Minden előzetes ígérgetés ellenére több száz lakó életét keseríthetik meg a baloldali városvezetés hathatós segítségével: a Fáy utca és a Párta köz sarkán, közvetlenül az itt élők erkélyei elé akarnak ötemeletes monstrumokat felhúzni a korábban beépíthetetlennek minősített, fákkal, bokrokkal zöldellő területre. A lakók kétségbeestek: őket senki sem kérdezte minderről; viszont van, aki biztosan százmilliókat kaszált az ügyleten.
Állunk egy hatodik emeleti angyalföldi penthouse lakás tetőteraszán, körben a kerületre egyre inkább jellemző, újépítésű házak tetejeinek sziluettjét csak itt-ott szakítja meg egy-egy templomtorony tüskéje, s néhol egészen messzire akadálytalanul szalad tekintetünk. Alant a négy-hatemeletes épületek által közrefogva egy kis régi építésű egyszintes házikó tetejét sejtjük az udvaron, amelyet a második emelet magasságáig lombos fák árnyékolnak; ennek és a folyamatosan érzékelhető szellőnek köszönhetően még a negyvenfokos budapesti meleg is egészen elviselhetőnek tűnik.
Nehéz elhinni, hogy hamarosan mindezt elveszik a lakóktól: a fiatal, kisgyerekes Zsuzsannáék integethetnek a panorámájuk bő felének, a légmozgásnak és a zöldnek is, ugyanis hamarosan egy ugyanilyen magas épülettömböt húznak fel az övék mellé olyan szorosan, ami már bőven kimeríti a túlépítés fogalmát, Zsuzsannáékon kívül még jó pár száz lakó életét megkeserítve.
Tehetetlenség, düh, csalódottság – ezek az érzések kavarognak azóta a Fáy utca és a Párta köz határolta épületekben lakókban, akik alig
másfél hónapja egy puszta véletlen folytán értesültek arról, mi készül az udvaron: két új lakóház, mint ahogy fogalmaztak, „közvetlenül a szájukban”.
Való igaz, a falatnyi zöldterület sosem tartozott tulajdonjogilag az azt körülvevő házakhoz… de lássuk sorban, hogyan is alakult a történet!
Maga az említett udvar, és egy kicsi, mintegy négy méter széles „nyéllel” ellátott telek fővárosi tulajdonban volt ekkor. 2019-et írtunk, a beruházó pedig hiába kilincselt az önkormányzatnál, nem tudta megszerezni a területet. Mivel az a kerületi építési szabályzat (KÉSZ) szerint eleve beépíthetetlen terület volt, maradt az elgondolás és biztatás az érkező fiatal, kisgyermeket nevelő lakóknak, hogy a Piroska Kerthez vagy a Futár parkhoz hasonló kis játszóteres parkot alakít ki majd egyszer itt a városvezetés. Nos, nagyon nem így lett: az új, baloldali vezetésű, papíron igen zöld elköteleződésű önkormányzat a nagyobbik telket*
Arról, hogy a csepp zöld oázis helyére két elképesztő tömegű épületet akarnak építeni, a lakók csupán onnan szereztek tudomást, hogy egyszer csak földmérők jelentek meg a területen. Mint nekünk elmondják, ezt külön felháborítónak tartják, hogy egyébként
A KÉSZ módosítása kapcsán meghirdetett lakossági fórum a járványhelyzetre való tekintettel 2020 októberében online történt, az ehhez hasonló fórumokra jellemző hatékonysággal, vagyis jóformán sehogy (emlékezetes, Újbudán az ottani baloldali kerületi vezetés a járvány idején próbál ugyancsak dobra verni értékes ingatlanokat – egy iskolakertet, százéves villát, piacot, vagy az elhíresült „Saroktelket”, ettől végül a civilek és a sajtó nyomására szerencsére elállt).
Egy másik lakó még 2020 novemberében emailben kereste meg Massányit, aki válaszlevelében azt írta, a szabályozás (vagyis az általuk átírt építési szabályzat) felülvizsgálata indokolt, egyébként a két érintett telek (a 26337/2 és 26337/4) közül utóbbi jelenleg nem is építési telek, mert nincs közvetlen közterületi kapcsolata. De ekkor már azt is írta, mivel magántulajdonú ingatlanról van szó, „zöldterület kialakítása nem reális”.
A közvetlen közterületi kapcsolatot aztán a tulajdonos villámgyorsan megoldotta a két telek akadálytalan összevonásával idén július végén, így hirtelen minden akadály elhárult az elől, hogy több száz, zömében fiatal, kisgyerekes család orra elé húzzanak fel túlméretezett épületeket.
