Hatvannégy éve ölték meg Nagy Imrét

1958. június 16-án Bogár János ítélet-végrehajtó (aki amúgy Kovács néven született és saját bevallása szerint csak a II. világháború után háromezer embert akasztott) korán kelt. A Gyűjtőfogházban volt dolga. Fekete ruhában járt, fekete kalappal. Rutinos hóhér volt. Ő akasztotta Szálasi Ferencet, Rajk Lászlót, ezen a hajnalon pedig Nagy Imre és társai miatt ment a fogházba. A korabeli dokumentumok szerint

Majd következett Gimes Miklós és Maléter Pál. Miután az orvosok megállapították az elítélteknél a halál beálltát, felvettek a költségekre 120 forintot és mindenki ment a dolgára. Nagy Imrét és társait pedig ott, a börtön udvarán földelték el. Ma 64 esztendeje…

Minden napilapban ez a közlemény jelent meg Nagy Imre és társai kivégzése után. Fotó: Arcanum/Népszabadság

A fogház falain kívül ment tovább az élet. Hétfő volt. Az emberek a buszon, villamoson a fociválogatottról beszélgettek, arról, hogy megverték 4:0-ra Mexikót és ha Wales ellen is nyernek… Meg arról, hogy micsoda móka volt a Sport utcában, ahol a Színész-Újságíró Rangadón a tollforgatók nyertek 5:4-re. Meg beszéltek arról is, hogy hármas borjúikrek születtek Négyesen (az újság is megírta), s talán, a lakások sötétjében arról, hogy reggel kivégezték Nagy Imrét és társait…

Az akasztás másnapján, június 17-én megjelent újságok a Magyar Távirati Iroda közleményét hozták le változtatás nélkül. Az iromány hosszan sorolta Nagy Imre és társai bűneit, majd az ítéletet. A majd oldalnyi közlemény végén, az utolsó sorban volt a lényeg:

Aztán az emberek lapoztak tovább. És megtudhatták, hogy Csehszlovákia népe a következő pártkongresszusra készül, meg azt is, hogy a Balaton felé Pestről elindult a Helikon-expressz, hiszen itt a nyár, lehet strandolni, főtt kukoricát enni és nyalni. Sok-sok fagyit nyalni... Sőt, az egyik lap azt is megírta, egy újfajta fúrógépnek köszönhetően hamarosan félelmek nélkül mehet mindenki fogorvoshoz, hiszen nem fog fájni a fúrás. A Nagy Imre és társai halálát bejelentő közlemény után néhány lappal az is kiderült, már kapható a gyerekek nagy kedvence, a Zi-zi.

Hurrá, nyaralunk! Fotó: Arcanum/Esti Hírlap, Népszabadság

Az élet ment tovább. Arról már nem írtak az újságok, hogy a börtön udvarán gyorsan eltemetett mártírok földi maradványait 1961. február 24-én éjszaka kihantolták és nagy titokban a rákoskeresztúri köztemető legvégén, a 301-es parcellában újra elföldelték. A kommunista rendszer azt szerette volna, ha sosem derül ki, hol van Nagy Imre teste, így a papírokon az szerepelt, hogy egy nő, Borbíró Piroska fekszik azon a helyen. Az idő azonban igazságot szolgáltatott. Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós hosszú évtizedek óta méltó körülmények között nyugodhat. Aznap, mikor 1989. július 6-án rehabilitálták őket, meghalt egy bizonyos Kádár János (aki amúgy Czermanik néven született)… A kör bezárult.