Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
A független parlamenti képviselő – aki Pécsett megnyerte az előválasztást – Karácsony kormányában nem vállalna miniszteri feladatot, de lenne a Monetáris Tanács vagy a Költségvetési Tanács tagja.
Ahhoz képest, hogy milyen problémás volt az indulása, elég simán, több mint kilenc százalékponttal verte momentumos ellenfelét az előválasztáson. Minek köszönheti ezt?
A sikeres kampány mellett elsősorban a magas, 10 százalék feletti részvételi aránynak, de azért így sem mondanám simának, nagyon meg kellett érte küzdenem, mert az ellenfelem szavazói fegyelmezetten mind elmentek voksolni.
Először a DK hátrált ki Ön mögül, majd az MSZP is, bár a szocialisták később visszakoztak. Mi történt?
Eredetileg azt reméltem, hogy a legszélesebb ellenzéki támogatást tudhatom magam mögött. Kezdetben még támogatott a Demokratikus Koalíció is, majd kaptam Gyurcsány Ferenctől egy telefont, hogy értéktelen vagyok...
Ez még tőle is elég faragatlan megjegyzés volt.
Úgy értette a volt miniszterelnök, hogy amennyiben visszalépteti a DK jelöltjét valakinek a javára, értem nem kap akkora ellenszolgáltatást, mint amennyihez akkor jut, ha a Momentum politikusa mellé áll. Ezért támogatták inkább Nemes Balázst.
Bevallom, nem esett jól, de Gyurcsány azzal akart megnyugtatni, hogy úgyis nyerek.
Bejött. De nem arról volt szó inkább, hogy a DK elnöke zokon vette, hogy kiszivárgott egy régi videó, amelyen Ön arról mesélt, hogy még a pártállam idején, amikor Önnél vizsgázott az egyetemen, leszóltak a pártbizottságtól, hogy figyeljen, mert Gyurcsány elvtárs érkezik?
Ez nagyon régen történt, másfelől ez az eset nem is rá nézve volt kínos – lehet, hogy nem is tudott róla -, hanem az akkori szocialista viszonyokat jellemezte jól. Ráadásul nem is szorult volna rá a protekcióra, hiszen okos, ügyes diák volt. Négyest adtam neki, jól érvelt, jól válaszolt, bár látszott, hogy nem törte össze magát a tanulás során.
Akkor térjünk vissza az előválasztásra. Az MSZP-vel a pécsi polgármester miatt rúgta össze a patkót annyira, hogy a szocialisták önálló jelöltet akartak elindítani, és végül Karácsony Gergelynek kellett erről őket lebeszélnie?
Én alapvetően a Párbeszéd jelöltje vagyok, hiszen jelenleg is az ő frakciójukban ülök – s hozzájuk fogok csatlakozni 2022 tavaszán is, ha újra elnyerem a mandátumot –, s mivel ők az MSZP-vel közösen indulnak az előválasztáson, a szocialisták is támogattak. Később került képbe egy civil jelölt, Bodnár Imre…
...akit pécsi elszámoltató terminátornak hívnak…
… ő egy ügyvéd és a pécsi önkormányzatnak dolgozik – a korábbi időszak korrupciógyanús ügyeit tárja fel –, és akinek befogadó nyilatkozatot adott az MSZP. Miután ezzel a szocialisták is kihátráltak mögülem, úgy gondoltam, nincs olyan széles összefogás mögöttem, hogy érdemes lenne elindulnom. S bár a Párbeszéd, valamint az LMP támogatását nagyra értékeltem, nem tartottam elégségesnek ahhoz, hogy legyen esélyem.
Ezért jelentettem be, hogy visszalépek.
S akkor elutazott Pécsre a főpolgármester.
Igen, ő tárgyalt a pécsi szocialistákkal – ezeken a megbeszéléseken én nem is vettem részt –, aminek az lett az eredménye, hogy végül Bodnár Imre állt el a jelöltségtől.
Én úgy hallottam, Karácsony azért rendezte le az ügyet az MSZP-vel, mert Ön megzsarolta, hogy kilép a Párbeszéd frakciójából, így megszűnik a párt képviselőcsoportja, és odalesz az azzal járó minden politikai előny, pénzügyi támogatás.
Ez nem igaz, ezek a módszerek nem jellemzőek rám, önt valószínűleg félretájékoztatták. Én magam ajánlottam fel, hogy amennyiben nincs meg a pártoknak bennem a bizalmuk, akkor én nem fogom magam előtérbe tolni, nem akarok az ellenzék kerékkötője lenni.
