Folyamatosan harcolni kell a túlcsorduló sötétséggel, a racionalitás és a humánum pártján állva.
Megtorpanni látszik az oltakozási lendület hazánkban: amilyen gyorsan elértük a négymillió beoltottat, olyan lassan vánszorog tovább a mutató. Vasárnap négymillió-hatszázezernél jártunk, és nem látszik máról holnapra megugorhatónak az ötmilliós „álomhatár”.
Márpedig az újabb mérföldkő elérésére nem csupán a tervezett, újabb lazítások miatt volna szükség;
Mi oka tehát a megakadásnak? Az ellenzék szégyenletes, elbizonytalanító ellenkampánya alábbhagyott, a vakcinákról minden információ elérhető, az eddigi tapasztalatok kedvezőek, az oltópontok szervezetten működnek. A kismamák és a pedagógusok után most ráadásul a legfiatalabb elérhető korosztály, a 16-18 évesek is gyorsan hozzájuthatnak a vakcinához.
Egyrészt közrejátszhat a már bevezetett enyhítések csalóka illúziója. Ha már védettségi igazolvány nélkül is ki lehet ülni a teraszokra, ha újra látogathatóak a mozik, színházak, sportesemények, és az iskolákba is visszatért az élet, akkor úgy tűnhet, visszakaptuk régi világunk.
Csakhogy ez még a normalitás halovány visszfénye csupán, ami az általános karanténhoz viszonyítva új dimenzió, ám közel sem az elérhető legnagyobb szabadságfok. Ám mintha erről az oltott és főleg oltatlan tömegek nem szeretnének tudomás venni: a kiszabadulás eufóriája kollektív meggondolatlanságba taszította a többséget az első napokon. (S ez a helyzet tapasztalatom alapján nem sokat változott.)
akiknek nem a teljesen érthető egészségügyi megfontolások miatt válogatnak a szérumtípusok között, hanem olykor egészen vad hiedelmek, tévhitek (meddővé tesz az egyik, a másik szervi elváltozást okoz, a harmadik chipet tartalmaz, satöbbi) fonják át gondolkodásukat. Pedig mindenki hozzájuthat a szívének (lelkének és immunrendszerének) legkedvesebb oltáshoz, ha van elég türelme hozzá.
A vakcinavacillálók táboránál azonban jóval érthetetlenebb és veszélyesebb azok döntése, akik irracionális félelmekből nem is hajlandóak beoltatni magukat. Ennek háttérben áltudományos légvárak és konteók állnak: a vakcina egy világméretű gyógyszeripari összeesküvés, egy tudatosan komponált emberkísérlet, esetleg sötét erők globális manipulációja.
Nemrég egy kerekasztal-beszélgetésen Boldogkői Zsolttal, Garamszegi Lászlóval, Krekó Péterrel és Szűts Zoltánnal a vírusról virulensen terjedő áltudományos képzetekről és álhírekről folytattunk diskurzust, és két, látszólag egymásnak ellentmondó dologban mind egyetértettünk. Egyrészt akik a vírust vagy a vakcina hasznosságát tagadják, általában vallásos meggyőződéssel, megingathatatlanul hisznek saját igazságukban. Másrészt ennek ellenére tudósi, ha úgy tetszik, írástudói felelősség a racionalitás és a humánum pártján állva folyamatosan harcolni a túlcsorduló sötétséggel,
Talán oltakozásra sarkallhatják a bizonytalanokat a védettségi igazolvánnyal járó előnyök, amik a hatékony külpolitikánknak köszönhetően már a határátkelést is megkönnyítik. A többieknek ott vannak a puszta számok: huszonkilencezer elhunyt és száznegyvenötezer aktív fertőzött.
Legfőbb ideje tovább nem játszani mások életével!
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Több ezer elkerülhető halálesetet okozhatott a hidroxiklorokvin.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az évekkel ezelőtt rettegett Covid-vírus ma már valahol a nátha és az influenza között van félúton.
Krekó Péter szerint vitathatatlan, hogy Trump megválasztása után nőtt Magyarország külpolitikai mozgástere és jelentősége.
Nyolc embert ítéltek el.
A válogatott védő felbontja a szerződését Cipruson és Magyarországra igazol.
