Magyar Péter komcsi követői ma is lábtörlőnek nézik Magyarországot

Megakad a szemem Hermann Zsuzsa, Heller Ágnes lányának Facebook bejegyzésén. Nem akarom elhinni, hogy ilyen karikatúrát valaki papírra vetett, s nem nyílt meg alatta az anyaföld. Másoknak viszont – mint Hermann Zsuzsának – nyilván nagyon is tetszett, azért osztotta meg. 

A téma természetesen Trump és Putyin budapesti csúcstalálkozója, ahol Orbán Viktor a házigazda. Pápai Gábor, a Népszava karikaturistája azt a pillanatot ragadta meg, amikor az amerikai és az orosz elnök megérkezik a magyar kormányfőhöz, aki fintorogva tárja szélesre előttük az ajtót. 

Lehet, hogy én vagyok a tájékozatlan, kevés helyen jártam még a világban, de például megfordultam Trump és Putyin országában is. Sehol nem találkoztam olyan vendéglátónemzet-formájú lábtörlővel, amelyre azt írták volna föl, hogy itt tessék lábat törölni. Ez ugyanis az érkező vendégekkel szemben bunkóság, mintha ők maguktól nem tudnák, mire való a lábtörlő. Persze, nem lennék meglepve, ha Pápai Gábor Putyinnal és Trumppal egyaránt faragatlan akart volna lenni.

Pápai Gábornak azonban nagyonis megy ez. Korábbi rajzával például a Terror Házán gúnyolódott, ÁVÉHÁZ címet adva a műnek, ami Kávéházra hajaz, mintha kávézni vitték volna ide a nyomorultakat, a tisztességes magyarokat, nem pedig vérfürdőbe. Error házának nevezve, amely ugye hibát jelent, s amelynek kapujában Schmidt Mária áll egy gumibottal, s a tenyerébe csapkodva mondja az érkező vendégnek, hogy „most megismered a gondoskodásunkat.” Ez meg azért undorító, mert itt éppen a kommunisták és a nyilasok rémtetteit tekintheti meg az utókor, akik közé Schmidt Mária sohasem tartozott. Ő csak tükröt tart, s segít megismerni, hogy a történelmi félmúltunk során milyen borzalmakon kényszerültek végigmenni honfitársaink, miközben kiálltak a haza mellett.

A rajzot megosztó Hermann Zsuzsa a Heti Tv Heti Libazsír című podcastjában mesél gyerekkoráról, amely Lukács György tanítványai, köztük Heller Ágnes, Fehér Ferenc és Márkus György körében telt. Azt mondta: „Felnéztem rájuk, a csillagvilág volt az, amiben ők éltek.” Vagyis nem a földön. Egy képzelt világban. Lukács György egyebek mellett a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének politikai biztosa volt. Poroszlón, egy katonai büntetőeljárás, tizedelés során katonákat lövetett főbe. Maga Lukács így emlékezett vissza az esetre: 

Ennyit jelentett neki az emberi élet, akik ráadásul honfitársai voltak. Egy idegen eszme szolgálata azonban fontosabb volt neki. 

Heller lánya szerint nem volt soha egy tipikus anya. Az anyai szerep betöltésében sok hiányosságot említett. „Egyszer felmentem reggel a lakására, hogy mégis milyen náluk egy reggel, és megkérdezték, miért jövök. Mintha nem is számított volna, hogy ott vagyok.”

Az érződik ki a szavaiból, hogy szeretetmentes világban éltek, ahogy a kommunisták szoktak. Ha pedig anya és lánya között nincs meg az a természetes érzelmi kapcsolat, akkor mit várunk el a hazához fűződő viszonyuktól? Ilyen alapon persze az a természetes, ha boldogság önti el az embert attól, ha valaki lábtörlőt csinál országunk térképéből, s azzal törölteti le a vendég sáros lábait. Sajnos azt kell mondanom, hogy ezek állnak Magyar Péter mögött is. Károlyi Mihály országgyűlési képviselő 1917-ben egy vita során Tisza István szemébe vágta: „mi már az antanttal vagyunk”.