az öregedő testben fiatalnak maradó, ha kell, szerelmes, ha kell, rajongó, tinédzser lélekről.
A mélysége miatt pedig nemcsak színészként lehet vele menni, ilyenkor mindenki nyilván átgondolja azt is, benne hogy van ez az egész, és miképpen tud ezzel a különös kontraszttal szembenézni. A néző pedig mosolyog, talán nevet is a látottakon, miközben mégiscsak elszorul néha a torka, milyen furcsa is az élet. Hogy a test fárad, de szeretni lehet bármikor, akár hetvenévesen is. És rácsodálkozik arra, hogy tényleg, vannak ilyen naivan szenvedélyes és öntörvényű emberek? És ha lenne hozzá bátorságom, lehetnék ilyen én is? Mernék-e az álmaim után menni? Nemcsak a szerelem után, hanem a vágyaim, mániám után? Egyáltalán érdemes-e ezek nélkül élni? Minden gondolatnak és érzésnek egyszer ki kell teljesedni, mondja Berlioz is a darabban, és én egyetértek vele” – fogalmazza meg Blaskó Péter, a szerelmi történeten túl milyen mélyebb rétegei vannak még a Hubay-drámának, és éppen ezért miért valódi jutalomjáték számára ebben az előadásban részt venni.
Amit novemberben egy másik hasonló szívügy követ majd. A Bethlen Téri Színházban korábban debütált GRANE – Képzelgések a Peer Gynt nyomán című különleges előadás novemberben szintén a Nemzetibe költözik. Ebben először dolgozik együtt a Blaskó család, a rendező-koreográfus Blaskó Péter lánya, Borbála, fia, a képzőművész Bence a zenéért és a hanghatásokért felel, a kisebb szerepekben pedig Szilágyi Ágota látható.
Fotók: Eöri Szabó Zsolt