Lúgosító teától az ufóhívőkig – utazás a deepfake legmélyére

A koronavírus-járvány újra ráirányította a reflektort a közgondolkodás befolyásolhatóságára, az álhírek, tévtanok virális voltára. Szinte a pandémia kialakulásával egyidőben azonnal megjelentek a vírusszkeptikusok, majd a járványtagadók, aztán az oltás mögött összeesküvést hirdetők. Nem csupán a coviddal harcoltak a világ tudósai, hanem az egyre erőteljesebb hangú önjelölt járványszakértőkkel, vagyis

Ezt a közös emléket ragadja meg és bontja ki tanulmányokon keresztül Falyuna Nóra és Krekó Péter új kötete is, a Sarlatánok kora – Miért dőlünk be az áltudományoknak? Bár a kiindulópont a koronavírus, a könyv neves szakértőkkel a tudományterületek sokféleségét járja be, amelyeknek közös motívuma az adott diszciplínához kötődő alternatív elméletek, tévtanok bemutatása. A kötet azonban ennél többre is vállalkozik, ahogy a szerkesztőpáros az első tanulmányban megfogalmazza, a tévtanok természetrajzát is szeretnék megadni. Vagyis hogy megértsük az összeesküvés-elméletek pszichológiáját, hogy miért is vagyunk hajlamosak hitelt adni az olykor teljes képtelenségnek ható elméleteknek.

Ahogy a több tanulmányt is jegyző, a kötetet társszerkesztőként gondozó Falyuna Nóra fogalmaz, bár nem minden áltudomány jelent közvetlen veszélyt az életünkre (mint a vírustagadás például),

Főleg egy olyan digitális korban, ahol bármilyen információ villámsebesen terjedhet. A deepfake-kel foglalkozó nyelvész, Veszelszki Ágnes is erre világít rá írásában. Ahogy kifejti, a Facebook titkos algoritmusa véleménykamrákat hoz létre, amik megerősíthetik az áltudományokra fogékonyakat saját meggyőződésükben, hiszen csupa ilyen tartalommal találkoznak, ha azok átcsúsznak a közösségi oldal tényellenőrein. (És ahogy a hazai járványtagadók példája mutatja, erre minden esély megvan.)

Az esettanulmányok közül kiemelkedik Boldogkői Zsolt molekuláris biológus összefoglalója, amelyben az akupunktúrán át a gyógyító víz elméletéig veszi végig a gyógyászati abszurditásokat. Rámutat, hogy a homeopátia sikeressége abból is fakad, hogy a termékek előállítói az „igazi” gyógyszerkutatáshoz hasonló módszereket használnak. Hatóanyagokat tesztelnek, hatásvizsgálatokat folytatnak le, csakhogy ezek a nagyközönségnek szólnak, ugyanis kísérleti módszereik tudományosan igazolhatatlanok. (Boldogkőivel és a kötet társszerkesztőjével, Krekó Péterrel készült egy tudománykommunikációs kerekasztal-beszélgetés is, amiről lapunk is beszámolt.)

Fábri György tanulmánya az egyetemek világába invitál, azt boncolgatja, miért bizalmatlanok sokan az akadémiai tudományossággal. Szót ejt a progresszív tudományok átpolitázálódásáról, arról, hogy

Az akcionizmus így eleve politikai köntösbe burkolja e társadalomtudományokat, amik – ahogy Fábri is aláhúzza – elsősorban a balos túlsúlyú tengerentúli egyetemi közegben erősödhetnek meg.

Bauer Zsófia és Koltai Júlia a koronavírushoz kapcsolódó konteókat kutatta. Saját vizsgálatuk arra mutatott rá, hogy a megkérdezettek 36%-a szerint az oltás túl gyorsan készült el, míg riasztóan magas volt a járványtagadók aránya is (10 százalék). Megnyugtatónak nem lehet nevezni azok arányát sem (4%), akik szerint a vakcinával chipet is belénk ültettek.

Ezeken túl még számos területre elbarangol a kötet, a pszichológia, az ufológia vagy az ezotéria világából is olvashatunk tanulmányokat. A gyűjtemény erénye az olvasmányos stílust eredményező gondos szerkesztés és a gazdag adatoltság, így az Athenaeumnál megjelent Sarlatánok kora bátran ajánlható mindenkinek, aki napjaink legnépszerűbb féknyúzjairól olvasna átfogóan.