Nem kell mindenáron az uniós forrás

„Az országgyűlési választás kampányában különösen sokat hallhatta a közvélemény a korrupció kifejezést, egyesek egyenesen az elmúlt évezred legkorruptabb kormányzatáról – s ezzel nyilván államigazgatásáról – beszéltek. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az utóbbi években sok időt szánt annak felmérésére, hogy mekkora a korrupciós kockázat a közszféra különféle szereplőinél. Mit mutatnak az ÁSZ ellenőrzései?

Azok, akik korrupciót kiáltanak, nem véletlenül teszik ezt, de térjünk ki előbb vizsgálati számainkra. Magyarországon nagyjából 25 ezer szervezet használ fel, költ el a működése során közpénzt. Közülük csak tavaly több mint tízezret ellenőriztünk, vagyis az ÁSZ két-három évente minden közpénzből élő intézmény, hivatal, társaság működését át tudja tekinteni. Zárójelben jegyzem meg: egy év alatt tízezer szervezet átvizsgálása hatalmas teljesítmény, 2010-ben például csupán 550-et tudtak felkeresni az akkori számvevők. Sőt korábban voltak olyan közvagyont használó és állami, önkormányzati pénzből működő szervezetek is, amelyeknél tíz-húsz évig egyáltalán nem járt ellenőr.
Ahol pedig nincs ellenőrzés, jól tudjuk, ott idővel komoly gondok akadhatnak a szabálykövetéssel. Az utóbbi években digitalizáltuk az ÁSZ működését, átalakítottuk módszereinket, így ma már idehaza nincs ellenőrzés nélküli közpénzköltés. S immár valóban vizsgáljuk azt is, hogy a közpénzből működő szervezetek vezetői meghozzák-e a szükséges lépéseket a korrupciós kockázatok csökkentéséért.

A kockázatok mérséklése vagy – ahogy szaknyelven mondják – az integritás alapvető követelményeinek a kialakítása egyúttal azt is jelenti, hogy visszaszorul a korrupció?

Lássunk néhány megoldást, ami érthetővé teszi az ÁSZ törekvéseit. A legjobb példa a gyorshajtás: a traffipax lefotózza a megengedettnél gyorsabban hajtó autót, a rendőrség nem kérdez senkitől semmit, a felelősség objektív, a csekk postán, személyes kapcsolatfelvétel nélkül megérkezik a jármű üzemben tartójához.
Korrupció kizárva. Akárcsak minden olyan esetben, amikor az ügyintéző csupán digitális csatornákon, esetleg elektronikus levélben vagy telefonon kereshető meg.
Utóbbi persze nem népszerű dolog, sokan szeretik személyesen megbeszélni a tennivalókat. A visszaélések megakadályozásának persze megannyi módja van, mégis, a digitalizáció ebben az esetben kulcsfontosságú. Ha írásban egyeztetnek a felek, úgy minden reakciónak nyoma van. Hozzáteszem: az ÁSZ nem csak ellenőriz, támogatja is azokat az intézményeket, ahol erre szükség van. Véleményem szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy a közszféra szereplői egyre többet tesznek a visszaélések veszélyei ellen.
Az államigazgatásban folyamatosan csökken a korrupció kockázata.

Ha ez így van, ön szerint mivel magyarázható, hogy a kormány politikai ellenzéke manapság is a korrupciót emlegetve lendül rendszeres támadásba?

Az Állami Számvevőszék elnökeként szervezetünk vizsgálatainak eredményéről számolhatok be, ezek mögött valós adatok, ha így tetszik, bizonyítékok állnak.
Nem arról van szó, hogy nincsenek idehaza korrupciós ügyek, de figyelve az azt emlegető megszólalásokat, olyan érzésem van, hogy miközben az államigazgatás számos szereplője fellép a visszaélések ellen, a kívülállók leginkább csak alap nélkül vádaskodnak.
Persze ennek is megvan a maga oka. A korrupció emlegetése a nyomásgyakorlás, a befolyásszerzés egyik politikai és gazdasági eszköze. A visszaélések hangoztatását mintha egyesek arra szeretnék felhasználni, hogy kiterjesszék befolyásukat egy adott területre, csoportra, netán egy egész államra. Ahhoz, hogy valakire ráragasszák a korrupt bélyeget, nem kell különösebb bizonyíték, az érintett viszont nehezen tudja magát tisztázni.”

Nyitóképen Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke. Fotó: MTI/Soós Lajos