Mellár: Csökkent a kormányellenes hangulat, hiba volt bevenni a Jobbikot a szövetségbe

Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Mellár Tamás, a Párbeszéd-frakció képviselője. 

***

Csak szombaton, a külföldről beérkezett voksok után derült ki, hogy valóban győzött az egyik pécsi választókerületben. Április 3-án, vasárnap este még mindössze 255 szavazattal vezetett, végül jelentősebb lett a fölénye, 1153-mal támogatták önt többen, mint riválisát, a kormánypárti Kővári Jánost, s ezzel 44,01 százalékot ért el. Izgult?

Nem igazán. Várható volt, hogy a nagykövetségekről, konzulátusokról beérkezett szavazatok alapján nőni fog a különbség a javamra. A választás előtt azonban nem volt ilyen egyértelmű a helyzet. A legtöbben azt mondták, simán győzök, én azonban óvatos voltam, számítottam rá, hogy nagy csata lesz.

Önnek lett igaza, de korábban inkább a fölényes siker volt a pakliban, ha a 2018-as eredményekből indulunk ki. Főleg úgy, hogy most közösen indult az ellenzék.

Igen, ha a négy évvel ezelőtti adatokat vesszük alapul mechanikusan, akkor 60 százalékot kellett volna kapnom. Ehelyett gyakorlatilag ugyanannyival nyertem, mint 2018-ban, kicsivel többel mint két százalékponttal.

Lehet, hogy nem voltak elégedettek Pécsett a képviselői munkájával?

Egy ellenzéki képviselő tevékenységét nagyon nehéz reálisan megítélni. Azt nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy nagyon sokat dolgoztam a parlamentben: 180 megszólalásom volt, törvényjavaslatokat nyújtottam be, aktívan részt vettem az országos politikában. Valójában egy komolyabb kritika ért, méghozzá az, hogy

Ez ugyan igaz, de azt elfelejtik a bírálóim, hogy az Orbán-kormány bünteti az önkormányzatokat, különösen az ellenzéki vezetésűeket, ez utóbbiakat különösen nehéz anyagi helyzetbe hozta a pandémia.

De a pécsi városházán is érdekes fejlemények történtek. Önnek nem túl jó a viszonya a baloldali polgármesterrel, az egyik DK-s alpolgármester pedig kilépett a városvezetésből, ráadásul el is indult a parlamenti választáson.

Mint mindenhol, itt is vannak súrlódások, de ezek nem befolyásolhatták alapvetően az eredményeket. Az alpolgármesternek pedig – ha komolyan gondolta volna, hogy a Fidesz ellen akar küzdeni – el kellett volna indulnia az előválasztáson. Így inkább azt mondhatjuk, hogy a kormánypárt szekerét tolta.

Akkor még mindig nem derült ki, hogy ön szerint mi történt a választáson.

Pedig elég egyszerű a magyarázat. Figyelve a fejleményeket, beszélgetve a polgárokkal, azt érzékeltem, hogy mára megváltozott a közhangulat. Három-négy évvel ezelőtt jóval erőteljesebb volt a kormányellenes légkör, mint most, ami tükröződik a választási eredményekben.

Ezzel a véleményével kisebbségben volt, van az ellenzékben. Mivel magyarázza a kormányellenesség csökkenését?

A koronavírus-járvánnyal, valamint a háborús pszichózissal, amelyet rendkívül ügyesen, de erkölcstelenül használt ki az Orbán-kormány. A félelemre pedig alaposan rá is játszott a Fidesz, amikor azzal a hazugsággal kampányolt, hogy az ellenzék hatalomra kerülése esetén magyarok mennek harcolni Ukrajnába.

Az ellenzéki politikusok, s főleg Márki-Zay Péter tett épp elég olyan félreérthető és nem egyértelmű nyilatkozatot, amelyek miatt jogosan aggódhattak az emberek, hogy Magyarország belekeveredhet valamilyen formában a háborúba.

ám józan ésszel senki sem gondolhatja, hogy ellenzéki győzelem esetén magyar katonákat küldtünk volna ki Ukrajnába. Nagyon komolyan manipulálták tehát a közvéleményt. És sajnos a mi kampányunkból nem jött át megfelelően, hogy a háborút kirobbantó Putyinnal, de erről inkább nem beszélek, úgysem írják meg.

A múltkori interjúnkban hasonló kijelentést tett, akkor épp a Fideszt bírálta keményen, mégis megjelentek a szavai.

Na, jó. Arra akartam utalni, hogy nem hangoztattuk eléggé, hogy milyen jó viszonyt ápol Orbán az agresszor Putyinnal – tizenkétszer találkoztak az elmúlt években –, és Magyarország gyakran egyébként is az orosz érdekeknek megfelelően politizál. Jellemző, hogy a magyar miniszterelnök a mai napig nem hajlandó kimondani, hogy a háború első számú felelőse az orosz elnök.

Ha nincs a pandémia, a háború, akkor győztek volna?

Ezt nem lehet megmondani, tény, hogy a vereségnek más okai is vannak. Az Orbán-rendszer mára rendkívül beágyazottá vált a társadalomba, az állami intézményeket megszállták a Fidesz emberei, az emberek sokkal jobban függnek a hatalomtól, mint akár néhány esztendővel ezelőtt. A centrális erőtérnek köszönhetően feudális jellegű, hűbéri viszonyok alakultak ki, ahol a főúr mondja meg, ki kaphat stallumokat, jussokat és ki nem. Mindez pedig hatalmas médiafölénnyel párosul, elég ha csak a közmédiára, az M1 csatornára, a Kossuth rádióra, a fideszes propagandát toló megyei lapokra gondolok. Ezek olyan adottságok, amelyekkel nagyon nehéz, szinte lehetetlen felvenni a versenyt, Facebook-posztokkal, az utcai jelenléttel nem tudunk minden választóhoz eljutni. Dávid és Góliát küzdött, de itt sajnos a gyengébb veszített.

Ezzel azt állítja, hogy az ellenzék kampánya, kommunikációja egyébként rendben volt, csak a külső körülmények okozták a vesztüket?

Egyáltalán nem, tisztában vagyok vele, hogy súlyos hibákat követtünk el, a médiamegjelenésünk nem volt jól összehangolva, gyakran ellentmondásos volt.

Másnak nyilatkozva súlyos problémának nevezte, hogy a Jobbik nem hozta azt a szavazatmennyiséget, amelyre számítottak. Ez az ön körzetében különösen igaz, hiszen 2018-ban a Jakab-párt jelöltje több mint 14 százalékot kapott, és ha csak a harmaduk önre voksol, akkor nyugodtan hátra dőlhetett volna.

De persze ennél lényegesebb, hogy országosan elhibázott stratégia volt bevenni őket a közös ellenzéki szövetségbe, sokkal jobb lett volna, ha ötpárti koalíció alakul és ők külön indulnak. A választási adatokból egyértelmű, hogy a párt szimpatizánsainak jelentős része otthon maradt vagy a Fideszre, illetve a Mi Hazánkra voksolt. Persze tudom, hogy utólag könnyű bölcsnek lenni.

De csak akkor tudott volna külön listát állítani a Jobbik, ha legalább 71 helyen elindulnak egyéniben, ami csökkentette volna az egyéni indulóik esélyét, hiszen a legtöbb körzetben nem egy, hanem két ellenzéki politikus indult volna a kormánypártival szemben.

Elnézve az eredményeket, egyéniben ennél sokkal rosszabbul akkor sem szerepeltünk volna, az ötpárti ellenzéki, valamint a Jobbik-lista pedig együttvéve talán több mandátumot hozhatott volna. Persze mindezt le kellett volna előre modellezni, s akkor megtalálhattuk volna a legjobb megoldást. S kétségeim vannak abban a tekintetben is,

A többi párttal nincs ilyen jellegű problémája?

Inkább strukturális gondokat látok. Mielőbb fel kellene számolni a széttöredezettséget. Értem én, hogy jó dolog, rangot jelent pártelnöknek, alelnöknek, frakcióvezetőnek lenni, de nagyon nem hatékony ez a rendszer, egyszerűen nincs szükség ennyi pártra és ennyi – kis létszámú – frakcióra ezen az oldalon, nagyon nehézzé teszi a hatékony munkát. Centralizálni kell, ezzel lehet erőt felmutatni, különben soha nem tudjuk felvenni a versenyt a Fidesszel. Tudom, hogy ez áldozatokkal, lemondásokkal jár és nagyon sok időt vesz igénybe, de mielőbb meg kell kezdeni ezeket a keservesnek ígérkező tárgyalásokat.

De ön is egy minipárt minifrakciójába ül be, ez nem zavarja?

Tény, de itt nincs semmi ellentmondás, én ezt a helyzetet kiindulópontnak tartom. Az előválasztáson meg kellett jelölnöm egy frakciót, és én – ahogy korábban is – a Párbeszédre voksoltam. Egyébként nem vagyok egyik pártnak sem a tagja.

Térjünk rá a gazdaság helyzetére, az ön igazi terepére. Ön szerint is nagyon borúsak a kilátások a világban és Magyarországon?

A pandémia és a háború hatalmas kihívások elé állítanak mindenkit, iszonyatos költségekkel jár a problémák elhárítása. Az infláció az egész világot súlyosan érinti, az energiaellátás sok országban jelent komoly veszélyt, az agrárium teljesítményének csökkenése is számos térségben okoz ellátási nehézséget. Magyarországon mindez párosul azzal, hogy választási költségvetés született, túlfűtötté vált a gazdaság, megnőtt az államadósság, magas a hiány, meggondolatlanul helikopterrel szórták a pénzt az emberek közé. Ennek már pár hónapon belül is súlyos következményei lesznek, amit minden ember megérez majd.

Orbán Viktor többször elmondta, hogy nem lesznek megszorítások, ha kell, akkor néhány multival fizetteti meg a válság árát. Kételkedik ebben?

Nehezen tudom elképzelni, hogy így legyen. Egyszerűen olyan a gazdasági helyzet, hogy rá fog kényszerülni a drasztikus lépésekre.

a hatósági árstop a többi terméknél sem tartható fenn a végtelenségig. Az más kérdés, hogy a valódi okokat – a magyar gazdaság strukturális gondjait – el fogja hallgatni, mindezt a világgazdasági válságra fogja majd, és megint Brüsszelre mutogat. S attól félek, a társadalom ezt megint el fogja fogadni.

A magyar gazdaság gondjairól beszél, miközben az Eurostat legfrissebb adatai szerint 2021-ben 2 százalékponttal kerültünk közelebb az uniós átlaghoz, ezzel a visegrádi országok közül a legnagyobb fejlődést értük el, megelőztük például Portugáliát. Akkor nem hisz az adatoknak?

De, hiszek, a probléma az, hogy a GDP eltakarja a lényeget.

Mondja az egykori KSH-elnök.

Éppen azért állítom, mert tisztában vagyok a különböző adatok jelentőségével, szerepével. A GDP valóban nő, de ez extenzív növekedés, és azzal magyarázható, hogy hatalmas építőipari beruházások történtek – stadionok, más nem termelő létesítmények nőttek ki a földből – az elmúlt években, s miután ezek rendszerint túlárazottak, még inkább pörgetik a gazdaságot. Ám a fogyasztás mértékében egyre inkább elmaradunk még a térségünk országaitól is, már a szlovákok, balti államok is lehagytak bennünket, egyedül Bulgáriánál állunk jobban.

De az előbb épp azt emelte ki szintén problémaként, hogy rengeteg pénzt elszórt a kormány az embereknek, amiből tudnak vásárolni.

Tudnának, ha nem enné meg a pénzüket az infláció. Így viszont hiába vastagabb a tárcájuk, kevesebb vagy legfeljebb ugyanannyi terméket tudnak venni, a nyugdíjak reálértéke például bizonyosan nem nőtt. Persze el lehet éldegélni szerényebb szinten is, de mennyivel jobb lett volna, ha az uniós forrásokat a gazdaság modernizálására, jóléti beruházásokra, a hatékonyság növelésére fordította volna a kormány és nem az oligarchái zsebének megtömésére. Sokkal előrébb tartanánk, és nem kellene 600 ezer embernek külföldön munkát vállalnia. Itt tartunk tehát.

(Nyitókép: Mellár Tamás, a Párbeszéd képviselője napirend előtt felszólal az Országgyűlés plenáris ülésén 2019. június 12-én. MTI/Balogh Zoltán)