Mint a lakók által megszerzett látványterveken látható, nem egy, hanem eleve két épületről beszélhetünk: a nagyobbik épülettömb (Terv 2 néven látható a fenti látványterven) mellett, amely az udvaron 10-15 fa kivágását követően fog ormótlankodni – s amelyik Zsuzsannáék kilátását veszi el – jellemző módon azt a talpalatnyi kis telek-nyelet is be akarják építeni, amely eddig az említett zöld terület, s így az idetájolt lakások körül a levegő mozgását is biztosította egyfajta szélcsatornaként – ez a „Terv 1” nevet viseli a fenti látványterven.
Jópár lakóval beszéltünk és több lakásban is jártunk; a lakók általában harmincas, jól szituált, kisgyermekes szülők, akik
A száraz megállapítások mögött pedig ott vannak a családok, akik nemrég még úgy érezték, ha mélyen a pénztárcájukba kellett is nyúlniuk, vagy évtizedekig kell is fizetniük nem csekély hitelössszegeket, megtalálták otthonukat.
„Nagyon jó most kinézni az ablakon, mert a gyerek nem a betondzsungelt látja, hanem zöldet. Erre a zsebkendőnyi területre akarnak építeni?” – fakad ki Mónika, aki férjével és gyerekével a harmadikon lakik. Ők egyébként vidéki városból költöztek fel Budapestre, számára a fák és a madárcsicsergés tette otthonossá Angyalföldet. „Ehelyett most egy nagy fehér falat fogunk látni,
ha erkélyeket is építenek a mienkkel szemben, jó közel, akkor a privát szféránknak is annyi, ráadásul mindenhol beton lesz, meg fogunk főni az erkélyen”.
Ő is úgy emlékszik: a korábbi beruházó is úgy tudta, megnyugodhatnak, nem lehet ide építeni semmit, hiszen az túlépítés lenne, a KÉSZ nem engedi meg, s egyébként is önkormányzati a két telek, így mindenki meg is nyugodott.
„Kétségbeestem, csalódott voltam, teljesen kiborultam, a terveket látva aztán majdnem dobtam egy hátast” – mondja Mónika, hozzátéve, a madarak is eltűnnek majd, pedig a szokásos szarkák mellett erkélyük rendszeres vendégei voltak cinegék, rigók, örvösgalambok is, ő ezért szeretett bele a környékbe.
Lászlóék eleve a 13. kerületben dolgoztak, a gyerekeiket is ide íratták iskolába, tetszett nekik, hogy világosabb, hangulatosabb a környékbeli házaknál az, amelyikbe költöztek. „Friss volt a levegő a fák miatt, nem volt olyan meleg, madarak csiripelnek, tücskök ciripelnek, egyszóval igazi kuriózum ebben a kerületben” – sorolja, mi miatt döntött a háromgyermekes család a jó közlekedésen túl a Fáy utca mellett. Egyébként korábban már lefoglalóztak egy másik lakást, de végül meglátták ezt, és nagy küzdelmek árán sikerült visszalépniük attól, hogy ideköltözhessenek.
Ő is kiemelte az állami támogatásokat, de azt is, ha tudta volna előre, mi lesz az önkormányzati telkek sorsa, és hogy egy épületmonstrum árnyékában kell majd élniük, biztosan nem ezt a házat választja. „Az első kérdésem az volt, hogy mégis hova tudnak építkezni ezen a zsebkendőnyi területen? Azt mondtam, na, ne már!
Eddig a zöldre néztem, mostantól majd a szomszéd fürdőszobaablakára?”
„Még egy kis gödör volt csak itt, amikor lefoglalóztuk” – meséli a kétgyerekes Gábor. Nekik az is szempont volt, hogy a vidékről felköltöztetett édesanyjához közel legyenek, hogy karnyújtásnyira ott van az óvoda a 3 és 4 és fél éves lurkóknak – és persze a második emeleti lakásból az árnyas fákra nyíló erkély óriási plusz volt, ahogy az is, hogy a nyílt tér miatt napfényes, barátságos a lakás. „Most olyan lesz, mintha egy pincében élnénk. Pedig költöttünk rendesen a lakásra, beépített bútorokat vettünk, klímát csináltattunk, kocsibeállót, tárolót vásároltunk hozzá. Erre most itt van ez az építkezés, már menekülni sem tudunk. Ha egyszer el kell adnunk a lakást, megszívtuk, annyival lejjebb nyomja az árát a túlépítés.” Őt külön felháborítja, hogy nem kommunikáltak velük, és különösen sajnálja azokat, akik a földszinten vagy az első emeleten vásároltak lakást, és hatványozottan érezni fogják az építkezés hatásait.
