Szájzárat tenne Zelenszkijre az Európai Bizottság, de Orbán vétóját is elvenné cserébe

Hétfő reggel a Mandiner is beszámolt az Európai Bizottság új javaslatáról, mellyel Ukrajna európai uniós csatlakozásának felgyorsítására törekszenek.

A POLITICO hasábjain kiszivárgott tervezet szerint az Ursula von der Leyen vezette testület azzal szeretné megnyerni az ukrán csatlakozás ügyének Orbánt és a hozzá hasonlóan gondolkodó, mezőgazdaságukért, logisztikai iparukért vagy épp biztonságukért aggódó tagállami kormányokat, hogy az új tagállamok élvezhetnék ugyan az EU-csatlakozással járó minden előnyt,

Magyarország és a többi, a mielőbbi ukrán csatlakozást nem pártoló tagállam megnyerése mellett az Európai Bizottság ezzel a javaslattal egy régi gordiuszi csomót is átvágna.

Számos európai fővárosban ugyanis úgy látják, hogy az európai uniós döntéshozatal teljes, alapszerződés-módosítással járó reformjáig nem csupán Ukrajna, de semmilyen tagjelölt csatlakozásához nem járulnak hozzá. Meglátásuk szerint ugyanis már most nehéz összehangolni 27 ország álláspontját érzékeny szakpolitikai ügyekben, még több tagállam között pedig még kevesebb nehéz ügyben lehetne csak konszenzust teremteni. A bővítés ugyanakkor látványosan nagyobb konszenzust élvez, mint a vétó megszüntetése:

A POLITICO értesülései szerint a javaslat népszerű a csatlakozni vágyó országok körében, ami rendkívüli módon felkavarná az európai politika jelenlegi térképét. Míg ugyanis az ukrajnai bővítést szorgalmazókat elsődlegesen gazdasági és geostratégiai mozgatórugók motiválják, a nyugat-balkáni bővítés legnagyobb barátai azok az országok, akiket az illegális migráció megfékezése, az olcsó energia, valamint a konzervatív kormányok uniós csatlakozása érdekel. Ha azonban a vétójog nélküli, hatalmas gazdasági és politikai előnyöket azonban így is biztosító bővítés lehetségessé válna, az azonnal a brüsszeli centralizációpárti elit oldalára állítaná és eddigi szövetségeseikkel, Magyarországgal és Ausztriával szembehelyezné a nyugat-balkáni államokat.

További probléma, hogy a bővítés és az intézményi reform összekapcsolásával gyakorlatilag realitássá válna a teljes egyhangúság hiánya miatt lassan már évtizedes távlatban halogatott átállás a vétózható egyhangú döntések rendszeréről a többségi döntéshozatal rendszerére.

Ha viszont a teljes jelenlegi európai periféria úgy lépne be az Európai Unióba, hogy teljes jogú tagsága az intézményi reform végbemeneteléhez lesz kötött, az hatalmas politikai nyomást helyezne azokra az országokra, amelyek ragaszkodnak a vétójoghoz, hiszen ezen magatartásukkal ők tartanák másodrangú tagállami sorban az összes újonnan csatlakozott országot.

Ráadásul amíg az átmeneti időszak fennáll, s az újonnan csatlakozott tagállamok nem vétózhatnak, érzékeny kétoldalú viszonyokban is rendkívül egészségtelen alá- és fölérendeltségek jönnének létre. Az EU bővítése esetén ugyanis nem csak Ukrajna, hanem a többi tagjelölt is vétójog nélkül csatlakozna a blokkhoz, így például Szerbiának nem volna vétójoga, míg vele számos ügyben konfliktusban álló szomszédjának, a régebben csatlakozott Horvátországnak igen; ugyanez a helyzet Észak-Macedónia, Bulgária és Görögország viszonylatában.

Amennyiben az intézményi reform elhúzódik, a tagállamok közötti jogegyenlőtlenség állapota még sokáig fennmaradhat, mérgezve és aszimmetrikussá téve ezeket az eleve nem könnyű kétoldalú viszonyokat.

az a blokk, amelynek kis tagállamai nem tudnak a nagyok akaratával szemben vétóval védekezni, többé már az a hely, ahol szuverén államok közösen gyakorolják szuverenitásuk egy részét. A továbbiakban Európában a szuverén nem a közvetlenül megválasztott kormányok vezette tagállam lenne, hanem a tagállamok mindenkori többsége, amely szabadon gyakorolhatná szuverenitását a tagállamok bármilyen jelentős kisebbségének kárára.

Nyitókép: Martin Bertrand / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP