„Ide kérem a kétharmadomat, kérem ide 2026-ban is!” – Megadja Gábor a választásról

Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb alanyunk: Megadja Gábor eszmetörténész, publicista, a Kontra főszerkesztője.

***

A 2022-es választásokra szinte a teljes magyar ellenzék összefogott, sőt, Orbán Viktor szerint kiegészült Brüsszellel és Soros birodalmával, de még Zelenszkij ukrán elnökkel is. Ehhez képest soha nem látott mértékű győzelmet aratott a Fidesz-KDNP. Mi történt?

Sok tényező érvényesült egyszerre: egyrészt az ellenzék veszített, másrészt Orbán is győzött, azaz nem csak az egyik része teljesült az egyenletnek. Ugyanis nem egyszerűen arról van szó, hogy a Fidesz megtartotta a szavazótáborát, miközben az ellenzék veszített a sajátjából – az előző választásokhoz képest a Fidesz növelte a szavazói számát.

és igazolja azt, hogy az emberek nagy többsége támogatja a 2010 óta tartó kormányzást. Nyilvánvalóan érvényesült a háború hatása is, hiszen ilyen helyzetben az emberek nem szeretnek kockáztatni, és ebből a szempontból durva volt a kontraszt Orbán és az ellenzéki jelölt között. A háború nem a kísérletezés ideje, ilyenkor a megbízhatóbb vezetőt választjuk. 

És mit rontott el az ellenzék?

Ők úgy kalkuláltak, hogy az emberek szeretik a mákos gubát, a húslevest, meg a pörköltet is: ha összeöntjük őket, biztosan azt is fogják szeretni. Nem szeretik. Arról nem is beszélve, hogy a keverék mindegyik összetevője egyenként is romlott volt. És bár feltételezhető, hogy az összes ellenzéki párt veszített a szavazói közül, a legkomolyabb veszteségeket a Jobbik szenvedte el.

Arról a pártról beszélünk, amelyik alapító nyilatkozatában Gyurcsánnyal és a posztkommunista-liberális tengellyel szemben határozta meg a küldetését, mára pedig Gyurcsány kisinas-segédcsapatává vált. 

Ezen kívül ott van még az MZP-faktor: a jelöltre új messiásként tekintettek, végül egy ámokfutót kaptak helyette. Arról nem is beszélve, hogy előválasztási győzelme után azt mondta, leváltotta az ellenzéket – aztán azonnal lepaktált a Ferivel.

Egyre többen jelentik be, hogy a választási eredmény miatt elhagyják az országot. Mintha csak a Trump győzelme utáni amerikai hangulat kopírozódna most a magyar közéletre. Az eredmény is hasonló lesz?

Persze. Ezek ilyen teátrális szenvedések a nyilvánosság irányába. ÉN nagyon szenved, érezzetek együtt ÉN-nel.

Meg aztán külföldön nem lehet abból megélni, hogy magyar ellenzéki vagyok, az arrafelé senkit sem érdekel. Így néhány hónap vagy év után, aki ki is megy, majd szépen visszakullog a muciológia szakra, mert itthon még mindig jobban el tudja adni a portékát, mint bárhol máshol a világon. 

„Budapester vagyok, nem magyar” – mondják most sokan. Épülhet ebből épkézláb, politikailag is hasznosítható identitás?

Néhányan már jó ideje magukénak vallják ezt az identitást, de két forintot nem ér. Az a rossz hírem van a világpolgárok számára, hogy

Ilyen típusú nagyvárosban ekkora jobboldali tömb máshol nem létezik. Tehát nem igaz az, hogy a vidék jobboldali, a főváros meg liberális – szűk többségben vannak a fővárosban a liberálisok.

Az ellenzék az utolsó pillanatig arra buzdított, hogy szavazzunk a Márki-Zay által vezetett listára. A vereség után viszont úgy engedték el a miniszterelnök-jelöltet, mintha soha az életben nem ismerték volna. Mit üzen ez a jövőben pártháttér nélkül, lelkesedésből politizálni kívánó civilek számára?

Azt üzeni, hogy a jobboldalnak mindvégig igaza volt, amikor azt mondta, hogy ez az összefogás a pénzről és a hatalomról szól, semmi másról. Amint kiderült, hogy a projekt már megint nem sikerült, abban a pillanatban elkezdték hátba döfni egymást. El tudjuk képzelni, milyen jó lett volna ez a kölcsönös döfködés, ha kormányon vannak – miközben a szomszédban háború van?

Tudták, hogy erre a bandára semmit nem lehet bízni. Láthatóan még egymásra sem bízhatjuk őket. 

Valószínűleg nem sok tehetség fog karrierlehetőséget keresni a berkeikben, és ez érthető is. Ráadásul semmit sem tanultak: egyik pártvezető sem mond le, és szerintük mindent úgy kell folytatni, ahogy eddig csinálták. Én biztatom őket erre, hiszen '26-ban is ide kérem a kétharmadomat, kérem ide – hogy gallázzak egyet. 

Az ellenzéknél csak a közvélemény-kutató cégek buktak nagyobbat ezen a választáson. Olyannyira, hogy az ember úgy érzi, ezúttal talán az egész műfaj megsemmisült... Vagy ez túlzás?

Nyilvánvalóan vannak olyanok, akiknek be kell fejezniük azt a bohóckodást, hogy közvélemény-kutatónak adják el magukat. Hadd ne mondjak neveket, szerintem mindenki sejti, kikről van szó. A többi közvélemény-kutatóval viszont más a helyzet. Akikkel beszéltem, azok látták ezt a különbséget, csak épp nem hitték el, ezért elkezdték keresni a mérési hibákat. Nem voltak.

Nem vagyok szakavatott ebben a témában, de valószínű, hogy nem a méréseken, hanem az adatközlésen kell majd változtatni, és közölni a nem válaszolók és a bizonytalanok arányát is. Ha láttuk volna ezeket, akkor kijött volna a matek. A tényleges, komoly munkát végző közvélemény-kutatók inkább óvatosak voltak, és nem hitték el, amit látnak – ezért maradtak távol a tényleges eredménytől.

Választásértékelő sorozatunk eddigi interjúi:

Beer Miklós: Nagyon sajnálom Márki-Zay Pétert

Kemény Dénes: Vannak viták, amik csak az öltözőkbe valók

Csókay András: A kiábrándult baloldaliak is a jobboldalhoz fordultak

Máthé Zsuzsa: Azok fogtak össze, akik egy kanál vízben is megfojtanák egymást

Tarlós István: Kár lenne Budapesten leírni a jobboldalt, küzdeni kell

Zsigmond Barna Pál: Húsz százalékkal nőhet a Fidesz-szavazatok száma a határon túl

Soproni Tamás: Néhány emberen kívül minden magyar veszített a választás napján

Baja Ferenc: Történelmi tévedés volt Márki-Zay stratégiája

Földi-Kovács Andrea: A magyar ember érzi, mikor szükséges a stabilitás

Ujhelyi István: Óriási hibának tartom a magyar szavazók lenézését

Kukorelly Endre: Ez a választás pontosan tükrözi, milyen a társadalom állapota

Hidvéghi Balázs: Brüsszel a választási eredmény ellenére folytatja a zsarolás

Fodor Gábor: Hosszú ideje kontraszelektált az ellenzék

Mellár Tamás: Csökkent a kormányellenes hangulat, hiba volt bevenni a Jobbikot a szövetségbe

Nyitókép: Kozma Zsuzsi/Kontra