Orbán Viktor nemzetegyesítő beszédet tartott, Magyar Péternek meg csak Orbán-idézetek és az „én-én-én” jutottak

1956 kapcsán az én Gulyás Marci-féle „ősélményem” az, amikor a történelemtanárom – aki egyben az osztályfőnököm is volt akkoriban – az órán felolvasott egy ismeretlen diák 1956-os naplójának facsimile kiadásából. Az eredeti naplót – mint megtudtuk – a szemétből halászták ki. Egy teljesen személyes, kézzel írt történet volt, amelyet a szerző szórólapokkal ragasztott tele, rajzokkal színesített, és amelyen minden tintapaca ott maradt – ahogyan a forradalom megélésének minden nyoma is.

A történet október 23-án indul: „a nap rendesen kezdődött, folyt a megszokott mindennapi élet. Délelőtt leckét írtam” – írja a diák. Aztán egészen 1957. április 30-ig tart, amikor már így fogalmaz: „épül, szépül az Üllői út, már a város más részén alig látszanak a forradalom nyomai.”

És épp ez az, ami hiányzik a Magyar Péter-féle megemlékezésből.

Magyar Péter – és előtte egyébként Rost Andrea is – az egyetemes forradalomról való megemlékezést igyekezett lerángatni az „én-én-én” szintjére. Olyan döbbenetes mondatokkal, mint: „a zene, amit én hozok”, „ne bennem higgyetek”, vagy „mi [a Tisza] az örökösei vagyunk [az 1956-os forradalomnak]”.

Magyar előadott egy körülbelül hetvenperces, összevissza beszédet, amely a Telexnek nyilatkozó szakértő szerint is csapongó és összeszedetlen volt, míg a 24.hu egyszerűen úgy számolt be róla: annyira unalmas volt, hogy az emberek nemes egyszerűséggel otthagyták a nagy áradást.

Itt válik igazán élessé a különbség Magyar Péter és Orbán Viktor megközelítése között. Magyar csupán régi Orbán-idézeteket vett elő, és tovább mélyítette a maga (nem is kicsi) árkait. Igyekezett úgy mutatni Magyarországot, mintha Orbán lenne az elnyomás, Magyar meg a szabadság. Orbán ezzel szemben kijelölte a téteket, megszólította az ellenzékieket és a fiatalokat is, a magyar nemzet egészéhez beszélt, a külhoniakat is – természetesen – ide véve. Konkrét feladatot adott mind a fiataloknak, mind az ellenzéki szavazóknak – politikai kommunikációs szempontból ilyen alkalmakkor ez a teendő.

Szép kép, csak éppen semmi köze a tartalomhoz.

Miközben Magyarnak csak arra futotta, hogy bírálja a békecsúcsot, Washingtont és úgy általában mindenkit, az orosz–ukrán háborúról egy szót sem ejtett.

És akkor jött a gép

Mivel a „függetlenobjektív” Telexet sem függetlenséggel, sem objektivitással nem lehet vádolni, kíváncsiságból megkérdeztem a ChatGPT-t, melyik beszéd volt a jobb – miután mindkettő leiratát betápláltam a rendszerbe.

Ahogy a gép fogalmazott: „Orbán Viktor beszéde professzionálisan megírt, stratégiailag fegyelmezett, tömegkommunikációs szempontból hibátlan politikai szónoklat volt. Magyar Péter beszéde tartalmilag gazdagabb, de politikailag gyengébb. Tehát: a jobb beszéd — retorikai, politikai és kommunikációs értelemben — Orbán Viktoré volt.

Nyitókép: Facebook