De a politikába beleférnek az ilyen zsarolásszerű lépések, ez egy racionális lépés lett volna Öntől, nem így gondolja?
Lehet, hogy a politikától nem idegenek az ilyen húzások,
de én sohasem tartottam magam tipikus politikusnak.
Inkább arról van szó, hogy a Párbeszéd úgy gondolta, nekem komoly esélyem van győzni nemcsak az előválasztáson, hanem a parlamenti voksoláson is – hiszen 2018-ban is elhoztam a mandátumot –, így nem engedheti meg magának, hogy elveszítsen egy biztos befutónak tűnő embert.
Úgy tudom, a helyi MSZP-sek nehezen nyelték le, hogy mégis Önt kell támogatniuk. Mennyire segítették a munkáját?
Az aláírások összegyűjtésénél még nem nagyon, de azért összegyűlt 909. Ezt követően azonban már bekapcsolódtak a kampányomba, sokat segítettek.
De arra még nem válaszolt, hogy miért vesztek össze a pécsi polgármesterrel, ami oda vezetett, hogy Péterffy Attila embere akart indulni.
Az öt ellenzéki párt 2019 októberében az általam létrehozott Mindenki Pécsért elnevezésű egyesület színeiben indult az önkormányzati választáson, és így lett a város vezetője Péterffy Attila. Még ezt megelőzően aláírtunk egy közös, öt pontból álló értéknyilatkozatot, amelyben rögzítettük, hogy mit várunk el a politikusoktól. Másfél év alatt azonban úgy láttuk, hogy a
polgármester úr nem tartott be maradéktalanul minden alapelvet, amelyben megállapodtunk.
Mi volt vele a probléma?
Ő a vállalati szférából érkezett, és Pécset is megpróbálja úgy, profitorientált módon irányítani, ahogy egy céget szoktak. Egy város vezetése azonban más, itt különböző frakciók működnek, politikusok tevékenykednek.
Autoriter vezetőnek tartja?
Ezt nem állítanám, inkább pragmatistának, nagyon határozottnak. Sokszor hoz egyszemélyben döntéseket, én pedig egyetemi emberként hiszek az alulról jövő kezdeményezésekben. Azt viszont egyáltalán nem állítom, hogy nem hatékony Péterffy Attila működése, és azt sem, hogy nem Pécs fejlődéséért, az itt lakókért dolgozik.
Ezzel sikerült kirobbantani egy háborút a Városházán. Nem bánta meg?
Szerintem nincs háború, épp ellenkezőleg. Tisztáztuk a helyzetet, oldottuk a feszültséget, a városvezetés felszabadult, jó viszony alakult ki a munkatársak között, fejlődik a város, pedig nagyon súlyos örökséggel, 20 milliárd forintos adóssággal kezdte meg a működését az önkormányzat. Szerintem attól még nem jön el a világvége, ha a felekről a nyilvánosság számára is kiderül, hogy több kérdésben eltér a véleményük, nem rejtik véka alá a nézeteltéréseiket, kiterítik a kártyáikat. Úgy vélem, nem szabad a szőnyeg alá söpörni a problémákat. Persze vannak ettől eltérő működési modellű szervezetek, akár pártok is, ahol vasfegyelem van, nincs kibeszélés, amit a főnök mond, azt kell csinálni. Tudja, melyik pártra gondoltam?
Fogalmam sincs. Talán a DK-ra?
Nem talált, inkább lépjünk tovább.
Rendben. Úgy tudom, az sem szólt Ön mellett, hogy nincs túl jó viszonyban az MSZP helyi erős emberével, Puch László egykori pártpénztárnokkal, akinek döntő szava és nagy gazdasági befolyása van Baranya megyében.
Két éve beszéltem vele utoljára, nincs közvetlen kapcsolatom vele, így rossz viszonyban sem lehetünk. Egyébként 2018-ban ő és az MSZP mostani országos elnöke, Tóth Bertalan keresett meg, hogy induljak a parlamenti választáson.
Azt sem sokan bocsátják meg önnek a baloldalon, hogy a Fideszből érkezett, és úgy hírlik, azért hagyta ott a kormánypártot, mert 2010 után nem lett miniszter.
Ez sem igaz. Orbán hatalomra kerülése előtt Stumpf Istvánnal és Heim Péterrel abban állapodtunk meg, hogy létrehozunk egy kormányt segítő agytrösztöt, egy think thanket. 2010-ben megalakítottuk a Századvég Gazdaságjutató Zrt-t, amelynek kutatási igazgatója lettem. Ám elég gyorsan rájöttem, hogy a miniszterelnöknek nincs szüksége olyan tanácsokra, amelyeket mi adhatunk, így egy év után elhagytam az intézetet.
Ennél többet is állított, azt, hogy az intézet pénzmosoda, s a tanácsadók nem dolgoznak meg a pénzükért, amiért beperelték önt, s veszített a bíróságon.
Nem tudtam az állításaimat bizonyítani, attól még lehetett igazam. De ha már a Fidesznél tartunk, hadd tegyek egy kis kitérőt, bár úgysem fogja megírni.
Próbáljuk meg!
A rendszerváltás után közvetlenül – talán sokan már nem emlékeznek rá, én akkor kormányfőtanácsadó voltam az Antall-kormány mellett – öt alapelvben állapodtak meg az ország meghatározó politikusai. Először is, a szabad választáson alapuló többpárti demokráciában. Másodszor a privatizáció szükségességében, illetve, hogy magántulajdonon alapuló piacgazdaságot alakítunk ki, harmadszor, hogy polgári társadalmat építünk ki erős középosztállyal. A negyedik pont volt, hogy nem lehet egyetlen ideológiának, eszmének, sem primátusa, pluralizmusra van szükség, végezetül, hogy Magyarország külpolitikájára az angolszász–nyugat-európai orientáció lesz jellemző. Az első Orbán-kormány 1998 és 2002 között mind az öt alapelvet betartotta, 2010-től viszont mindegyiket megsérti. Ezért szakítottam a Fidesszel, csakúgy, mint Chikán Attila, Bod Péter Ákos, Jeszenszky Géza és még többen.
Majd szervez a Mandiner Önnek egy vitát, ahol ezeket a témákat kivesézhetik. Térjünk vissza a mába! Ha netán Karácsony Gergely lenne a miniszterelnök, milyen pozíciót szeretne megkapni?
Semmilyet. Parlamenti képviselőként dolgoznék.
Nem hiszem el, hogy nincsenek politikai ambíciói.
Na jó, pontosítok. Sem miniszter, sem államtitkár nem szeretnék lenni.
Ezek szerint más szerepet vállalna.
Nem szeretnék álszerénynek tűnni, van olyan munka, ahol a hasznomat tudnák venni, és én is szívesen csinálnám. Ilyen például egy miniszterelnök mellett felálló tanácsadói testületben betöltött tisztség, vagy lennék a Monetáris Tanács, illetve a Költségvetési Tanács tagja.
Evezzünk át egészen más vizekre! A Párbeszéd nem orrolt meg önre, amiért nem vett részt a pécsi Pride-on?
Ők egyáltalán nem, hiszen ismernek, tudják, hogy keresztény-konzervatív értékrendet vallok, és én ezt nem pár éve fedeztem fel magamban, már gyerekként így neveltek a szüleim, a kántor apám, és ezen nem változtattam felnőtt koromban sem.
Attól, hogy keresztény-konzervatív, még felvonulhatott volna.
Rögzítsük: határozott véleményem, hogy a kisebbségek – beleértve a szexuális kisebbségek – jogait el kell ismerni, azokat nem szabad korlátozni, relativizálni. Ezért nem szavaztam meg például a kormány által gyermekvédelmi törvénynek nevezett, valójában homofób jogszabályt. Ugyanakkor a habitusomba nem fér bele, hogy részt vegyek egy ilyen megmozduláson. Egyébként teljesen egyszerű és világos az álláspontom:
aki templomba akar menni, az menjen templomba, aki a Pride-ra, az vonuljon fel,
de az sem baj, ha valaki mindkét helyre, vagy egyikre sem szeretne menni. Legyen szabad a döntésük, és ezért ne kelljen semmilyen retorziótól sem tartaniuk.
Mit szól ahhoz, hogy a pécsi Fidesz az Ön győzelmét remélte az előválasztáson, mondván, Önt könnyebb lesz legyőzniük, mint Nemes Balázst?
Majd meglátjuk, milyen eredmény születik jövő tavasszal, de emlékeztetném őket, hogy 2018-ban nehezebb feltételek mellett is én szereztem meg a mandátumot.
Nyitókép: Mellár Tamás, a Párbeszéd képviselője napirend előtt felszólal az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. március 24-én (MTI/Koszticsák Szilárd)