Pápai Gábornak azonban nagyonis megy ez. Korábbi rajzával például a Terror Házán gúnyolódott, ÁVÉHÁZ címet adva a műnek, ami Kávéházra hajaz, mintha kávézni vitték volna ide a nyomorultakat, a tisztességes magyarokat, nem pedig vérfürdőbe. Error házának nevezve, amely ugye hibát jelent, s amelynek kapujában Schmidt Mária áll egy gumibottal, s a tenyerébe csapkodva mondja az érkező vendégnek, hogy „most megismered a gondoskodásunkat.” Ez meg azért undorító, mert itt éppen a kommunisták és a nyilasok rémtetteit tekintheti meg az utókor, akik közé Schmidt Mária sohasem tartozott. Ő csak tükröt tart, s segít megismerni, hogy a történelmi félmúltunk során milyen borzalmakon kényszerültek végigmenni honfitársaink, miközben kiálltak a haza mellett.
A rajzot megosztó Hermann Zsuzsa a Heti Tv Heti Libazsír című podcastjában mesél gyerekkoráról, amely Lukács György tanítványai, köztük Heller Ágnes, Fehér Ferenc és Márkus György körében telt. Azt mondta: „Felnéztem rájuk, a csillagvilág volt az, amiben ők éltek.” Vagyis nem a földön. Egy képzelt világban. Lukács György egyebek mellett a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének politikai biztosa volt. Poroszlón, egy katonai büntetőeljárás, tizedelés során katonákat lövetett főbe. Maga Lukács így emlékezett vissza az esetre:
Akkor én nagyon energikus módon állítottam helyre a rendet: amikor átmentünk Poroszlóba, összehívtam egy rendkívüli hadbíróságot, és ennek a megfutamodott zászlóaljnak nyolc emberét ott a főtéren főbe lövettem.”
Ennyit jelentett neki az emberi élet, akik ráadásul honfitársai voltak. Egy idegen eszme szolgálata azonban fontosabb volt neki.
Csoda, hogy Heller lányának is az a jó, ha Magyarország formájú lábtörlőbe töröltetik a jövevények lábát?