlépésnek a jegyében állt. Az elszenvedett szörnyűségeket csodával határos módon túlélte, de a teste sebzett maradt, gyermeke nem születhetett. A háború után találkozott Mészöly Miklós íróval, s házasságuk hosszú és viharos évtizedei alatt teljesítette be csodálatos küldetését.
„Lélekkel teremtett lények specialistája volt” – írta róla nekrológjában Nádas Péter, s ez a száraz, szikár mondat tényleg nagyon közelről megvilágítja Polcz Alaine személyiségét. Hosszú életútjának centrumában a halál állt, vagy inkább a halálhoz vezető út. Ami valójában azt jelenti, hogy egész lényével az életre fókuszált. A tanatológia tudományának magyarországi apostolaként olyasmiről beszélt és írt, amit a legtöbbször magunkba zárunk. Haldokló gyermekek százait kísérte az átlépés kapujáig. Vagy ki tudja, talán még a kapun átlépve is velük maradt.
Volt az életemnek egy szakasza, amikor olyan gyerekek közelében lehettem, akik a közeli halál tudatával éltek együtt. Azt hiszem, tudom, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy