„Az ellenzéki összefogást egy dolog tartotta össze: az Orbán által képviselt nemzeti politika iránti megvetés” – mondja Máthé Zsuzsa. A Szent István Intézet vezetőjét, hetilapunk rendszeres szerzőjét a választási eredményekről kérdeztük.
Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet vezetője.
***
Meglepte a választási eredmény? Mi volt az első reakciója?
2002-ben a XI. kerületben, szavazatszámlálóként éltem meg a voksolás napját. Éjjel, fáradtan, belázasodva tántorogtam haza a szüleimhez. Pocsék érzés, nagy pofon volt, szó szerint belebetegedtem. Idén – 20 évvel és négy gyermekkel bölcsebben – fordult elő másodszor, hogy nem a szeretteim körében vártam az eredményeket. Nem tartozom a hurráoptimisták táborába, szóval egy vékonyka győzelemnek is örültem volna, ahogy azonban narancsba borult az ország, az nem várt boldogság volt.
A gyermekvédelmi népszavazás viszont érvénytelen lett. Nagy kudarc?
Sokan igyekeztek bagatellizálni a kérdést, mondván, ezek a veszélyek úgyse érnek ide... mások a szexuális kisebbségek elleni gyűlöletkeltésnek igyekeztek beállítani a kezdeményezést. Miközben látjuk, hogy ez a nemeket és a szexualitást újraértelmezni kívánó ideológia milyen gyorsan lett a nemzetközi térben sok helyen jogszabályilag megtámogatva, és hogyan jutott be aztán az oktatási intézmények falai közé, a segítő szakmák protokolljait is átalakítva.
Ugyanakkor nem lehet elégszer ismételni, hogy nem valakik ellen, hanem a gyermekeinkért szavaztunk, vagyis azért, hogy a minket követő generációknak esélyük legyen lelki békében felnőni. Úgy vélem, akik érvénytelen szavazásra biztattak, azok a 2004. december 5-ei népszavazás ellen hergelők vétségét ismételték meg –
Ettől függetlenül az érvényesen szavazók világosan kijelölték, megerősítették azt az utat, amin tovább kell mennünk. Az emberi identitás legmélyebb rétegét a gyerekeinkben senki ne próbálja piszkálni!
Márki-Zay Péter családcentrikus, mélyen vallásos emberként jelent meg a politikai színtéren. Vajon mi az oka, hogy az emberek nem voltak vevők erre a „politikai termékre”?
Éppen az, amit a kérdésében is felvet: hogy egy tervezőasztalon elképzelt, szavazatmaximalizálási céllal megkonstruált „termék” volt. Vannak országok, ahol működik ez a modell, ahol forgatókönyvírók vonalvezetését követve, színészként játszik el valaki egy politikai figurát – mi, magyarok erre nem vagyunk vevők. A választás legnagyobb, leginkább bizakodásra okot adó tanulsága ez számomra.
Tehát nem kezdett el épülni szeretetország?
Amit az ellenzéki pártok „kommunistáktól a gerinces fasisztákig” kínáltak, az nem egy „szeretetország” víziója volt, hanem különböző csoportok hiteltelen és elvtelen érdekszövetsége, amelynek tagjait
Egyébként meg egy kanál vízben megfojtanák egymást – ha valakinek egy csepp kételye lett volna ezzel kapcsolatban, az a választás éjszakáján a két szemével láthatta, hogyan hajtottak végre nyilvános karaktergyilkosságot a saját reklámarcukkal szemben. Nézőként meg is sajnáltam, főként a mögötte felsorakozó gyermekeit. Ugyanakkor elgondolni is rémisztő, mi történt volna egy ilyen koalíció kormányra kerülésekor, ráadásul egy ilyen nehéz időszakban…
Egyelőre úgy tűnik, hogy tovább mélyül a szakadék vidék és főváros között. Némelyek felindultságukban már olyasmiket mondanak, mint például: „budapester vagyok, nem magyar".
Bár már vidéken élek, Budapesten születtem, szeretem ezt a várost. Tudomásul kell venni, hogy a főváros mindig is más politikai mintázatot mutatott, mint a vidéki Magyarország. Ennek több történelmi, szociológiai oka van. Ugyanakkor nem értem azokat, akik most a szemüket dörzsölve csodálkoznak rá erre a különbségre, mintha a Holdról jöttek volna. Ezt a „budapester” magyarellenes identitásképzést pedig hihetetlenül károsnak tartom, ugyanúgy, mint az anyaországi és a határon túli magyarok szembeállítását.
Sokan jelezték, hogy a választási eredmények miatt elhagyják az országot. Ehhez mit szól?
Minden magyar, aki elmegy az országból, veszteség ennek a hazának. Bízom benne, hogy a többség nem is gondolja ezt az egész elköltözést komolyan. Érdemes higgadtan végiggondolniuk azt is, hogy
Az SZJA-visszatérítés? Vagy a mederben tartott rezsiköltség? Esetleg az, hogy lett egymillió új munkahely? Erős, tapasztalt kezekben van az ország, nem divat mifelénk a nyugaton bevett eltörlés kultúrája sem – így igazán nincs mitől tartaniuk.
(Nyitókép forrása: Szent István Intézet)
Választásértékelő sorozatunk eddigi interjúi:
Folytatódik a leszámolósdi, Magyar Péter a parlamentben lapunk kapcsán közölte: az államnak, azaz nekik „kell majd meghatározni azt a tartalmat, amit ott le fognak adni”. Példátlan. Kacsoh Dániel írása.
A Zsolti bácsi-ügy friss fejleményei azonban erkölcsi és morális elégtételt jelentenek. Elemzés 5 pontban!
2025 szeptemberében az SZBU kezdeményezésére blokkolták az Origót, a Demokratát és más magyar lapokat Ukrajnában. Erre válaszul az akkori magyar kormány tükörintézkedéseket vezetett be 12 ukrán hírportál ellen, így azok Magyarország területén nem voltak elérhetők. Egészen mostanáig. Arról egyelőre nincs hír, hogy az ukránok feloldották volna a magyar lapok blokkolását.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb hírei csütörtökön.
A Fidesz újonnan megválasztott alelnökével az európai uniós pénzekről, a vitnyéd-csermajori nem létező migránstáborról és a polgárság visszaszerzéséről is beszélgettünk.
Orbán Viktor marad, de csak egy évre, a Fidesz új alelnökökkel, elnökséggel és alapszabállyal megy neki az ellenzéki időszaknak tizenhat évnyi kormányzás után. A kongresszuson a kritikus hangok is helyet kaptak, de csak mértékkel.
Jól ismeri.
„A Mol – Új Európa Alapítvány hivatalosan nem kapott értesítést a sajtóban megjelent nyomozással kapcsolatban. Amennyiben az ügyben az illetékes hatóságok megkeresik az Alapítványt, mindenben együttműködünk annak érdekében, hogy a vizsgálat valamennyi körülményét tisztázzuk.”