Annáék szintén kétségbeesetten mutatják nagyobbik teraszukról a közeli betonkorlátot –
itt fog magasodni a nagyobbik épület, a szépen körbenapozott lakás egyik oldalát teljesen lefojtva. „Ami miatt ideköltöztünk, kezd eltűnni:
rengeteg ház épült eleve erre most ez is… azt reméltük, esetleg park lesz itt, vagy játszótér, ehelyett ez… borzasztó, azt mondják, ötemeletes lesz, a fákat pedig kivágják” – mondja. Körbenézve valóban elkeserítő a helyzet. Anna családjában van értékbecslő, aki már az előzetes információk alapján is sokmilliós kárról beszélt a fiatal anyukának.
Olyan lakásban is jártunk, ahol egészen konkrétan egy jókora tűzfal fog magasodni a beépített kis átjáró miatt a lakók terasza fölé, totálisan elzárva a levegőmozgást a déli lakások elől. Attól pedig az itt lakók és mások is erősen tartanak, hogy a déli oldalon tervezett mélygarázsok és továbbépítés – eddigi tudomásuk szerint statikai vizsgálatok nélkül –
A lakók tehát csapdahelyzetbe kerülnek: életminőségük várhatóan jelentősen romlani fog, a kerületre és az újépítésű lakásokra jellemző, milliós vagy afölötti négyzetméteráron vásárolt lakásaik értéke viszont csökken, így még ha a CSOK egyébként erre vonatkozó, viszonylag rugalmas szabályaival is élnének, nem tudnának innen olyan ingatlanba menekülni, ahol megkapják azokat a körülményeket, amelyeket eddig élvezhettek, és amiért egyszer már borsos áron megfizettek.
A lakóközösség láthatóan szolidáris: két olyan lakóval is beszéltünk, akik közvetlenül nem érintettek az ügyben, lévén lakásaik a Fáy utcára, és nem a belső udvarra néznek. Anett azt mondta, „nyilván egy társasházat alkotunk, kiállunk a többiek mellett”, ő elsősorban az alsóbb emeletieket sajnálta, különösen azokat, akik kertkapcsolattal, jókora összegek kicsengetésével vásároltak élhető teret maguknak, amitől most hamarosan búcsúzhatnak. A beruházó részéről pedig fel sem merült, hogy az értékcsökkenést valahogyan kompenzálja.
Dánielék szintén nem érintettek közvetlenül az udvar beépítésben, noha a kis átjáró beépítésében valamelyest mégis csak, elvégre falszomszédot kapnak – oda, ahol mellesleg nekik járt volna még egy szoba az eredeti kivitelezési tervek szerint. Azonban a tervtanács éppen amiatt nem engedte beépíteni az ő házukat felhúzó vállalkozónak ezt a részt, mert az lezárta volna azt a szélcsatornát, amely a belső udvar légmozgását, szellőzését biztosítja. Így Dánielék belenyugodtak, hogy egy szobával kisebb lakásba költözhettek, viszont most
Mindezt úgy, hogy a fővárosi szigor miatt három éve az akkori kivitelezőnek külön felszíni parkolókat kellett létrehoznia a kiesett garázshelyek miatt, ahol még a pergolatetőt is visszabonttatta a városvezetés, és teljes térkő helyett gyeprácskővel kellett kirakni, annyira rigorózusan figyeltek a zöldfelület megtartására.
S ezzel összefüggésben azt sem értik, hogyan lehetséges, hogy éppen a szavakban erősen zöld elkötelezettségű baloldali városvezetés fákat akar kivágatni és „minden négyzetcentit be akar építeni”. A lakók persze nem hagyják magukat. Minden ház lépcsőházában kifüggesztve ott van a petíció, gyűlnek az aláírások is, emellett jogi lépéseket is fontolgatnak – ugyanis minden jel arra utal, van miért.
Az ügy megismerése közben egyre inkább az az érzésünk támadt, hogy a megsejtett baloldali ingatlanmutyiszag nem csak holmi posztkovid szaglási zavarnak köszönhető: mind a telkek önkormányzati eladása, mind az összevonása, mind az átminősítése, mind a városvezetésnek kedves Jupiter, aki kedvéért a fennen hangoztatott zöld elkötelezettség mehetett a sutba, ezt az érzést erősítette bennünk. Természetesen kerestük a főépítész asszonyt, ahogy a fővárosi önkormányzatot és az érintett kerület polgármesterét, Tóth Józsefet is. Amint válaszolnak, megírjuk.
