Beugrott: a bibliai Zákeusnak is volt „coming outja”. Ez a törpe termetű csaló vámos egy fügefára mászott fel és a lombok közül leste az arra elhaladó Jézust. Öntudatlanul szégyellte magát a Tiszta előtt, de meg kíváncsi is volt arra, akit Felkentnek ismertek fel és Jeruzsálembe vonulását ünnepelték az emberek, egy Pride-hoz nemigen hasonlító processzión. De aztán Zákeus, vállalva az esetleges kinevetést, előbújt. Lemászott annak az Istenembernek a hívó szavára, aki milliószor hatalmasabb a szexuális késztetésnél, de a csalás útján való vagyonszerzés gyönyörénél is. Pedig ezek, lássuk be, szintén nem kis hatalmak.
Zákeus azon a vacsorán, amit ő adott a magát meghívató Jézusnak, hitet nyert. Ezért tudott és akart aztán újra előjönni, nyilvánosság elé állni, ekkor már azzal a bizonyságtétellel, hogy Kinek kötelezte el az életét, Kihez tartozik. Meg hogy kiknek tartozik – hiszen busásan visszafizette az adósságát mindazoknak, akiket munkája során alaposan átvágott.
Mi, mai keresztények, akik talán unjuk a gyerekhittanon megismert Zákeust, egyetlen valamit azért eltanulhatnánk a melegjogi aktivistáktól: az előbújást. Persze egészen más formában, tartalommal, szándékkal, hangoltsággal.