Ákos: „Egy végtelenül gonosz és ördögi helyzet felé tolnak bennünket"

Az énekes arról is beszélt, annak idején senki nem tudta előre, hogy kimennek az oroszok, hiába divat ma az ellenkezőjét állítani.

Napra pontosan 64 esztendeje akasztották fel a Gyűjtőfogházban Nagy Imre miniszterelnököt és mártírtársait. A Mandiner a korabeli lapok tükrében nézte meg a magyar történelem egyik gyászos napját.

1958. június 16-án Bogár János ítélet-végrehajtó (aki amúgy Kovács néven született és saját bevallása szerint csak a II. világháború után háromezer embert akasztott) korán kelt. A Gyűjtőfogházban volt dolga. Fekete ruhában járt, fekete kalappal. Rutinos hóhér volt. Ő akasztotta Szálasi Ferencet, Rajk Lászlót, ezen a hajnalon pedig Nagy Imre és társai miatt ment a fogházba. A korabeli dokumentumok szerint
Majd következett Gimes Miklós és Maléter Pál. Miután az orvosok megállapították az elítélteknél a halál beálltát, felvettek a költségekre 120 forintot és mindenki ment a dolgára. Nagy Imrét és társait pedig ott, a börtön udvarán földelték el. Ma 64 esztendeje…


Minden napilapban ez a közlemény jelent meg Nagy Imre és társai kivégzése után. Fotó: Arcanum/Népszabadság
A fogház falain kívül ment tovább az élet. Hétfő volt. Az emberek a buszon, villamoson a fociválogatottról beszélgettek, arról, hogy megverték 4:0-ra Mexikót és ha Wales ellen is nyernek… Meg arról, hogy micsoda móka volt a Sport utcában, ahol a Színész-Újságíró Rangadón a tollforgatók nyertek 5:4-re. Meg beszéltek arról is, hogy hármas borjúikrek születtek Négyesen (az újság is megírta), s talán, a lakások sötétjében arról, hogy reggel kivégezték Nagy Imrét és társait…
Az akasztás másnapján, június 17-én megjelent újságok a Magyar Távirati Iroda közleményét hozták le változtatás nélkül. Az iromány hosszan sorolta Nagy Imre és társai bűneit, majd az ítéletet. A majd oldalnyi közlemény végén, az utolsó sorban volt a lényeg:
„Az ítélet jogerős. A halálos ítéleteket végrehajtották.”
Aztán az emberek lapoztak tovább. És megtudhatták, hogy Csehszlovákia népe a következő pártkongresszusra készül, meg azt is, hogy a Balaton felé Pestről elindult a Helikon-expressz, hiszen itt a nyár, lehet strandolni, főtt kukoricát enni és nyalni. Sok-sok fagyit nyalni... Sőt, az egyik lap azt is megírta, egy újfajta fúrógépnek köszönhetően hamarosan félelmek nélkül mehet mindenki fogorvoshoz, hiszen nem fog fájni a fúrás. A Nagy Imre és társai halálát bejelentő közlemény után néhány lappal az is kiderült, már kapható a gyerekek nagy kedvence, a Zi-zi.

Hurrá, nyaralunk! Fotó: Arcanum/Esti Hírlap, Népszabadság
Az élet ment tovább. Arról már nem írtak az újságok, hogy a börtön udvarán gyorsan eltemetett mártírok földi maradványait 1961. február 24-én éjszaka kihantolták és nagy titokban a rákoskeresztúri köztemető legvégén, a 301-es parcellában újra elföldelték. A kommunista rendszer azt szerette volna, ha sosem derül ki, hol van Nagy Imre teste, így a papírokon az szerepelt, hogy egy nő, Borbíró Piroska fekszik azon a helyen. Az idő azonban igazságot szolgáltatott. Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós hosszú évtizedek óta méltó körülmények között nyugodhat. Aznap, mikor 1989. július 6-án rehabilitálták őket, meghalt egy bizonyos Kádár János (aki amúgy Czermanik néven született)… A kör bezárult.