Időközben a kerületi polgármesteri hivatal részéről választ kaptunk; ez részben a cikk minősítését tartalmazta (eszerint „politikai ügyet kívánunk kreálni” egy szakmai kérdésből, valamint tévedések és szakmaiatlanságok szerepelnek az írásban, emellett nehezményezik, hogy a cikk megjelenésével nem vártunk eleget a válaszukra). A levél többi része egyébként a főépítész asszonynak küldött kérdésekre reagál, és arról szól, hogy
és nem a KÉSZ tartalmazza, hogy közterületi kapcsolattal nem rendelkező telken nem helyezhető el épület; a KÉSZ-t egyébként évente vizsgálják felül, szóval nem igaz, hogy emiatt a beruházási koncepció miatt történt volna a módosítás, írják. Csupán az maradt ki az okfejtésből, hogy – bár valóban kormányrendelet rendelkezik a közterületi kapcsolattal nem bíró telek beépíthetetlenségéről – a nyeles telekkel való összevonással hirtelen sikerült bekapcsolni a /4-es telket is a „vérkeringésbe” és beépíthetővé vált, emellett a /2-es telek „nyele”, amely nem szerepelt a beépíthető területek között – s ahová a látványtervek szerint a beruházó a négyméteres szélességű, furcsa épületet szánja –, az új KÉSZ-ben már „terepszint felett is beépíthető” megjelölést kapott, zöld utat adva a beépítésnek.
– ez igaz, azonban a Kormányhivatal nem azt vizsgálja, hogy milyen módon érinti a szubjektív élhetőséget mindez, hanem hogy megfelel-e a jogszabályoknak. Emellett az egész építkezés kapcsán az érintett önkormányzat folytathat le településképi véleményezési eljárást, vagyis ott a labda az önkormányzatnál. Kérdésünk is erre irányult egyébként: tudtak-e róla, felléptek-e ellene. Erre a kérdésre nem kaptunk választ.
mondván, ők évente egyszer módosítják a KÉSZ-t. Vagyis pusztán véletlen egybeesés lehet, hogy a nagyobb és értékesebb nyeles telek eladásának dátuma 2020. szeptember 30., a KÉSZ-módosítás elindításának pedig hat nappal későbbi, 2020 október 5-e.
4. azt is írják, „nem igaz, hogy a tervtanács nem engedte beépíteni a Fáy utca felőli foghíjat a korábbi építtetőnek.
A valóság az, hogy az építtető azért nem építhette be a foghíjat, mert az nem volt a tulajdonában” – valóban, hiszen meg sem vásárolta, elvégre, mint a lakóknak elmondta, tudta, hogy nem lehet beépíteni. Vagyis akkor még nem lehetett.
például, hogy zsebkendőnyi telek-e az érintett telek, zöldterület, ha már ott állt egy Kádár-kocka (a lakók a 10-15 kivágásra ítélt fa hiányát mindenesetre igencsak fájlalnák), illetve, hogy az új KÉSZ szigorúbban veszi a beépíthetőséget, tűzfal így nem létesíthető a másik épülettel szemben (igaz, ezt a nyélre épülő beépített kis átjáró kapcsán, aminek kapcsán ezt írtunk, igen véleményes), továbbá hangoztatja, hogy a korábbi KÉSZ szerint közelebb is lehetett volna építkezni, mint a mostani tervek szerint lehetséges.
a polgármester részéről, miszerint tud-e a tervezett beruházásról, összeegyeztethető-e fák kivágása a kerület zöldügyekkel kapcsolatos kommunikációjával, miben más ez, mint a sok szempontból hasonló, általa hevesen támadott Dagály uszodával szembeni beruházás, tett bármilyen lépést arra vonatkozólag, hogy a benapozási és egyéb fontos szempontok itt is érvényesüljenek, illetve próbált bármilyen módon egyeztetni az érintett társasházak lakóival. Ahogy a főépítész asszony részére küldött kérdések – a telekösszevonással nem magyarázható – javarésze is, vagyis, hogy egyeztette-e a lakókkal a Kerületi Tervtanács a látványterveket, mielőtt elfogadta(!), illetve, hogy milyen módon tervezik pótolni a kiesett zöldterületet. S lesz még itt más is…
(* korábban tévesen azt írtuk, mindkét telket, holott a kicsi belső telek magántulajdonban volt)
A HVG információi szerint Karácsony Gergely hiába hívott össze frakcióközi egyeztetést, a képviselők szinte egyetlen kérdésben sem jutottak megállapodásra, csupán irányokat szabtak meg, amelyek mentén szerintük a város működőképes marad.
A volt brit brexitügyi főtárgyalóval, Lord David Frosttal beszélgettünk.
Nagy Ervin írása.
Politikai elemzőt kérdeztünk Budapest működésképtelenségéről, a szavazási rend megváltoztatásáról, döntésképtelenségről és a közgyűlés ülésének elhúzódásáról.
E fordulat mögött felsejlik Karácsony Gergely leszámolása is a nagypolitikai ábrándokkal.
Riportunk a Fővárosi Közgyűlés szerdai üléséről.
A republikánusok jelöltje az interszexuális sportoló példáján keresztül kritizálta a Biden–Harris-kormányzatot.
Ha megtelne a Szent István-bazilika, akkor a székesegyház előtt kivetítőn lehet majd követni a szertartást – közölte a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.
